Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 58. szám - Régi ügyek. [1. r.]

448 büntetés erkölcsi hatálya és törvényhozási úton megállapítandó egyéb személyi okokból) vagy az alant megjelölt soronkívüli előléptetés szükségességén alapuló indokokból lehetne jogosított megtagadni; mely okok a mellőzött bíróval írásban közlendők lennének. Az igazságszolgáltatás és a közszolgálat különleges érdekeire tekintettel megengedendő lenne a rangidősbségtŐl eltérő soronkívüli előléptetés a bírói kar azon tagjai javára, akik az igazságszolgáltatás körében kifejtett munkálkodásukkal, az igazságszolgáltatásnak maradandó becsű szolgálatokat teljesítetlek és azokban az esetekben, amely esetekben az üresedésben levő s betöltendő állásnak a közszolgálat érdekei állal megkövetelt megfelelő betöltéséhez az előírt képesíivényen kívül még egyéb kvalitások is szükségesek (a vezetői állásoknál a rátermettség, a különböző nemzetiségi vidékekre tekintenél a megfelelő nyelvismeret slb.), amely kvalilásokkal azonban a rangidősbség alapján kinevezteléshez feltétlen jogot szerzett biró nem bir; de a soronkívüli kinevezleléseknek ezekben az eseteiben fellétel és követendő szabályként lenne megállapítandó az is, hogy ezek a kinevezletések is a rangsor alapján, a rangidősbségen alapuló jogok lehető épségben tartásával és ezek sérelme nélkül történhessenek ; más szóval: ha az ötödik rangsorszám alatt megnevezett biró személyében az állás betöltéséhez megkövetelt, előírt kvalitások felismerhetők és kimutatva vannak, ebben az esetben az öl rangsor számú biró és nem az 50 vagy 400 rangsor számú biró részesítendő a soronkívüh előléptetés kedvezményében, kitüntetésében. Magától értetik, hogy a soronkívüli kineveztetés is — a maradandó becsű szolgálatok jutalmazásán alapuló automatikus előlépés eseteit kivéve — hasonlólag az előírt vizsga letétele esetében foghatna helyt. Az automatikus előlépésben közvetlen mellőzött bíróval mellőzletése okai írásban közlendők lennének. A kineveztetés feltétele gyanánt megállapítandó vizsga — ami nem egyéb, mint az állás betöltéséhez különben is megkövetelt kvalitások nyilvános dokumentálása, ellenértéke, következménye pedig a biztos előléptetés a birói függetlenség megerősítése — a birói karra bizonyára csak felemelő hatással lenne, ambícióját csak fokozná. A vizsga, amely a birói továbbképzés hatásos eszközeként is jelentkezik: módot és alkalmat szolgállatna arra, hogy ki-ki tehetségét, képzettségét, gyakorlati ludását, rátermettségét, egy a legfelsőbb birói kar kitűnőségeiből alakítandó pártatlan bizottság előtt bizonyíthassa. A bizottság kedvező döntése tárgyilagosságánál és alaposságánál fogva emberileg a legbiztosabb minősílvényt szolgáltatná, amire — a diszkrecionális jogára féltékeny — kir. igazságügyminiszter a kineveztetés tényét már teljes megnyugvással alapíthatná. A bizotlság döntései ezenkívül még igazságügyi politikai szempontból is nagy fontossággal bírnának, mivel a bizottság döntéseiről vezetendő évkönyvekben foglalt tárgyi adatok összessége, a mindenkori birói kar kvalitásának, az általános értelmi színvonal emelkedése vagy csökkenésének már biztos fokmérője lenne és mivel a kir. curiai birói állásokra való jelölések, illetve kineveztetések eseteiben az évkönyvek tárgyi adatai már biztos alapot szolgáltatnának a pályázó birák kvalitásának külön-külön való megítéléséhez és egyenlő értékű kvalitás esetében a rangidősbségen alapuló kineveztetés rendjének lehető megközelítéséhez, ami a birói kar ambícióját még inkább fokozná. Azt hisszük, hogy Olaszország törvényhozását is a fentebb vázoltakhoz hasonló okok indították annak az elhatározására, hogy Olaszország bírósági szervezetében a vizsgarendszert — bár jóval alsóbb fokban — mint a biróképzés és az általános értelmi színvonal emelésének az eszközét meghonosítsa. * Ez az előléptetési, illetve kineveztetési rend lenne az, amely úgy az állam igazságügyének, valamint a birói kar zömének, mondhatnánk gerincének az érdekeit, a birói kar fontos közjogi állásának, rég óhajtott vágyainak, törekvéseinek megfelelő módon szolgálná. Megszüntetné ez a ma és ki tudja meddig — tán évtizedek multán is — uralkodó közvéleményt, amely a magyar birói kar értelmi színvonalát kielégítőnek nem tartja és eloszlatnia azokat az aggodalmakat, hogy ennek a kedvezőtlen közvéleménynek a hálása alatt a birói előléptetések, illetve kinevezietések eseteiben a szelekció és protekció túltengése, a jövőben a mainál nagyobb arányokban érvényesülni, gyakoroltatni fog. Megszüntetné ez a mai napság divó egyéni hangulatokon, protekciókon, politikai érdekeken, indokokon alapuló kineveztetési rendszert és ennek a rendszernek a birói kar közjogi állását, tekintélyét sértő, lealázó értelmi színvonalának a csökkenéséi előidéző fentebb vázolt káros következményeit és a birói kar zöme, gerince részére — amelyre az igazságügyi reformok az igazságszolgáltatás súlypontját helyezik — a kinevezleléseknek egy a maitól eltérő új rendjét reális, biztos alapját teremtené meg. A biztos előléptetés tudata, a magasabb fizetési osztályba juthatás alapos reménye és a birói függetlenség megerősítése, a birói kar egész vonalán a munkakedv nagyobbmérvű emelésére és állandósítására vezetne; nagy mérvben fokozná a birói hivatás betöltéséhez megkövetelt ismeretek megszerzésére irányuló buzgó törekvést, ami következményeiben és a birói elő- és továbbképzés tervbe vett intézményeinek a hatásával kapcsolatban a bit ói kar általános értelmi színvonalának fokozatos emelését és állandóságát biztosítaná. A korhalár eltörlése, a birói státus és a birói fizetések megfelelő rendezése és a biztos előléptetés tudata, a birói függetlenség megerősítésének ezek a garanciái összhatásukban felkeltené, illetve fokozná a birói kar minden egyes tagjában az együvétartozás benső érzetéi, ezen a réven megteremtené az erős és egészséges birói köz- és testületi szellemet, aminek természetes következménye lenne, hogy a birói kart működésében egységes akarat, egységes törekvés és egységes cél vezérelné, ami a bíráknak az igazságszolgáltatás nagy kohójában (ami alatt nem pusztán az ülési és tárgyalási termekel, hanem értjük különösen és főleg a társasbiróságoknál — időés munkamegtakarítás és alaposság okából a fontosabb kérdéseknek alakszerű döntésük előli való megvitatására szolgáló helyiségeket vagyis a vezetők és a birák hivatalos munkaszobáit és ahol ilyenek nincsenek, ott építenünk kellene) vállvetve, kölcsönös támogatással, tudásuk egész súlyának egybevetésével való egységes működésében nyerne- külső kifejezést. A birói karnak ez a céltudatos együttműködése fontos tényező lenne, mivel igazságszolgáltatásunk gyökeres átalakításával, új mederbe terelésével a birói kart az e réven reá váró komoly és igen súlyos feladata megoldásában hathatósan elősegítené és erre már abból az okból is fokozottabb szükség lenne, mivel a gyökeres reform következtében a judikatura (döntvény és egyéb határozat gyüjteméuylárak), amely ma az igazságosztás megkönnyítésének segédeszköze és irányítója gyanánt szolgál, nagy részben hatályát veszti; áll ez különösen a polgári jogrendet illetően, amely igazságszolgáltatásunk egy nagy területén majdnem kizáróan a judikaturán nyugszik. A birói karnak ez a céltudatos együttműködése fokozná a bírákban a lelkességet, az öntudatot, a felelősség érzetét, amely már biztos őre lenne a jog uralmának és nem elégednék meg azzal, hogy az ügyeket kötelességszerűen elintézze azért, hogy restancia ne maradjon és hogy a statisztika a felügyeleti hatóságokat kielégítse, hanem az elintézésnek tartalmat és abban a pozitív törvénynek és a törvényhozó intencióinak kifejezést, életet adni is inkább törekednék vagyis az igazságszolgáltatás végcélját: az igazságszolgáltatás integritását, a judikatura egységét, a jogbiztosságot fokozottabb mérvben biztosítaná. Sonwtjy. Régi ügyek. Az 1944.il. (Pp.) t.-c. életbeléptetése óla a bírósági gyakorlatban az az álláspont jutott érvényre, hogy a törvényszékek előtt folyamatba tett régi polgári ügyekben a tanácskozási jegyzőkönyv készítése kérdésében az új törvényszéki szabályok (Tüsz.) alkalmazandók. Ez az álláspont nem helyes; mert az életbeléptetésről szóló 4912: LIV. t.-c. (Ppé.) 64. §-a szerint a kérdéses ügyekben a további eljárásra, tehát az említett jegyzőkönyv készítésére nézve is az eddigi szabályokat, vagyis a régi Ügyviteli szabályok (Ü. Sz.) 495—497. §-ait kell alkalmazni. Ez ellen azzal szokás érvelni, hogy a Ppé. 64. §-a csak az eljárásra vonatkozik, a tanácskozási jegyzőkönyv kérdése mint az ügyviteli szabályokban szabályozott kérdés pedig nem az eljárás, hanem az ügyvitel körébe tartozik, s minthogy a 68,700/4944. I.,M. szám alatt kibocsátott (s általam rövidség okáért ezentúl csak ÉR. betűkkel jelölt) életbeléptetési rendelet 59. §-a a régi Ü. Sz.-okat a szolgálali viszonyokra vonatkozó 4—402. §-ok kivételével hatályon kívül helyezte s ugyanazon ÉR. 4. §-a az új Tüsz.-okat léptette életbe: a tanácskozási jegyzőkönyv kérdésében nem a hatályon kívül helyezett Ü. Sz.-ok, hanem az új Tüsz.-ok alkalmazandók. Az ekként érvelők először is összetévesztik az ügyvitelt az ügykezeléssel; az ügyvitel és az eljárás közt látják azt a fogalmi ellentétet, mely tulajdonképen az ügyvitel fogalmán belül az eljárás és ügykezelés között áll fenn. Vannak olyan ügyviteli teendők, melyek a biró eljárásához tartoznak s ismét más ügyviteli teendők az ügykezelés fogalma alá esnek; az előbbiek közé tartozik a tanácskozási jegyzőkönyv készítése is, a mely épen úgy eljárás, mint mikor az egyes biró vesz fel valamely hivatalos cselekményről jegyzőkönyvet. Másodszor pedig az ÉR. 4. és 59. §-ainak ehhez a kérdéshez semmi közük. A Ppé.-nek és az ÉR.-nek életbeléptető és hatályon kívül helyező rendelkezései nem birnak visszaható erővel s azért csak az új ügyekre nézve érvényesek; ellenben, hogy a régi polgári ügyekben