Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 59. szám - A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat szervezete. [1. r.]

VII. évfolyam. Budapest, 1916. október 1. 59. szám. BIRAK ES ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Felelős szerkesztő . Dr. LÁNYI MÁRTON az egyesület titkára Kiadótulajdonos Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Szerkesztőbizottság : dr. SCHUSTER RUDOLF a magyar kir. szabadalmi tanács elnöke, dr. DEGRÉ MIKLÓS budapesti kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. NIETSCHE GYŐZŐ a magyar királyi szabadalmi hivatal elnöke, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti királyi Ítélőtáblai biró, dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ a magyar kir. Curia elnöki tanácsosa, dr. LÁNYI MÁRTON kir. törvényszéki biró, szerkesztő. Szerkesztőség: L Ráth György-u. 20. sz. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. sz. Megjelen havonként július és augusztus kivételével. Előfizetési díj: Egész évre 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jár. Egyesületünk a menekült kartársakért. Az egyesülésben levő erő hatalmát a magyar birói kar is felismerte, helyesebben jövője biztosításának tényezőjévé avatta akkor, amikor az Országos Birói és Ügyészi Egyesületet megalapította. Az egyesület megalapításához a testületnek sok reménye fűződött. A vezetők rátermettsége, szívós, kitartó munkássága, önzetlen, sőt nem ritkán hálátlan fáradozása, a tagoknak a vezetőség iránt való bizalomból s elismerésből fakadó egyöntetű tömörülése, viszont a testület jogos igényei megvalósítására hivatottaknak — olykor bár vontatott — megértő' jóindulata a sok reményből néhányat már valóra váltott, sokat előkészített és még többnek csíráját melengeti. Mindezek között azonban aligha akad egy is, amely az egyesület és a tagjai között való közvetlen kapcsolatot oly meleg, emberies tartalommal töltötte volna ki, mint az egyesületnek a menekült erdélyi kartársakkal, főként azok családjaival szemben való pártfogó támogatása. Az erdélyiek előtt soká gyászos emlékű augusztus 28-ika a kartársak egész tömegét tette hajléktalanná. E szomorú hangú szónak kegyetlen sivárságát csak az értheti meg a maga ridegségében, aki a menekülők tömegét' elvonulni, olykor elvánszorogni látta, vagy éppen maga is közöttük szenvedett. Viszont az ezeknek a kellő pillanatban nyújtott támogatást is csak az értékelheti, aki bepillanthatott a menekülőknek a jelenjük felől megtört s a jövőjük iránt csüggedt lelkületébe. Megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy az egyesület a helyzetet megértelte s az ezáltal megszabott kötelességét önmagához méltóan teljesítette. Vezetőinek buzgalma módját találta annak, hogy a fővárosba sodródott kartársak az egyesület támogató készségéről tudomást szerezzenek s gondoskodott arról is, hogy ez a támogatás nyomban élvezhető legyen. A menekültek legnagyobb része napokon, sőt némelyek heteken ál nélkülözte a fönntartás legkezdetlegesebb kellékeit, a pihenést adó nyugvóhelyet s az éhséget csillapító meleg táplálékot. S az egyesület ezt megadta — s ami ezt különösen ériékessé tette — megadta nyomban, minden fölösleges formaság nélkül, a legközvetlenebb módon. Megnyitotta békés időkben főiskolai hallgatók elhelyezésére létesített internátusának az ifjúság hadbavonulása miatt amúgy is nagyrészben üresen maradt helyiségeit a menekült kartársak és azok családtagjai előtt s az internátus a tudományszomjas ifjúság mellett családokkal népesedett be. Eddig a 40 rendes internátusi növendék mellett 84 menekült — köztük 35 gyermek — talált otthont benne. A picinyek sírása, a nagyobbacskák vidám játéka, a serdülők tereferéje s a szülők aggodalmas tanakodása adnak családias hangulatot a részben megváltozott rendeltetést szolgáló intézetnek. A sorsüldözöttek révbe jutottak s a számkivetés bizonytalan idejére hajlékot kaptak. Elismerés és köszönet érette az egyesület bölcs és az otthonukból kiüldözött kartársak szomorú helyzetét emberien megértő vezetőinek, az internátus érdemes és a kúszáll helyzetben készséges ós tapintatos igazgatójának s hála az internátust fenntartó kartársaknak. Még csak az van hátra, hogy a kérdés anyagi ága oly megoldást nyerjen, hogy a legnagyobb részt a megtérülés minden reménye nélkül legsúlyosabb károkat szenvedett menekültékre hárul*') teher arányba kerüljön a hivatali illetményeiken — tehát igen szerény forráson — alapuló szolgálati képességükkel. Reméljük azonban, hogy az egyesületnek eddig szerencsés és áldásos kézzel eljáró vezetői ennek a kulcsát is meg lógják találni. Egy menekült egyesületi tag. A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat szervezete. Erdembeni hozzászólás előtt két kérdésre kell felelnünk, hogy valóban szükség van-e szabadalmi törvényünk revíziójára, és vájjon a mostani háborús idő alkalmas-e ennek keresztülvitelére. Ami az első kérdést illeti, nyugodtan utalhatok a tervezet indokolására, az ott kifejtettek, azt hiszem, mindenkit eléggé meggyőznek az alapos revizió szükségességéről. Jelen törvényünk az e téren való önállóságunk kezdeten született meg. Ennélfogva azt, hogy abban súlyos hibák tapasztalhatók, senkinek felróni nem lehel, tulajdonítható ez a kellő tapasztalat hiányának és különösen annak, hogy a mult eredményeinek alapos felhasználása módunkban nem állott. De meg másrészt az iparjogvédelem az eleven, élet egy részét kell, hogy képezze, amint tehát az élet a közgazdaság és a jog terén haladást mutat, kell, hogy azzal a jog védelme is lépést tartson. Mindenesetre rajta kell tehát lennünk, hogy a törvényben előforduló hiányok mihamarább pótoltassanak, az elavult rendelkezések kiküszöböltessenek, szóval, hogy az iparjogvédelem e fontos ága számoljon a közgazdasági alapok változásával és a jogfejlődés irányával. Az elavult rendelkezések és hiányok közül, amelyek feltétlenül megváltoztatandók és pótlandók, legyen elég felemlítenem jelenlegi törvényünk 2. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint szabadalom nem engedélyezhető oly találmányra, mely a közös hadsereg, haditengerészet vagy a honvédség hadképessegének emelésére szükséges hadifegyverekre, robbanó vagy lőszerekre, erődítésekre vagy hadihajókra vonatkozik, amennyiben a szabadalom megadása ellen a kereskedelmi miniszter tiltakozik. A miniszter tiltakozása folytán az eljárást fel kellelt függeszteni s így történt, hogy vannak szabadalmi bejelentések, amelyek 15 évi védelmi ideje lejárt, olyanok, amelyek után 7—8 évi díjat fizettek, amelyekben felszólalások adattak be, és senki sem tud felvilágosítást adni, volt-e lesz-e a bejelentőnek szabadalma, íizesse-e még tovább is a díjakat, a hivatal letárgyalja-e a felszólalást? Említsük továbbá a közgazdasági szempontból is eminens fontosságú függő szabadalmakat, az előhasználat, a többszörös prioritások rendezetlen kérdését, a kényszerengedélyt, s a szervezeti és eljárás tömegkérdéseit úgy, hogy lehetetlen kitérnünk