Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 58. szám - A fiatalkorú ellen elrendelhető őrizetbevétel lényege

451 vagy mentő intézkedést — néha szigorúbb munkára szorítást, vagy munkára nevelési, szükség eseten az ártalmatlanná tételt •— alkalmazni, amely az adott esetben és a viszonyokhoz képest legalkalmasabbnak mutatkozik)). De amikor a Bn. és Fb. által elérni kivánt ezen célt előtérbe állítom, ezzel nem tarlom azok intézkedéseit lényegükben meghatározottaknak. E végett szükséges ezen intézkedésekel a maguk egészükben és abban a kerelben megvizsgálnunk, melyben mini a büntetőjogunkból folyók foglaltainak. A Bn. 18. §-a értelmében a íialalkorúak ellen a Bn. 17. §-a szerint teendő intézkedéseknél figyelembe veendő: «a fiatalkorú egyénisége,' értelmi és erkölcsi fejlettségének foka, életviszonyai és az eset összes többi körülményei)). A Bn. 17. §-ában írt intézkedések a törvény szellemének megfelelően a fiatalkorú javítását, nevelését, a züllés útjáról való visszatartását vagyis erkölcsi megmentését célozzák ugyan, de ezen a fiatalkorúra való vonatkozáson (individuálisaim) felül számolnunk kell a bűncselekmény súlyosságával vagyis ama joghátránnyal, melylyel a cselekmény törvénytelensége a jogos köz- vagy magánérdeket sérti. Annál inkább, mert a fiatalkorú ellen tett intézkedés jogi alapja a javító és nevelő célján felül és attól eltekintve, a megsértett köz- vagy magánérdek helyreállítása. Ez az eddigiektől abslrahálva is elvileg ezen intézkedések büntetőjogi, büntetési jellegét vonja maga után. E mellett szól, hogy maga a törvényhozó nem zárkózhatott el annak kimondásától, hogy szükség esetén az ártalmatlanná tételnek is helye van, hogy a Bn. 17. §-a 1. és 2. pontjában írt dorgálás és próbára bocsátás sikertelenségéhez a Bn. 20. és 23. § büntető sanctiót fűz, hogv a Bn. 25. §-a szerinti javító nevelésnek a 27200/1909. I. M. R. 113. §-ához képesti legrövidebb tartama 1 év, a fogházé Bn. 26. §. és Fb. 68. §-a szerint 15 nap, hogy a fogházbüntetés tanainál az Fb. 6S. §-a felemeli, és végül, hogy a Bn. 1(5. §. 1. bekezdésének rendelkezéséhez képest a fiatalkorú büntetőjogi felelősségrevonásál azon feltételhez köti, hogy a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggel birjon. A Fb. 19. §-a értelmében az eljárás során a fiatalkorúval szemben, ha testi vagy erkölcsi állapota veszélynek van kitéve, óvó- és gondozó intézkedés alkalmazandó. Csak ha az ily intézkedés nem vezet eredményre, helyezhető a Fb. 21. §-a rendelkezéséhez képest őrizetbe. Hogy kellően reávilágíthassak ezen őrizetbevétel lényegére, tartottam szükségesnek az előzményekben a fiatalkorúak ellen tehető intézkedések büntetőjogi természetére reámutatni. Hiszen csak ennek szem előtt tartásával érthető meg, hogy a törvényhozás az őrizetbevétel elrendelése vagylagos indokául a Fb. 21. §-ában a fiatalkorú erkölcsi romlottsága, vagy veszélyes természetét is, befoglalta. Erre pedig csak a visszaesésből, esetleg az elkövetett bűncselekmények halmazatából, vagy azok súlyosságából lehet következtetést vonni. Ebből pedig viszont folyik, hogy az őrizetbevétel egyúttal a büntető eljárás' lefolytatásának érdelét is képezi. Ép ezekre tekintettel az őrizetbcvélel fogalmát jogilag akként tartom megkonslruálhatónak, hogy az az anyagi büntetőjog alkalmazására vezető eljárás során tett oly preventív intézkedés, mely nemcsak az eljárás érdeke, hanem az anyagi jog szabályai alkalmazásának lehetősége biztosításául is szolgál és ekként annak a fiatalkorú hibáján kívüli hosszabb tartama beszámítandó. A kii*. Kúria az 1914. évi november 14-én kelt, 7230. sz. kéjétében ettől eltérően az őrizetbevélell egyszerű óvó, védő és gondozó intézkedésnek tekinti, mely nemcsak a Fb. 21. §-a utolsó bekezdése azon rendelkezése folytán, hogy: ca fiatalkorúval szemben vizsgálati fogság és előzetes letartóztatásnak helye nincs)), hanem célja és előfeltétele tekintetében is elüt ezektől, minek folyományaként azt a kiszabott büntetésbe beszámíthalónak sem veszi. Hasonló következtetésre jut, dr. Angyal Pál (Büntetőjog tára XVI. kötet 11. sz.), di'. Lulilszky Jenő (Jogtud. Közi. 1915. évf. 18. sz.) és dr. Eördögh Árpád (Jógtud. Közlöny 1915. évf. 21. sz.) De «lege lata», miután a Fb. az Őrizelbevétel beszámításáról nem intézkedik, e kérdés vitás. A jelenleg az őrizelbevétel fogalmi meghatározásához fűzött álláspontomat az alaki és anyagi jog szempontjából a Jogtudományi Közlöny 1915. évf. 10. számában lejtettem ki, és habár ((de lege ferendai dr. Angyal Pál, dr. Finkey Ferenc, dr. Ed\i Illés Károly büntetőjogunk általános részének tervezetében (92. §, I2H. §, 113; §) az őrizetbevétel beszámításáról nem intézkednek, dr. Bernolak Nándor pedig a beszámítást egyenesen kizárja (20. §) nézetemet preventív intézkedésről lévén szó, annál inkább fenntartom, mert ép dr. Eördögh Árpád ama lejlegelése, hogv az Őrizelbevétel tartama az itélethozásnál figyelembe vehető, oly rfmediumról gondoskodik, mely számol ama figyelmen kívül nem hagyható körül- | mennyel, hogy a fiatalkorú is az őrizétbevétel hosszabb tartama erejéig rebomh'kállassék, pedig a heszámílhalás sokkal alkalmasabb mód, ezen beszámítás a fiatalkorú ellen telt intézkedés egységességet pedig egyáltalán nem befolyásolhatja, mert e tekintetben irreleváns, hogy az őrizetbevétel miként, lesz a büntetésbe betudva. Számolok azzal, hogy ismételten érhet a már hangoztatott ama vád, hogy egy új intézményi (az őrizetbevélell) félreismerve annak lényegét, akarok a Bp.-nek az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságra vonatkozó szabályai alá kényszeríteni (dr. Lulilszky Emil). Nem tarthat azonban ez vissza attól, hogy elvről lévén szó, azt a fenti alapon ismétellen is jogi meditatió tárgyává tegyen. Nemcsak azért, mert a beszámítási a fiatalkorúra nézve méltányosnak, az anyagi igazság elvének megfelelőnek, fogalmilag indokoltnak, hanem a/.ért is, mert ezt liberálisnak, más módnál célravezetőbbnek, tarlóm. ¥ A Fb. világos rendelkezései ellenére a gyakorlatban a fiatalkorú ellen meghozón véghatározat mikénti foganatbavétele tekintetében is több controversia merült fel. Részben összefüggenek ezek a fiatalkorú őrizetbev ételével, f részben pedig a büntetésnek végrehajthatóságára vonatkoznak. Ép ezen összefüggésre tekintettel szükségesnek tarlom azokkal szintén foglalkozni. I. A véghatározat jogerőre emelkedése után: 1. A javítónevelés elrendelése esetén a javítóintézetbe \aló utalás idejéig a Fb. 52. § és a 27101) 1909. I. M. rendelet 57. §-a intézkedik a fiatalkorú netán szükséges ideiglenes elhelyezése iránt. Bár ezen rendelkezés értelmezése felől eltérés nincs, szükségesnek tarlom ezt leszögezni, hogy erre később reámutalhassak. 2. Fogházbüntetés elrendelése esetén : annak végrehajtása iráni a Fb. 55. §-a ertelmébéri a fiatalkorúak birája intézkedik. Az egy hónapot meghaladó fogházbüntetésre ítélj fiatalkorúi a íialalkorúak fogházába az igazságügyminiszter utalja be, kihez e végeit az előterjesztési a fiatalkorúak birája teszi meg. Ezen törvényes és eljárási rendelkezések körül több helyütt azon téves gyakorlat fejlődött ki, hogy a fogházbüntetés kezdőnapjául tekintet nélkül arra, hogy a fiatalkorú az eljárt bíróságnál a büntetést megkezdette, annak idejéből ottan rövidebb-hosszabb időt ki is töltött, azt a napot veszik, amely napon a fiatalkorú a fogházbüntetés kiállása végett tényleg a fiatalkorúak fogházába beszállíttatolt. E tekintetben már a 1N370 (91 £ 1. M. rendelet (Igazságügyi Közlöny XXIV. 441. oldal) rámutat arra. hogy: «a fiatalkorúak birájának ügykörébe tartozik annak elbírálása, hogy a fogházbüntetés foganalbavétele előli a lialalkorú érdekében védő vagy óvó intézkedést lehet-e és kell-e alkalmazni, avagy az ottani fogházviszoriyaira és az esel összes körülményeire tekintetlel, megkezdje-e a fiatalkorú azonnal, már a beutalás előtt is, a fogházbüntetést. A fiatalkorúak birájának ügykörébe tartozik a halározalhozalal a fogházbüntetés esetleges elhalasztása tárgyában is és ő leszi meg az evégből esetleg szükséges előterjesztést)). Az eltérő gyakorlattal szemben a győri kir. ítélőtábla 1555/1915. számú határozatában kimondotta, hogy a fiatalkorúnak fogházbüntetésre történt jogerős elitéltetése esetén a büntetés nyomban foganatba veendő, az az idő tehát, amelyet az elitéit a fiatalkorúak fogházába való elszállításáig fogházi őrizetben eltölt, a büntetésbe feltétlenül beszámítandó. Dr. Heller Erik ezen határozattal kapcsolatos értekezése (Büntetőjog Tára LXVIlf. kötet 4. szám) találóan fejíi ki, hogy ez esetben a Bp. 506—509. §-aiban foglalt szabályok alkalmazandók, annyival inkább, mivel: «a fiatalkorúak fogházbüntetése végrehajtásának módjára is összeegyeztethető a törvénynek ily irányú értelmezése, meri a fogházbüntetés első szaka a 27300. 1909. 1. M. rendelet 8. §-a szerint lehetőleg magánelzárásban töltendő el, ez pedig a közönséges fogházban is végrehajtható)). Ezen megoldás már azért is helyén való, mert ez esetben de faclo a büntetés kiállásában eltöltött időről van szó. II. A véghalározat ellen használt perorvoslal cselén : i. Amennyiben a véghatározatban fogházbüntetés szabatott ki. A Fb. 31. §-ára vonatkozással azzal kapcsolatban a Fb. 32. §-a második bekezdése akként rendelkezik, hogy: ((a lialalkorú személyere vonatkozó határozatok ellen használt felebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya; a fiatalkorúak birája azonban, ha a fiatalkorú érdekében ki\ánalos, a végrehajtást lélfüggeszlhetb. Dr. Pazár Zoltán (Bűnügyi Szemle II. évf. I. sz.) ezen rendelkezés elhelyezése és a felebbezésnek perorvoslatkénl való megjelölésébői arra következtethet, hogy az csak a véghatározalokra vonatkozik. Dr. Bolla Árpád (Bűnügyi Szemle II. évf. 3. sz.) abból, hogy a felfolyamodásra vonatkozólag a Fb. sehol felfüggesztő hatály! nem statuál, a Fb. 32. §-a 2. bekezdésének rendelkezését felfolyamodás esetére is alkalmazandónak tekinti.