Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 52. szám - A bíró a törvényhozásban - A Curia büntető gyakorlata az 1915. évben

401 egészséges léiéiből indulnak ki, hogy a törvényhozás munkásságában szóhoz kell juttatni a minden néprétegekben lakó (elfogást, de különösen szóhoz kell juttatni a bírói elemnek azl a tisztultabb felfogását, a mely az élet által törvényhozási feladatul felvetett kérdések megvizsgálásához és megoldásához jogászilag fegyelmezettebb elméjével és a mindenkori jogviszonyok megbirálásában szerzett gazdagabb élet tapasztalatával fog hozzá. Minden eszme a benne rejlő igazság erejével tör magának utal. A bírónak a parlament munkáiban való részlvételének eszméje azon az igazságon alapszik, hogy a ki a törvénynek az alkalmazásában is törvényhozói feladatokat kell hogy teljesítsen, annak tevőleges résztvételét a törvényhozás működésében tovább is nélkülözni nem lehet. A parlamenti rendes viszonyok beálltával tehát nem késhetik tovább nálunk sem annak az eszmének az érvényesülése, hogy a jövő népparlamenljében helyet kell a magyar bírónak is adni. Helyet kell adni úgy, hogy az e részben fennálló összeférhellenségnek a megszüntetésével a képviselőházba is megválaszthassák a bírót és ügy, hogy a nemesak a mostani, de az összes eddigi kormányok állal olt negligált bírónak a főrendiházban is adjanak helyet. Grecsák Károly. Dr. Juhász Andor budapesti táblai elnök újévi beszéde. Dr. Juhász Andor a kir. ítélőtáblánál 1916. évi január hó 4. napján tartott teljes ülésen a következőket mondotta: Igen tisztelt Birótársaim ! Mielőtt az 191G. év első teljes tanácsülésének tárgysorozatára rátérnék, őszinte hálával köszönöm meg azokat a szíves üdvözleteket és jókívánságokat, a melyekkel a karácsonyi ünnepek és az évforduló alkalmából felkeresni szívesek voltatok. A magam részéről kollégiulis bensőséggel viszonzom a jókívánságokat és arra kérem az egek Urát, hogy úgy tőletek, mint kedves hozzátartozóiloklól tartson távol a folyó évben is minden csapást, engedje teljesedésbe menni vágyaitokat, adjon önfeláldozó működésiekhez ezentúl is erőt és egészséget, (lilénk éljenzés.) Az a szerves kapcsolat, mely engem részint korábbi állásomnál, részint felügyeleti hatáskörömnél fogva az elsőfokú bíróságok nagy számához és ezek tagjaihoz csalói, de meg az egész magyar bírói kar iránti nagyrabecsülésemnél fogva is s mintegy válaszul sok tábori levelezőlapra, kedves kötelességemnek tarlom, hogy szeretettel emlékezzem meg ez alkalommal azokról a pályatársainkról, a bírói és jegyzői karnak ama tagjairól, a kikre a szerelet ünnepe és az évforduló ismét ott virradt feí a rideg lövészárok birodalmában. A jog, igazság és a humanizmus kultuszának éltek ők is a háború kitöréséig és erről a kulturális magaslatról ugyancsak ideáloknak: a hazaszeretetnek és a királyhűségnek hódolva szálltak le a harezterek fedezékeibe. Büszke fájdalommal és a legmélységesebb hálával emlékezem meg a véres küzdelemben hősi halált halt karlársainkról, a kiknek áldozatkészségét bizonyára annak tudata fokozta, hogy fegyverrel kezükben is igazságos ügyért küzdöltek. Legyen áldott emlékük és kiontott vérükből derüljön fény és dicsőség hazánkra. Továbbküzdő pályatársaink számára pedig kérjük ki a Mindenható oltalmát és intézzünk hozzájuk néhány megnyugtató szól újévi üdvözlésül. Nyugtassuk meg Őket afelől, hogy gondolunk reájuk, nagyra értékeljük önfeláldozásukat, hogy minden illetékes tényezőt állandóan foglalkoztat az a törekvés, hogy hadbavonulásuk és az azzal járó áldozatok birói pályájuk fejlődését ne hátráltassák. Az igazságügyi kormány igen tisztelt képviselője teljes megértéssel és nagy odaadással karol fel minden indítványt, a mely a hadbavonult karlársak ügyét érinti és úgy hiszem, a bíróságok vezetőit is mélyen áthalja annak a kötelességnek érzése, a melylyel harezbán álló kartársaink iránt tartozunk. Szükségét éreztem annak, hogy c kijelentéseket erről a díszes helyről a mai alkalommal megtegyem, mert ha nem áll módunkban, hogy elhárítsuk azl a veszedelmet, a mely vitéz pályatársainkat a íiarcztereken fenyegeti és ha már nem enyhíthetjük azt a sok szenvedést és nélkülözési, a mely a hadi életlel együtt jár, úgy legalább arra kell törekednünk, hogy szenvedéseikel ne fokozza a lesti sebnél is jobban sajgó lelki bántalom: a keserűség és a csalódás érzése. Engedje a mindenható, hogy a magyar nemzet csodálatos vitézségének és hősiességének méltó megjutalmazásául, mihamarabb reánk köszöntsöp a dicsőséges békének és ezzel a kultúra és a haladás ujraébredésének várva-várt napja, és vezérelje vissza akkor kartársainkát épen és sértetlenül aggódó családjaik és szerető pályatársaik körébe. (Hosszantartó zajos éljenzés.) A Curia büntető gyakorlata az 1915. évben. Gyökeresen átalakult úgy az anyagi, mint az alaki jog terén. Az átalakulás azonban nem annyira a régi íörvények változott alkalmazásában és magyarázatában van, hanem következménye a nagyszámú új törvény életbeléptetésének, a mely törvények sok esetben gyökeresen szakítottak régi elvekkel a büntető anyagi és eljárási jog terén egyaránt. A mi az anyagi jogot illeti: egy negyed évszázadon keresztül szinte kizárólag a Btk. és a Kblk. szakaszai alapján szolgáltatták bíráink a büntető igazságot. Ma már a Bn. (1908: XXXVI. t.-cz.) is majdnem régi törvénynek lünik fel az 1913—1915. években hozott új törvényekkel szemben, a melyek egészen új eszméket hoztak be jogrendszerünkbe. A Curiának 1915. évi gyakorlatát ezeknek az új törvényeknek alkalmazásában kívánom bemutatni, de ezen rövid szemle keretében főleg a vonatkozó fonlosabb határozatok felsorolására szorítkozhattam. A Btk. rendelkezéseire vonatkozólag is meg kell azonban említenünk azt a határozatot, a melyre alkalmat az szolgáltatott, hogy az év elején a Curiának egyik büntető tanácsa az 59. számú döntvénynek megváltoztatását kívánla. Ez a döntvény tudvalevőleg azt mondotta ki, hogy a vétséggé minősített cselekmény a vétségre meghatározóit három év alatt évül el (106. §. ut. bek.). A Curia az 1915. évi február hó 13. napján kelt plenáris határozatával a döntvényt hatályában fenntartolla. Nem alaptalan az a nézet, mely szerint ezáltal a Curia megtagadva a korrekcionálizáció kérdésében két évtized óta helyes kerékvágásba jutott joggyakorlatát, megtagadta a 90. számú döntvényt is és valójában újból feltámasztotta a 2. számú döntvényt. A régi büntető anyagi jog körébe vágó határozatok közül kiemeljük még a jogegységi tanácsnak 1915. évi deczember hó 7. napján hozott 4. számú büntető döntvényét, amely kimondotta, hogy a ramsli néven ismert kártyajáték a Kbík. 91. §-a értelmében szerencsejátéknak tekintendő. A Bn. hereiében a büntetés föltételes felfüggesztésének kérdésében lett a Curia több elvi jelentőségű kijelentést, a melyek közül fonlosabb az, hogy a Bn. 2. §-ának 2. pontja alapján akkor is ki van zárva a büntelés végrehajtásának felfüggesztése, ha a terhelt a vádbeli cselekményt korábban követte el, mint azt a bűncselekményt, a mely miatt ellene előzetesen a fogházbüntetést megállapították (B. I. 4225); továbbá, hogy a felfüggesztett büntetés végrehajtása iránt a határozathozatal (Bn. 4. §.) nem a felfüggesztést kimondó, hanem a próbaidő alall elkövetett bűncselekmény tárgyában eljáró bíróságot illeti meg (B. I. 3771). Bár az eljárásra vonatkozik : itt említem meg az 1915 április 9-én hozóit 3. számú büntető jogegységi döntvényt, a mely kimondotta, hogy a kir. ügyészség a büntelés végrehajtásának felfüggesztése kérdésében nemcsak abban az esetben élhet semmiségi panaszszal (Bn. 10. §.), ha a bíróság a büntetés végrehajtását a törvény által kizárt esetben (Bn. 2. §.) függesztette föl, hanem abban az esetben is, ha a büntetés felfüggesztésének a Bn. 1. §-ában meghatározóit valamelyik feltétele hiányzik. A csupán a Btk. 92. §-ának alkalmazása miatt használt perorvoslal nem támadja meg az Ítéletben a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozólag telt rendelkezést; ennek folytán az a körülmény, hogy a felebbviteli bíróság a büntetési a 92. §. mellőzésével állapítja meg, a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést nem érinti. A Bn. IV. fejezetének keretében már 1914-ben kimondotta a Curia, hogy a Bn. 43. §-a alá eső kerítésnek nem a reábirás, hanem a megszerzés az elkövetési cselekedete; ezt kiegészíti a Curiának az a kijelentése, hogy ebben a §-ban említett önérdek alatt nemcsak a nyereségvágyat, hanem bármely más önző érdeket kell érteni; így önérdekből cselekszik az is, a ki a tisztességes nőt házasságon kívül nemi közösülés czéljára más részére azért szerez meg, hogy az előbb más állal megejtendő sértettet majd magának is megszerezze (B. I. 1064). A kerítéssel üzletszerűleg való foglalkozás (Bn. 45. §. 4. p.) feltételezi ugyan a lettesnek azt az akaralát, hogy a bűncselekmény rendszeres ismétlése neki állandó kereselforrásuí szolgáljon, de nem feltételezi egyszersmind azt is, hogy a lettes a rendszeres bűnismétlésben ama keresetforrást valósággal mégis találja (B. I. 715). Üzletszerű a kerítés akkor, midőn a vádlott, kinek egyéb kereselforrása vagy foglalkozása nem volt, hosszabb időn ál levelek és kishirdelések útján nagy számban csalogatja magához a férfiakat a nála megfordult nőkkel való közösülés czéljából ós a nőkkel a közösülésért kapott pénzen oszlozotl (B. 4475).* Nyereségvágyból követi el a kerítést s így a Bn. 46. §. 3. bekezdése szerint büntetendő az anya, a ki elfogadja a vagyoni előnyt, melyben elcsábított leánya részesül az által, hogy ruhancműekel kap ajándékba (B. IV. 6240). * Azokat a határozatokat, a melyeknek száma mellett a tanács számát jelző római számjegy nincs feltüntetve, a szüneti tanács hozta.