Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 55. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az elmult években. [3. r.]

424 pátens 13. szakasza, valamint az 1868. évi május 21-iki fegyelmi .törvény 50. szakasza úgy rendelkezik, hogy a bíró akarata ellenére esak akkor helyezhető nyugalomba, ha akár testi, akár szellemi fogyatkozásánál fogva a birói tiszt betöltésére képtelenné vált, a minek megállapítása pedig az idézett törvény 53. és 54. szakaszai értelmében a független fegyelmi Bíróság hatáskörébe van utalva,. Az itt felsorolt törvényhozások legtöbbje tehát nem ismer vélel­met a bíró munkaképtelenségének beálltára nézve, nem ismer kor­halárt, hanem ismer esctről-esetre beállható korhalárt, a melynek megállapítását a független bíróra bizza. A mi jogrendünk e tekin­tetben pedig az, hogy a bíró munkaképtelenségének a beálltát a törvény vélelmezi, a mely lörvényes vélelemnek a megdöntésére nem kell a független bírónak a határozata, nem kell még a miniszter­tanácsnak a határozata sem, a mint azt a többi államtisztviselők ilyen eseteiben a nyugdíjtörvény 35. szakasza rendeli, hanem ennek a lörvényes vélelemnek a megdöntésére minálunk elegendő a min­denkori igazságügyminiszternek subjecliy felfogása, jó vagy rossz kedve, concilians vagy ellenkező modora, mivel sem indokolt egyéni nézete, mert hiszen az újabbi törvényhozás állal fenntartott, de bord­erejére nézve aligha kellően méltatott intézkedésében az 186,9. évi IV. t.-ezikk 17. szakasza azt mondja, hogy a 70., illetve 05. élet­évét betöltőit bíró csak akkor lép nyugalomba, ha az igazságügy­miniszter őt hivatalának folytatására fej nem szólítja ; a mi pedig nem esak azt jelenti, hogy a mindenkori igazságiigyminiszler egyéni véleményére van bízva, hogy a törvény erejénél fogva munkakép­telennek deklarált bíró ennek daczára továbbra is képes birói tisztét megfelelően betölteni; hanem jelenti azl is, hogy ez az így a min­denkori igazságiigyminiszler állal hivatalában visszatartott bíró kény­telen oda iparkodni, hogy ennek a mindenkori igazságügyminiszter­nek a jóakaratát magának továbbra is biztosítsa, mert bizony más­különben ez a miniszter őt bármikor, tehát 24 óra alatt, sőt ülés­közben is,1 a mint ez már egy igen magas bíróságnál meg is történt, a birói szolgálat alól fel is mentheti; és pedig felmentheti minden indokolás nélkül, a mi, habár azt kell feltételezni, hogy az illető miniszter hirtelen beállottnak tekintette a munkaképtelenségnek a törvényben vélelmezett esetét, mindeneseire nem zárhalja ki azl a vélel­met sem, hogy az illető minisztert ennél az elhatározásánál egyéb, nem épen a birói függetlenség nagy elvét szolgáló vélelmek vezették. A birói korhatárnak a megállapítása, a mondottak szerint, már akkor is sérti azt a nagy elvet, a mely szerint a bíró tisztségére élethossziglan nevezendő ki, ha az eziránt i rendelkezés azzal a cautelával jár, hogy a törvényben felállított korhatárnál vélelmezett szolgálatképtelenség esete végső fokon mindig az arra illetékes biró határozatával állapítandó meg. De egyenesen megdönti ezt a nagy elvet az olyan jogállapot, mint a milyen ebben a tekintetben mi­nálunk fennáll. Mert olt, a hol a bizonyos korhalári elért bírót a mindenkori igazságügyminiszter egészen tetszése szerint minden felelősség nélkül bármikor nyugdíjba küldheti, ott komolyan nem lehet szó sem a biró elmozdíthatlanságáról, sem az ezzel biztosítani kivánt birói függetlenségről. Ott, a hol a korhatárt elért birót azért is elbocsálhalják a tényleges szolgálatból, mert esetleg valamely politikai vonatkozású perben nem az akkori kormánynak tetsző fel­fogásból indult, ki birói meggyőződésének megalakulásánál, olt bizo­nyos mérvben megokolt dr. Keinhardtnak a szászországi hasonló jogállapoltal szemben felvetett az az aggálya, hogy ilyen körülmé­nyek közölt kérdésessé válhatik magának a 65., illetve 70. életévét betöltölt bírákkal megrakott bíróságnak a függetlensége is. Az eddig mondottakból tehát az következik, hogy a birói függet­lenség egyik elengedhetetlen követelménye: a korhatár káros intéz­ményének az eltörlése. A birói minálunk is más jogállamok példájára élethossziglan kell kinevezni és a birói tisztségének aktív gyakorlá­sától való elmozdítását, a fegyelmi törvényben megállapított esetektől ellekintve, csakis a szolgálatképlclcnség esetére kell szorítani. A szol­gálatképtelenség esetének a fennforgását minden cselben az illetékes fegyelmi bíróság megítélésére kell bízni. Ha pedig annak az ellen­nézetnek a béklyóiból gondolkodásunkat nem tudjuk vagy helye­sebben mondva nem akarjuk kiszabadítani, hogy a bírónál is a szol­gálalképtelenség vélelmét bizonyos korhalárnál már a törvényben | fel kell állítani, akkor a birói függetlenség szempontjából a leg­kevesebb követelmény az, hogy a felett, hogy a bizonyos korhatárt elért biró szolgálalképtelcnsége fennforog-e vagy sem, nem a min­denkori igazságügyminiszternek a subjekliv, teljesen felelőtlen fel­fogása, hanem az illető bírónak az illetékes fegyelmi hatósága hatá­rozzon ; még pedig határozzon akkép, hogy határozata folytán az illető biró csak akkor legyen akarata ellenére nyugalomba küldhető, ha utóbb akár testi, akár szellemi fogyatkozása alapján szolgálat­képtelensége megállapítható. Követelnünk kell a korhatár kérdésének ilyetén megoldását nemcsak azért, mert. a birói önérzet szempontjá­ból sem tartható fenn az olyan állapot, a mélyben például az ország legfőbb bíróságánál ez idő szerint hat tanácsvczelŐ, a ki a 70. élet­évét már betöltötte, ez év második felében pedig további kettő, a ki akkor tölti majd be 70. életévét, minden nap tarthat attól, hogy az igazságiigyminiszler bármilyen subjekliv okból egész egyszerűen fel­szólítja nyugdíjazás iránti kérvényének a beadására, hanem nem tartható fenn már azért sem, mert a birói lüggcllenség garancziáil nem az egyes emberek függetlenségi érzetében, hanem intézményes biztosítékokban kell hogy bírjuk. Ha pedig az igazságszolgáltatás szent csarnokából feltétlenül száműzendő magasabb politikai szempontok, a miniszteri felelősség és más hamis jelszavak által infieziáll felfogás azl hirdeti továbbra is, hogy a korhatár intézményének fenntartásával biztosítanunk kell az igazságügyi kormánynak az ingerencziáját arra, hogy a 70., illetve 65. életévét betöltőit bírák közül a birói szolgálatban csak azok tar­tassanak vissza, a kiknek továbbműködésére a kormányzat súlyt fektet, akkor is a legkevesebb, a mit a birói ftiggellens"ég érdekében követelnünk kell az, hogy ne a mindenkori igazságügyminiszternek subjekliv véleményéből fakadt egyszerű felszólítás, hanem a miniszter­tanácsnak megokolt határozata alapján történt, még pedig meghatá­rozott időre szóló újabbi kinevezés alapján lehessen csak az illető birói hivatalának folytatásával megbízni. Ebben az esetben is érintve lesz ugyan a birói elmozdílhallanság nagy függetlenségi biztosítéka, de az illető biró legalább meg lesz óva a birói önérzetét és közvetve függetlenségét is érintő.attól az eshetőségtől, hogy utóbb újabbi ki­nevezésének időtartamának eltelte elölt bármilyen okból nyugalomba legyen küldhető a nélkül, hogy esetleg időközben beállott szolgálat­képtelensége törvényes úton és módon mcgállapíltassék. A bírónak az clmozdílhatlansága nem azért van törvénybe iglalva, mert a törvényhozás a gyakorlatban észlelt törekvésekkel szemben akarta a bírónak birói tisztétől való elmozdítását megaka­dályozni, hanem azért, mert a törvényhozás még a lehetőségél. is el akarta zárni annak, hogy ilyen törekvések valaha felszínre ke­rüljenek, és a birói lisztségol vállalt egyénnek függetlenségi érzetét így kívánta megerősíteni s így kívánta magának az Ítélkezésnek a függetlenségét biztosítani azok számára, a kik a birói jogsegély I, igénybe venni kénytelenek. Most, mikor tudomásom szerint az igazságügyi kormány kebelé­ben a birói szervezet, kérdéseiben új tervezet van munkában, a mikor az illetékes tényezők egyebek között a biró ehnozdílhatlanságának nagy elvével kapcsolatban természetszerűleg a korhalár kérdésével is kell hogy foglalkozzanak, szükségesnek tartottam ezeket elmondani itt annak daczára, hogy az Országos Birói és Ügyészi Egyesület ágy az új nyugdíjtörvény megalkotásánál, mint más alkalommal is e részben megokolt előterjesztésekkel már fordult az igazságügyi kor­mányhoz. Grccsák Károly. Kereskedelmi joggyakorlatunk az elmúlt évben. Az eladó személyében beálló változás a vevő hozzájárulása nélkül meg nem történhetik. De a hozzájárulás esetén is esak azl, jelenti ez a változás, hogy az új eladói ugyanazon kötelezettségek ter­helik, mint előzőét és hogy a vevő az eredeti szerződésből eredő jogait most már vele szemben is érvényesítheti (6. T. 6477 915). A milyen természetesnek látszik, olyannyira szükséges volt ez elvi kijelentés, inert az alsóbirósági gyakorlat e tekintetben igen ingadozó volt eddig. A KT.-nek a vételről szóló rendelkezései az átvétel kifejezési kétféle értelemben használják. A KT. 345. §-ában iá szerződési s

Next

/
Oldalképek
Tartalom