Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 58. szám - Adalék az igazségügyi reformhoz. [2. r.]

jMentHntxT^Gjoi^ j\oziony» ittiö. evi 35. számáho, VII. évfolyam. Budapest, 1916. szeptember j. 58. szám. BIRAK ES ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Felelős szerkesztő Dr. LÁNYI MÁRTON az egyesület titkára Kiadótulajdonos Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Szerkesztőbizottság : dr. SCHUSTER RUDOLF a magyar kir. szabadalmi tanács elnöke, dr. DEGBÉ MIKLÓS budapesti kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. NIETSCHE GYŐZŐ a magyar királyi szabadalmi hivatal elnöke, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti királyi Ítélőtáblai biró, dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ a magyar kir. Curia elnöki tanácsosa, dr. LÁNYI MÁRTON kir. törvényszéki biró, szerkesztő. Szerkesztőség: L Ráth György-u. 20. sz. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. sz. Megjelen havonként Július és augusztus kivételével. Előfizetési drj: Egész évre 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jár. Adalék az igazságügyi reformhoz. (Vége.) Bírósági szervezeti kódexünknek — ha ezt a megjelölést használnunk szabad — a jelzett irányú revideálását, hiányainak pótlását, kiegészítését, gyökeres igazságügyi reformunk, e reformhoz fűzött nagy remények és várakozások teszik szükségessé és indokolttá, a kérdés csupán akörül foroghat, hogy mi lenne ezeknek a megfelelő korrektivuma. Egyéni véleményünk szerint a két nagyfontosságú állami es igazságszolgáltatási érdek: a magyar birói kar rég óhajtott vágyainak és törekvéseinek lehető' megvalósítása által és ennek következményéül a magyar birói kar benső éleiében, működési körében előforduló visszásságok és elégedetlenségek okainak eltávolításával, lenne megoldható. Ezirányú szerény propoziciónk — tekintet nélkül más államokban divó szolgálati szabályzatokra — a részletes javaslattétel mellőzésével általános vonásokban a következő lenne: Kapcsoljuk ki a birói kart az államhivatalnokok összlétszámából és fontos közjogi állását méltatva, alakítsuk azt — mint a múltban volt — külön önálló státussá. Eltörlendő a biró aktív működésének korhalárhoz kötött intézménye; a biró élethosszig lenne kinevezendő és hogy tisztségének aktiv gyakorlásától — a törvényben megállapított esetektől eltekintve — csakis fegyelmi eljárás révén megállapítandó szolgálatképtelenség esetében lenne állásától elmozdítható és akarata ellenére nyugdíjazható; ahogy ezt nagynevű vezérünk, Grecsák Károly kir. curiai tanácselnök úr e lap hasábjain, az 55. sz.-ban súlyos és megdönthetlen érvekkel kimutatja. A birói fizetéseket — amelyek megoszlásuknál fogva különben sem felelnek meg a követelményeknek — állapítsuk meg olyan összegben, amely összeg a biroknak az anyagi gondoktól teljesen ment és rangúknak, társadalmi állásuknak teljesen megfelelő megélhetésüket biztosítja. Es nehogy rendkívüli csapások (haláleset, betegség, tűzvész stb.) következtében a biró az eladósodás örvényébe, uzsorások kezeibe sodortassék, ez állal függetlensége kockáztassék: állapítsuk meg, hogy a magánvagyonnal nem rendelkező biró (ilyenek pedig számosan vannak) a rendkívüli csapások folytán előálló kiadásai fedezésére félévi fizetése erejéig az állampénztárból részletekben visszatérítendő fizetési előleget kaphat. Biztosítsuk pragmatikaszerűen a birói kar részére a VI. fizetési osztályba sorozott birói állásokig bezáróan a rangidősbség alapján való rendszerinti fokozatos előléptetéshez való jogot. Ezek révén és az alant kifejtettekkel a birói függetlenség megerősítésének a kérdése is megoldást nyerne. A rangidősbség — az automatikus előlépés eseteit kivéve — a ma fennálló kinevezési rendünk értelmében a birói kinevezéseknél döntő súllyal nem bir; a rangidősbségre, sőt számos esetben a kijelölő bizottság javaslatára épített vérmes reményeket is megdöntötte és1 megdönti — a kir. igazságügyminiszter ellenkező nézetéről és felfogásáról tanúskodó — hivatalos lap. Ezek a kétségtelen tények számos esetben a rangsorban, rangfokozatban mellőzöltek hosszú vonalát hozzák erős hullámzásba, százakban keltenek fájó érzést és elkeseredést, százakban ölik ki a nemes ambíciót, a munkakedvet, a nehéz feladat megoldásához szükséges ismeretek megszerzésére irányuló buzgó törekvést és eredményeiben kar elkeseredésére és általános értelmi színvonalának inkább csökken ésére vezetnek. Ennek a kinevezési rendszerünknek további káros következménye még: a társak hálán át való avanzsirozásra irányuló törekvések felkeltése, az ebből fakadó súrlódások, amelyek különösen a társasbiróságoknál nem egy esetben dúlták és dúlják fel a bíróságok kollegiális éleiét, kizárják a zavartalan együttműködés lehelőségét és az egészséges birói köz- és testületi szellem helyeit a céltbiztosító protekcióhajhászásnak, fölfelé való alkalmazkodásnak, lalpnyalásnak és szervilizmusnak képezik a melegágyát. Kinevezési rendünknek itt vázolt következményeiből megállapítható, az is, hogy a ma élő magyar birói kar általános értelmi színvonalának vitatott elégtelensége nem a magyar birói kar képességeinek a hiányán múlott és múlik, hanem annak okai magában a birói szervezetben, az előléptetés, illetve kinévéztetés rendjében és az elmúlt idők nagy mulasztásaiban keresendők. A kifejteltek szerint a birói kar részére a VI. fizetési osztályba sorozott birói állásokig bezáróan a rangidősbség alapján való rendszerinti fokozatos előléptetéshez való jog pragmatikaszerűen megállapítandó, míg a kinevczletés ténye a birák kvalitásának a megállapítására, megítélésére már biztos ismérvül szolgáló, a kir. Curia kebelében alakítandó bizottság elolt leteendő gyakorlati vizsga sikerétől lenne függővé teendő. A vizsga szóbeli és írásbeli lehelne tárgyaiként — ami különben is már részletkérdés — a tételes törvények judikalura, a másodvagy harmadbirósági elbírálás alá felterjesztett perek és ügyéknekja különböző jogorvoslatok alapján ezeknek megfelelő feldolgoztatása és a feldolgozott perek és ügyeknek szóbeli előadása, referálása stb. lennének megállapílandók. Mivel azonban — egyéni véleményünk szerint — az igazságszolgáltatás összes ágazataira kiterjedő, a birói állás betöltéséhez megkövetelt jog- és törvényismeret és ezek alkalmazásából folyó gyakorlati tudás elsajátítása, illetve megszerzése emberileg alig lehetséges, amennyiben — szintén egyéni véleményünk szerint — igazságszolgáltatásunk egy legfeljebb két ágában való, a helyzet biztos dominálásál lehetővé tevő alapos jog- és törvényismeret és ezek elveinek és rendelkezéseinek az alkalmazása révén: a teljes, alapos gyakorlati tudás, jártasság elsajátításához, — a tudomány fejlődésével való lépéstartással kapcsolatban — egy folytonos munkában eltöltött emberöltő szükséges: a vizsgázó biró képességének, képzettségének és gyakorlati tudásának a megítélésére irányuló vizsga is. az igazságszolgáltatás csupán azon ágazatának a határai között mozoghatna, amely ágazatba a vizsgázó biró munkaköre szakrelérádája beleillesztve van, kövelkezéskép a minősílvény megállapításánál a vizsgázó bírónak a szakreferádájához megkövetelt képessége, képzettsége és gyakorlati tudása lenne döntő súlyúnak tekintendő, és mivel más az általános jog- és törvényismeret és más a jog és törvények tudása — ami a biró életszükséglete — ez a tudás pedig a jog és törvény elveinek és rendelkezéseinek alkalmazása révén, gyakorlat útján sajátítható el és mivel ennek a tudásnak az igazságszolgáltatás összes ágazataira kiterjedő megszerzése, — mint fentebb kifejtettük — annak terjedelménél fogva emberileg alig lehetséges: a vizsga tárgyainak megállapítása, halárainak a céltbiztosító, megfelelő körvonalozása igen fontos részletkérdésként jelentkeznék. A kir. igazságügyminiszler a vizsga letételével a kineveztetéshez feltétlen jogot szerzett és a betöltendő állásért szabályszerűen folyamodó biró kineveztetését egyedül és kizáróan a törvény intézkedésén alapuló személyi okokból (fegyelmi eljárás folyamatban léte, fegyelmi