Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 63. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1916. évben

488 következetesen szigorú. Kivételesen megengedtetett ez a kereset: a város részérc, melynek jövőbeni megváltási jogát a villanyvilágítási vállalat kétségbe vonta és ezzel oly bizonytalanságot idézett elő, mely a felperest az üzemálvétel célravezetősége szempontjából már előzetesen szükséges vagyonjogi rendelkezéseinek megtételében hátrányos módon korlátolta; az örökös részére, akinek jogi érdeke, hogy azzal szemben, aki a hagyatékra nézve nlóörökösödési igénnyel fellép, és akit ő utóörökösnek el nem ismer, jogviszony nem létezésének megállapítása végett keresettel felléphessen. A perfüggőség kérdésében kövelelt korábbi gyakorlattal szemben most már a Kúria gyakorlata inkább oda hajlik, hogy a jogviszonynál;, az dőkertlésnél; azonossága és az a körülmény, hogy az egyik itélel a másiknak praejudikálhat, még nem állapítja meg a 147. §-ban említeti perfüggőségnek, mint a 180. 5. pontja szerinti pergálló körülménynek fennforgását: mert ehhez a jognak azonossága szükséges. Állandónak és általánosnak mondható most már az a gyakorlat, hogy a sikerlejen pergátló kifogással okozott tárgyalási és felebbviteli költségekben az alperes már a pergátló kifogást elvető határozatban marasztalható Több esetben az azonnali marasztalás elmaradt, mert felperes azt nem kifejezetten kérte. Ugyancsak az azonnali köllségmarasztalást alkalmazta a Kúria a Pp. 203. és 221, §-ai esetében; ellenben az eljárásnak a hadbavonult fél elleni felfüggesztése és e felfüggesztés megszüntetése körül felmerült költség kérdésében — a budapesti táblával szemben — más álláspontra helyezkedett. Mindinkább elharapódzik az "előkészítő iratoké címe alatt, oly iratok becsempészése, melyek terjedelem és tartalom tekintetében semmivel sem maradnak a régi- ((periratok)) mögött. Ha a gyakorlat, nem fog oda fejlődni, hogy ezeket, a törvény céljával ellenkező, annak elérését veszélyeztelő elaborátumokat vissza kell utasítani, a szóbeliség hamis jelszóvá fog devalválódni, és az eljárás a régi, bevallottan írásbeli eljárásnál is rosszabb lesz. A budapesti tábla a Pp. 245. §. alapján csatolt ((külön iratra)) nézve már kimondotta, hogy azt vissza kell utasítani, ha az túlnyomó részben jogi fejtegetéseket tartalmaz. Igen gyakran találkozunk oly ítéleti tényállással, mely valamely ténykörülményt minden megokolás nélkül <mem vitásának nyilvánít. A Kúriának, a budapesti és marosvásárhelyi táblának ismételten ki ' kellett mondania, hogy ez a ténymegállapítás szabálytalan, mert nem mondja meg kifejezetten, hogy az ellenfél a kérdéses tényállítást a Pp. 263. értelmében beismerte, vagy hogy azt (266. §.) nyilatkozatra felhívás után nem tagadta, vagy hogy a felek azt egyezően előadták, vagy hogy az köztudomású (267. §.).' Még mindig akadnak bíróságok, melyek az ellenfél eskü alatti kihallgatását azért mellőzik, ((mert a bizonyító fél a bizonyítandó tényállítást nem valószínűsítette)). Ismétellen kimondotta a Kúria és a budapesti kir. tábla, hogy a mellőzésnek ez az indoka törvényellenes. Fontos a Kúriának az a kijelentése, hogy a tanácskozás, a határozatok aláírása és a kiadványok tekintetében az új ügyviteli szabályok a régi perekben is alkalmazandók. A korábbi gyakorlat szerint a polgári bíróság a vasúti alkalmazott ellen lefolytatott fegyelmi eljárás szabálytalanságát és az olt megállapított tények valóságát felülbírálás tárgyává nem tehette. A Kúria újabb határozatai szerint a polgári bíróság elbírálhatja azt, hogy a fegyelmi bíróság nem volt illetékes, vagy nem volt szabályszerűen alakítva, hogy a vádlott a tárgyalásra nem volt megidézve, hogy a vizsgálat, adatai a fegyelmi tárgyaláson nem leltek ismertetve s hogy a fegyelmi határozat egyedül oly tényre van alapítva, melynek megállapítását a törvény a büntető bíróság hatáskörébe utalja. A budapesti tábla határozata szerint a Pp. 509. §-a (előzetes végrehajthatóság) a Pp. IX. címében szabályozott váltóperben is al-^ kalmazandó. Állandóan konlroverz az a kérdés, hogy az ítéleti illeték viselése feletti határozat a bíróság hatáskörébe tartozik-e? A Kúria nemmel felel. Községi bíróságtól járásbírósághoz vitt ügyben, valamint a Pp. 758. §. utolsó bek. alapján indított fizetési meghagyásos ügyben és az ebből keletkezett perben az ellenfél terhére ügyvédi munkadíj megítélésének helye van (12. sz. jogegységi döntvény). A Pp. 11. í^-a szerint a törvényszék határozata azon az alapon, hogy az ügy a járásbírósághoz tartozik, felebbvilellel meg nem lámadható. Egyes kir. táblák e törvényes rendelkezés ellenére elfogadják az alperes felebbezését, ha a törvényszék elvetette a pergátfó kifogást, mely arra volt alapítva, hogy az ügy a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A törvényszékek mint felebbezési bíróságok túlnyomó gyakorlata az, hogy a per folyama alatt felmerült perköltség a Pp, i76. §-ában említeti íjárulélu) fogalma alá nem esik és így a l'elehbezés megengedettsége kérdésébén számításba nem jöhet. Ismételtén kimondotta a budapesti kir. tábla, hogy a felülvizsgálati kérelemben történt kercsetieszállílás a felülvizsgálat megengedettségére befolyással bír. A tartás összege, a jogügylet tartalma és komolysága, a megállapított tényekből a tanú érdekeltségére vagy egy más tény valószínűségérc levont kö\étkeztetés felülvizsgálat alá vonható. A budapesti törvényszék megállapodása szerint azokban a polgári peres ügyekben hozott végzések ellen, amelyekben a törvény a járásbíróság Ítélete ellen a felebbezési kizárja, íelíolyamodásnak sincs helye, hacsak a törvény az illető végzés ellen kifejezetten nem engedi meg az egyfokú (ellblyamodásl. A Kúria gyakorlata szerint a peres leieknek az alapperben volt perbeli állása az újított perben meg nem változik; ellenben a marosvásárhelyi tábla határozata szerint az újítót kell felperesnek tekinteni. Felperes a budapesti tábla határozata szerint — a válló(izetési meghagyás ellen a perköltség kérdéséhen fellblvamodással élhet. A bontás és a vétkesség kérdését a felsőbíróságnak akkor is együttesen el kell bírálnia, ha a felebbezés csak az egyikre nézve adatolt be. Ugyanez áll a kereset és viszontkereset együttes felülvizsgálására. A községi bíróság ítéletének végrehajtásából keletkező igényper elbírálása nem a községi bíróság, hanem a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A Ppé. 18. §-ának értelmezése körül a gyakorlat még nem állapodott meg. Az ügyvéd kifejezett kérelmére a budapesti törvényszék a díjakat abban a határozatban is meg szokta állapítani, mely a főiigyet befejezi, még pedig a léi meghallgatása nélkül. A budapesti tábla rendszerint kimondja az Ítéletben, hogy a vesztes fél a perköltséget az ellenfél ügyvédje kezéhez köteles megfizetni. A Kúria a perköltség erejéig az ügyvéd javára rendeli el a végrehajtást; mert a Ppé. 18. §. utolsó bekezdése az ellenfél ellen megítélt költségre az ügyvédnek törvényes zálogjogot ad. Br. Kovács Morcéi. Büntető Hjíizságszolgáltíitnsuiik az ; 1916. évhen. Az ilyen áttekintő és összefoglaló cikknek megírása már természeténél fogva sok nehézséggel és nagy felelősséggel jár. Az idén különösebben kél körülmény teszi nehezebbé ezt, a feladatot, melyet lapunk szerkesztőjének felkérésére vállalnom kelleli. Az egyik körülmény szerkesztő-bizottságunk kiváló tagjának, Degré Miklósnak az elmúlt évben mindnyájunk örömére különlenyomatban is megjelent értékes összeállítása büntető igazságszolgáltatásunkról az 1913—1915. években, amely mű nagy alaposságával és mindenre kiterjedő részletességével egyrészről mintáját nyújtja ugyan, de másrész! szigorú mértékét is szabja az ilyen' összefoglalásoknak. A másik körülmény pedig azok a rosszaié, szenvedélyes és keserű bírálatok háborús büntetőjogunkról, amelyek jogi szaklapokban, sőt a parlamentben is elhangzottak s ameiyek egyenesen kérdésessé teszik, hogy egyáltalában büntetőjog-e az, amit a kir. Guria a háború alatt szolgáltat. Igaz ugyan, hogy ez a bírálat a kir. Curiának csak a gyorsítón bűnvádi eljárás keretében kialakult gyakorlatára vonatkozik, de épen ez a gyakorlat annyira előtérben állott az elmúlt évben is, hogy jelen összeállítást is természetszerűleg az dominálja. Nézzük tehát elsősorban ezt a háborús büntetőjogot, hogy azután válaszolhassunk arra a kérdésre, valóban lehet-e a büntetőjognak hanyatlásáról beszélni. I. Ami mindenekelőtt a liadviselés érdekei ellen elkövetelt bűncselekményekről szóló 1915: XIX. le. (Hvm) alkalmazását illeti, a legfontosabb kijelentések az alszállíló, illetve alvállalkozó büntetőjogi felelősségére vonatkozólag hangzottak el. Nem változott a kir. Curia állásfoglalása arra nézve, hogy az alvállalkozó büntetőjogi felelőssége szempontjából közömbös az, ha fővállalkozó az alvállalkozó szerződésszegése dacára eleget lett szerződési kötelezettségének. Ennek felel meg a l>. II. 14 1916. számú határozat, mely szerint a szerződésszegő alszállíló, illetve alvállalkozó bűnössége független attól, vájjon a vállalt kötelezettség más részéről teljesíttelett-eY Ugyanezt mondja ki pl. a II. III. 9522/1915. számú határozat is azzai a hozzáadással, hogy az a körülmény, hogy a főszállító megfelelt szállítási kötelezettségének, nemcsak az alszállíló bűnösségének megállapítását nem zárja ki, de nem teszi kísérletté sem az alszállító cselekményét. Ennek a határozatnak kijelentése szerint az alvállalkozónak a íÍvni 6. §-a szerinti felelőssége szempontjából közömbös, hogy az a lőszerződés fellételeit ismcrle-e? Szükséges azonban, hogy tudomása legyen arról, hogy a szerződéssel vállalt szolgáltatás a fegyveres erő