Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 58. szám - Kártérítés iránti perekben igénybe veheti-e a bejegyzett kereskedő más kereskedővel stemben - a Pp. 32. §-a alapján - a könyvvezetés helyének illetégességét? ha igen, mikor veheti igénybe?

452 A kérdésnek utóbbi részére kiférni nem kívánok. A fenti véleményeket csak annak feltüntetése végeit idéztem, hogy az elméletben a tekintetben, hogy a perorvoslatnak a véghatározat végrehajtására felfüggesztő hatály nem tulajdonítható, eltérés nincs. Ezen vélemény szerint pedig a véghatározatban megállapított fogházbüntetés a Fb. 32. §-a 2. bekezdése értelmében perorvoslatra tekintet nélkül végrehajtható. A végrehajtásnak az 1. 2. pont alatt felhozottakra tekintettel egyéb akadálya nem lehet, minélfogva ily esetben őrizetbevételnek vagy további őrizelbevételnek helye nincs.* Bármily világosnak is látszik ezen tétel, szükségesnek tartottam reámutatni az okból, mert van ellentétes oly gyakorlat is, mely a Kb. 32. § 2. bekezdésében odamagyarázza, hogy az csak a fiatalkorú személyére, vagyis a személyével szemben tett intézkedésekre vonatkoztatható, s ép ezért a fiatalkorú ellen fogházbüntetést megállapító felebbezett Ítélet esetén is a további őrizetbevételt látja alkalmazandónak. ±. Amennyiben a véghatározatban egyéb intézkedés tétetett. A Fb. 33. §-a. értelmében a kii*, ügyész az elsőbirói véghutár'ozat ellen feltétlenül élhet perorvoslatlal. Az esetben, ha nem fogházbüntetést kiszabó véghalározat ellen él felebbezéssel, felmerülhet annak szüksége, hogy az őrizetbe vétel feltételei fennforgása esetén az továbbra is fenntartassák vagy elrendeltessék. Akár felmentő, akár a Bn. 17. §-a 1—3. pontjában íoglalt intézkedések valamelyikét alkalmazó véghalározat ellen használtatott a kii*, ügyész részéről fogházbüntetés kiszabására irányuló pcrorvoslat, ez esetben a Fb. 8. és 57. §-a értelmében, miután a Fb.-bcn ellenkező rendelkezés nem foglaltatik, az őrizetbevétel a Bp. 330. § 4. bekezdése alapján a Fb. 21. §-a figyelembevételével meghosszabbítható, vagy elrendelhető. Nem akadálya ennek az sem, hogy ha a felebbezett véghatározatban javító nevelés rendeltetett el, mert az ennek foganatosítása tárgyában az I. 1. alatt ismertetelt különleges intézkedés csak a véghatározat jogerőre emelkedése után tehető meg. Kiemelni kívánom azonban, hogy kifejtett álláspontomnál fogva az ekként alkalmazható őrizetbevélel tartamát az elsőbirói véghatározat megváltoztatása esetén a kiszabandó fogházbüntetésbe a felsobirósági határozatban beszámítandónak tarlom. Zakariás látván Iugosi kir. táblabíró. Kártérítés iránti perekben igénybe veheti-e a bejegyzett kereskedő más kereskedővel szemben — a Pp. 32. §-a alapján — a könyvvezetés helyének illetékességét? ha igen, mikor veheti igénybe? Mindenekelőtt el kell döntenünk azt a kérdést, vájjon a Pp. 32. §-ának érvénye mellett élő jognak tekintendő-e a kir. Kúriának XVII. számú polgárjogi döntvénye, a mely kimondja, hogy az 1868 :LIV. t.-cz. 35. §.. 2. bekezdésében szabályozott kivételes illetékesség nem terjeszthető ki azokra a követelésekre, melyeket a kereskedő kártérítés czímén azon az alapon táríiaszt, mert "a vele üzleti összeköttetésbe lépett személy szerződési kötelezettségét nem teljesítette ? Erre a kérdésre a Pp. 32. §-ának helyes magyarázata mellett is csak igenlőleg válaszolhatunk. Ugyanis a bírói gyakorlat az említett kártérítési perekben azért zárta ki a könyvvezetés helye alapján igénybevehető különös illetékességet, mert bizonyára arra az alapvető jogszabályra támaszkodott, • hogy «minden kivételes jogot biztosító törvényes rendelkezés megszorítólag értelmezendő)), már pedig a könyvvezetés helye kivételes illetékességet biztosít s így a már hatályon kívül helyezett, de hasonló jogszabályival pótolt törvénynek azon rendelkezése, a mely kimondja, hogy a ((könyvkivonati és számlakövetelések)) élveznek kivételes illetékességet, szintén megszorítólag s kizáróan úgy értelmezendő, hogy az a könyvvezetés helyének illetékességét mint különös jogot a kereskedőnek szabályszerűen (1875: XXXVII. t.-cz. 25. §.) vezetett kereskedelmi könyveibe bejegyzett csak azon ((készpénzbeli)) követeléseire vagy árúköveteléseire bejegyzett pénzbeli egyenértékérc kívánta biztosítani, a mely a kereskedőre már mint kétségtelen s így az üzleti könyvbe a szó valódi értelmében köve- , telesnek minősíthető, bejegyezhető követelés ((vagyon)) jelentkezik. Ez következik abból a tényből is, hogy a kárkövelelések azoknak bírói megállapítása s megítélése előtt még nem határozott, összegükben is ismert követelések, csak a kereskedő által egyoldalúan felszámított s általa szubjektive megbecsülteknek mondható pénzben kifejezett jogigények, jogczímek a követelésekhez, melyek követelésekké * Ezen álláspont nyer kifejezést a temesvári kir. ii. tábla B. 548/916. sz. H. bírói végzésben, ellentéles ezzel a B. 819/916. sz. végzés indokolása. csak az adós akaratának kinyilvánításával vagy birói ítélet alapján válhatnak, ha tehát a kártérítéshez való igény még nem követelés, ebből következik, hogy az mint ilyen könyvelés tárgyát sem képezheti, a könyv e követetés fennállásának s mennyiségének bizonyítéka nem lehel, mert az ismertetett igénynek kereskedelmi könyvbe bejegyezhető követeléssé való átalakulása feltételek beálltától függ, mindebből pedig az is következik, hogy a nem helyesen bejegyzett hasonló kárigényeknek a kereskedő által egyoldalnlag felbecsült, pénzben kifejezett egyenlege perlésénél a könyvelés tárgyát képezhető követelések perlésének kivételes illetékességi fóruma sem vehető igénybe. Tehát: a Pp. 32. §-a alapján sem veheti igénybe bejegyzett kereskedő más kereskedővel szemben a könyvkivonat alapján a könyvelés helyének illetékességét oly perekben, melyeknek tárgya kizárólag szerződés nem teljesítéséből eredő kárnak pénzben kifejezett egyenlege. Mert mint fennebb hangsúlyoztam a kár pénzbeli követeléshez csak jogezím, a melyet követeléssé csak végrehajthatóvá vált birói ilélct ereje tesz, de még nem követelés s így ha a kereskedelmi könyvbe, mint okirati bizonyítékba be is vezettetik, miután a bevezetés szabálysértéssel történik, éppen ennél az oknál fogva kivételes illetékesség elnyerésére jogot nem származtat. Hasonló nem liquid kárkövetelés csak perjogi szabály kijátszása végett vezettetik be a kereskedelmi könyvekbe, a mely bevezetési a szabályszerű könyvelésből fakadó, különleges jogokat biztosító erővel a bíróság fel nem ruházhat. A Pp. 32. §-a is csak ((létrejött követelés)) bejegyzését feltételezi akkor, a mikor a kereskedő részérc a könyvvezetés helyének kivételes illetékességét akarja biztosítani ép úgy, mint azt az 1868 : LIV. t.-cz. 35. §-ának 2. bekezdése s az annak nyomán kifejlődött joggyakorlat biztosította. II. Másként áll azonban a helyzet akkor, ha felperes a kártérítési összeg mellett egyidejűleg az általa rendes üzleti körében kötött kártérítés követelésére alapul szolgáló kereskedelmi ügylettel azonos ügyletből már ((létrejött követelését*) is kívánja ugyanazon perben érvényesíteni, ebben az esetben az elkönyvelt követelés könyvelési helyének bírósága illetékes lesz a szabálytalanul elkönyvelt kárösszegre való igény felett is dönteni s felperes jogosult lesz az alperest a különös illetékesség alapján igénybe vehető bíróság elé idéztetni. A könyvvezetés helyének bírósága ugyanis azért illetékes hasonló • keresetek elbírálására, mert a peresített s helytelenül elkönyvelt követelésnek egy része egy valóban létrejött követelésből áll, tehát a valódi forgalomnak megfelelő követelést is rejt magában, a két jogigény: követelés és kártérítési jog ugyanazon jogalapból ered, a jogalap azonossága folytán pedig a kereskedő felperes ugyanazon alperes ellen ugyanazon jogalapból származtatott követelését egy helyen egy keresettel érvényesítheti; mert a Pp. 132. §-a is expressis verbis megengedi, hogy «a felperes ugyanazon alperes ellen több keresetet egy keresetlevélbe foglalhat, ha azok .... az eljárás ugyanazon neme alá tartoznak.)) Az ily módon benyújtott keresetek mellett becsatolt könyvkivonatokban maga a ((követelés)) s a «kán) rendszerint külön van feltüntetve s így az a körülmény, hogy az illetékességet megadó követelés is szerepel, nemcsak, a kereseti előadásból, de a könyvkivonati okiratból is kiviláglik, a miért is az illetékességi kérdés eldöntése nehézséget nem okozhat. A keresetnek főrésze mégis csak követelés, a kár. még abban az esetben is, ha összegére nézve nagyobb mint a pénzbeli követelés : járulékos természetű követelésnek tűnik fel, mert annak követeléssé vállása az adós általi elismeréstől vagy birói megítéléstől függ s így mi akadálya sincs annak, hogy a könyvkivonati illetékességet felperes az egy keresetben érvényesíthető kárigényre is megnyerje. Ily keresetek különösen azokban az esetekben adatnak be könyvkivonat alapján, a midőn a kereskedő a megkötött ügylet folytán előre lefizetett vételárat, ulánvélelezell vételárat, vételárelőleget perel vissza s e mellett a Keresk. törv. 348. és 353. §-ai alapján érvényesíthető jogait gyakorolja. Densz Sándor munkácsi kir. járásbiró. IEODALOM. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jog- és társadalomtudományi szakosztálya most bocsátotta közre 1913—1914. évi működését ismertető évkönyvét. Az évkönyvet a szakosztály megbízásából Kiss Géza di*., debreczeni egyetemi tanár, Bíró Balázs dr., ügyvéd, Mellzl