Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 55. szám - A kir. törvényszék elnökének helyettesítése és a kir. törvényszéki tanácselnöki állás

425 illetve törvényi kellékeknek megfelelő árú elfogadása iránt a vevőt terhelő kötelezettséget jelenti ez a kitelel, ellenben a KT. 346. és 349. §-aiban azl az időpontot jelenti, a mikor a vevó! abba a helyzetbe jut; hogy a más helyről küldölt árú lelett ténylegesen rendelkezhetik s az idézett §-okban meghatározott jogfenntartó lépéseket megteheti. A helykülönbségi vételnél tehát a rendeltetési hely a mérvadó. Mihelyt az eladó részéről minden megtörtént, hogy a vevő az árút ezen a rendeltetési helyen átvehesse, akkor a vevő a 346. S- értelmében azt azonnal tartozik is átvenni és az átvételnek jogtalan élhalaszlása cselén az átvétel után bár haladéktalanul eszközölt megvizsgálás és értesítés elkésett. A mit azonban a B. T. ezen elvi kijelentéshez hozzáfűz, hogy az átvétel jogtalan elhalasztásával egyértelmű, ha a vevő az árút a rendeltetési helyen át nem veszi, hanem más helyre tovább küldi és ilt vizsgálja meg (M. T. 89 914), épenséggel nem állhat meg. * Ha a vevő egyenesen azzal a czélzallal rendelte meg az árút, hogy azt azonnal lovábbszállílsa, megvizsgálása a leadó állomáson is megtörténhetik, csak fölöslegesen ne késleltesse azl, mert a rendes üzlelkezelés módja az üzletek különbözősége szerint külömhüző levén, az illelő üzlel rendes viszonyai jönnek figyelembe abból a szempontból, hogy rendes kezelés mellett, mely idő alatt leliet és kell az árút megvizsgálni. (Curia 4358/913.) Ha a vevő minőségi kifogását az eladóval kellő időben (hal hónapon belül) közölte a hiányokat kifogás alakjában továbbra is érvényesítheti és így a vételár követeléssel szemben a vételár leszállításhoz való jogát a hat hó elteltével is gyakorolhatja. Ez a jog azáltal, hogy előbb az ügyléttől elállani szándékozóit, meg nem szűnt, mert az alperes ezt az igényét az előbb említett perben érvényesítette, de a hozóit jogerős döntés szerint azzal elutasíllalott. (1). T. 400 914.) Ha a vevő az árú egyik hiányát az árú átvételekor azonnal észrevette, mindazonáltal az árút mégis próba alá vélte, ezzel csak a teljes megvizsgálás jogával éllek és ebből még nem következik, hogy az első hiányt lényegesnek nem tekintene. (H. T. 1416 914.) Az eladó, mielőtt a rendelkezésre bocsátolt árút megfelelő állapotban vissza nem kapta és annak azonosságáról meg nem győződöli, a vételárelőleget visszafizetni nem tartozik. Az eladónak az az eljárása, hogy a visszaküldöli árút utánvétellel térbelié, a mellyel a vevői az árú feletti szabad rendelkezésben megakadályozta, ugyanolyan joghalálylyal bir, mintha a rendelkezésre bocsátástól elállóit volna (B. T. 4&2o 915.), de ha a vevő pl. a gépel (motort) rendelkezésre bócsáíöüa és kijelentette, hogy szerződésileg biztosítón kicserélési jogával élni kíván: a gépnek korlátolt használatban tartása, melyet az eladó a kicserélés által bármikor megszüntethetett, a rendelkezésre bocsátás hatályát még nem szüntette. (Curia 268/1915.) Megoldotta végül a Curia azl a kérdést is, hogy a községi elöljáróság állal eszközölt árverés a K. T. 347. §-ában említett hiteles személy közbenjölte' mellett megtartott nyilvános árverés hatályával bir." (Curia 128/914.) Eladó késedelem esetén a KT. 356. § a 2. pontjának helyes értelme az, hogy az árúnak tényleges megvétele a vevő részéről nem szükséges ugyan, sőt ha meg is történt volna, akkor' sem a fedezeti, hanem csak a tőzsdei, illetve piaezi árral szemben mutatkozó különbözét követélhető: mégis a piaezi árnál magasabb áron kötött tényleges fedezeti vétel esetén a nagyobb különbözei abban az esetben követelhető; ha a vevő igazolja, hogy az árú csak ezen a magasftbb áron volt kapható, (Curia: állandó gyakorlat) de .az elmaradt haszonra vonatkozólag általános jogszabály az, hogy mindenki közrehatni tartozik arra, hogy a bár más jogellenes cselekményéből eredhető károsodás lehetőleg elkcrüllcssék, a vevő felperes, a ki a beszerzés lehetőségé folytán, a szállítás elmaradásából előálló haszonveszteségei a teljesítés helyén és idejében eszközölt fedezeti vétel utján elkerülhette volna, ennek megtérítését ezért nem kin elélheti. (Curia 2566 915.) A gyakorlattól eltérő és talán egyrészről túlliberális, másrészről lúlszigorúnak látszik a Curia (4581 915) álláspontja, hogy a késedelmes eladó, ki az eset körülmenyei szeriül előreláthatta késedelmének következményeit és azt, hogy a vevő fedezeti vételt kényleien eszközölni: azon az alapon, hogy a vevő az azonnali értesítést elmulasztotta és keresetét az utolsó felszólítástól számítolt kél év múlva adta be, nem hiv átkozhatok sikerrel arra, hogy a kereskedelmi forgalom biztonsága érdekéből a felektől eg^aráni elvárható jóhiszemű magatartás mellett túlságosan sok ideig egyik fél sem hagyhatja a másikat bizonytalanságban aziránt, hogy teljesítés helyett kárt követel. A konkrét, esel körülményei a döntési indokolják. Utólagos teljesítésre az eladó tartozik határidői kérni az tehát, hogy a késedelmes eladó állal nem kéri, de a vevő által önként adóit utólagos teljesítési haláridő nem volt megfelelő, nem akadályozza a vevőt abban, hogy e haláridő letelté után teljesítés helyeit kártérítést követeljen. (Curia : 615/914.) Vevő késedelme és az eladó elállása után a vevőnek az a cselekménye, hogy kárkövetelési jogát fenntartotta, az eladóra joghatályos nem leíiet. (Curia: 303 914.) Mustra szerinti vétel csak akkor forog fenn, ha az eladó a vételi ügylet megkötésekor a vevőnek mustrál ad át azért, mert az arra vonatkozó vételi ügylel egyenesen az átadott mustra alapján költetett meg, az azonban, hogy a vevő a megmutatott árúból mintát vett,' a vételt nem leszi mustra szerinti vétellé. (Curia 3780 914.) Figyelembe veendő a Curiának állásfoglalása a bizományi viszony termeszeiét illelőleg is, mely szerint az oly bizományi szerződés, melynek tartalma a bizományi viszony természetével ellenkező rendelkezéseket tartalmaz, a bizományost jogi önállóságától megfosztja, őt a inegbizó állal rendelkezésre bocsátott könyvek vitelére kötelezi, a mégbizőt a leiekkel való elszámolásra feljogosítja és a bizományosi attól is élullja, hogy a megjelölt körzetén belül akár a maga, akár más részért1 búzát vehessen: nem létesít bizományi, hanem megbízási viszonyt. (Curia: 1333 914.) Az álvevőnek csak a fuvarozó ellen van közvetlen kereseti joga, a szállítmányozó ellen azonban nincsen. (13. T. 0. 1216 1914.) (Foiytaijuk.) Dr Nitsché Gi/Őző ;i szabadalmi hivatni elnöke. A kii', törvényszék elnökének helyeítesílésc és a kir. törvényszélii tanácselnöki állás.* A bírói ügvvileli szabályokról (Ü. Sz.) szóló 4291/91. I. M. E. R.-t, kivéve az annak 1—102. S-aiban foglalt, a szervezeti és szolgálali viszonyokra vonatkozó, mé| érvényben levő rendelkezéseit, a Pp. életbeléptetésével kapcsolatos, az átmeneti intézkedések tárgyában kiadott 08.700 1914. I. M. I{. 59. §-a hatályon kivül helyezte. Az idézelt bírói ügyviteli szabályoknak lentiek szerint érvényben maradó 61. §-a intézkedik a bíróság főnökének helyettesítéséről. Az Ü. Sz. 61. S-a 4. bekezdéséhez képest a kir. törvényszéknél a bíróság főnökét helyettesíti «az annál kir. Ítélőtáblai bírói czimmel és jelleggel alkalmazott biró, a hol több van, rangsor szerint (1891 : XVIlV t.-cz. 27. §. 2. pont), ilyenek nem létében az Í8$1: XXX. "t.-cz. 14. S-;i szerint kijelölt kir. törvényszéki biró3 A Pp. életbeléptetéséről szóló (K. T.j 1912 : LIV. t.-cz. 81. S-a alapján a kir. törvényszékeknél tanácselnöki állások szervezlellek. Minthogy ez ideig csak a felsőbíróságoknál voltak tanácselnöki állások és a kir. Curiánál a másodelnök akadályoztatása esetén a tanácselnökök (V. Sz. 61. § 2. bek.), a kir. Ítélőtábláknál pedig (Ö. Sz. 0 1. S- 3. bek.) első sorban a tanácselnökök (a budapesti királyi táblánál az 1898 : XXV. I.-ez. 22. S-a éneimében az alelnököt kövelőleg) voltak a bíróság főnökének helyettesei. Vitás lehel, hogy a kir. törvényszékeknél szervezel! tanácselnökökre nézve per analógiám az Ü. Sz. 01. §.fának a felsőbíróságokra vonatkozó 2. és 3. bek., avagy annak a kir. törvényszékekről rendelkező 4. bek. alkajmazandó-e? A kir. Curia tanácselnökei az 1893: IV. t.-cz. mellékletéi képező fizetési osztályok kimutatása szerint a IV. fizetési osztályba tartoznak s így az V. fizetési osztályban levő kir. euriaí bírákat megelőzik. A kir. ítélőtáblai tanácselnökök pedig az 1890: XXV. t.-cz. 9. §-a értelmében külön országos- létszámba tartoznak s erre, valamint az U. Sz. 61. §. 3. bekezdésének kifejezett rendelkezésére tekintettel a velők egy fizetési osztályba tartozó kir. cul'iái biró ezimíí és jellegű kir. ítélőtáblai bírókkal szemben a helyettesítésnél első sorban veendők figyelembe. A kir. törvényszéki tanácselnökök adminisztratív hatáskörét is ezen szempontból szükséges vizsgálnunk annak megállapílhalása végeit, hogy az Ü. Sz. 61; §-ának már ismertetett 2. és 3. bek. reájuk szintén kiterjeszthető-e ? Nem befolyásolhatja e kérdés mikénti eldöntését a törvényszéki ügyviteli szabályok (Tüsz. 42,200/914. 1. M. H.) (i. §. utb, ama rendelkezése sem, a mely szerint: «a hol a jelen ügyviteli szabályokban elnökről van szó, a . tanács elnökéi kell érteni)). Mert ez kizárólag a törvényszék tanácsaiban az elnöki leendők végzésére vonatkozik (ti. §. I. bek.). A kir. törvényszéki tanácselnöki állások tekintetében az E. T. (1912 : LIV. ű-cz.) 81. §-a akkénl rendelkezik, hogy «a törvényszéki tanácselnökök fiz állami Tisztviselők VI; fizetési osztályába tartoznak és a kir. Ítélőtáblák bíráival és a kir. Ítélőtáblai bírói czimmel és jelleggel felruházott törvényszéki bírákkal és járásbirákkal ugyanabba az országos létszámba foglaltatnak» (1907:1. t.-cz. 4. S-a)A törvény ezen világos rendelkezése és abban az 1907 : l, t.-cz. 4. §-ára történi hivatkozás nem hagyhat fenn kétséget az iránt, hogy a kir. törvényszéki tanácselnökök a kir. törvényszéknek lábla* A gyakorlatban (Igazságügyi Közlöny XXV. évf. 83. sz. s körlapjain megjelent közlések) ezen kérdés megoldása conlrovers.