Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 52. szám - A bíró a törvényhozásban - A Curia büntető gyakorlata az 1915. évben

400 állhatna, akkor hát vizsgáljuk a biró törvényhozási működését .annak czélszerűsége és szükségessége szempontjából. Vizsgáljuk, hogy csakugyan czélszerű-e és szükséges-e törvényhozási szempontból az, hogy a biró tagja legyen a törvényhozásnak. Két szempont lehel ennek a kérdésnek a megbirálásánál az irányadó. Az első a fontosabbik az, hogy csakugyan képviseli-e a bírói kar azt a nagy erkölcsi és szellemi tőkét, a melynek érvényesülése a törvényhozás munkáiban kívánatos, a másik pedig az, hogy parlamenti munkálkodásunk tényleg mutalja-e a birói szellem közrehatásának hiányát. Hogy a birónak a törvényhozás munkájában milyen szerep jut, arra talán elég volna reámutalni arra a tényre, hogy alig van fonlosabb törvénytervezete a kormánynak, a melyre a birói testület hivatott tényezőinek véleményét ki nem kérnék. De én nem erre a tényre akarok ezúttal utalni. • Én egyrészt ki akarom emelni azt, a mire már nagyváradi beszédemben is utaltam, hogy a biró is korának gyermeke és népének fia. Ő is benne él azokban a társadalmi és gazdasági evolucziókban, a melyek a mai időket uralják és még inkább fogják uralni a háború után és így ő is azok hatása alatt gondolkodik és cselekszik az azok állal felvetett eszmék és kérdések megvizsgálásában és megoldásában. Csakhogy az ő jogászilag fegyelmezett elméje és az ő a mindenkori életviszonyok megbirálásában szerzett gazdag élettapasztalata sokkal tisztultabb felfogásban dolgozza fel és értékeli ezeket az eszméket, ezeket a kérdéseket. 0 már birói hivatásában is voltaképen törvényhozói feladatokat teljesít, mert nemcsak hogy magyarázza a törvényhozás alkotta tételes jogszabályokat, hanem ott, a hol a törvény intézkedése hézagos és az adott esetre nem provideál, valóságos törvényhozói feladatot teljesít, a mikor az adott esetet a maga alkotta jogszabály szerint dönti el. Hiszen maguk a törvényhozások is törvényhozói működésre utasítják a birót ott, a hol a törvény nem intézkedik. A svájezi polgári törvény* például azt mondja, hogy törvényes rendelkezés vagy szokásjog hiányában a biró azon jogszabály szerint Ítélkezzék, a melyet maga állítana fel arra az esetre, ha törvényhozó lenne. De a jogtudomány művelői is azt vitatják, hogy a birónak egyenesen kötelessége bizonyos esetekben a törvényhozói feladat teljesítése is. így például Sleinbach Emil, az osztrák legfőbb ítélőszék volt elnöke, az Ítélkezésben két törvényhozót kíván szóhoz juttatni. A mult törvényhozóját, ott, a hol a pozitív törvény intézkedik és a jelen törvényhozóját a birói, ott, a hol a tételes törvény nem rendelkezik; mert az Ő nézete szerint a tételes törvény intézkedésének rendszerint csakis az átlagesctekre (grobe durchschnitlsfálle) kellene szorítkozni, mivel minél inkább fejlődik az élet, annál több és több jogeset fog előfordulni, a melyekről a legcasuistikusabb törvény sem intézkedhetik és a melyeket nem szabad mesterséges interpretatióval a törvény valamely rendelkezése alá vonni. Willmayer Leo pedig a biró törvényhozói tisztéről azt mondja, hogy a birónak a tételes törvény hézagos intézkedése esetében, mint modern törvényhozónak az írott törvényhozás előtt kell haladnia, mert minden erőltetett törvénymagyarázatot, mint kétségest és hozzá nem méltót fellétlenül kerülnie kell és ezekben az esetekben a biró a törvényhozásnak, nem pedig a törvényhozó a birónak, kell hogy irányt adjon. Arra a kérdésre tehát, hogy képviseli-e a birói kar azt a nagy erkölcsi és értelmi tőkét, a melynek érvényesülése a törvényhozásban kívánatos, ezek a felsorolt tények és felfogások megadják a kellő választ. Hogy pedig a parlamenti munkálkodás a birói szellem működésének a hiányát mutatja, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a birói ítéleteknek az a sorozata, a melyekben a biró a törvény tételes intézkedésének hiányában vagy hézagos voltában kénytelen a saját alkotta jogszabály alkalmazásával az anyagi igazságot érvényre juttatni. 1. §-ának második bekezdésében. Es a mikor mindannyian, nemcsak mi. bírák, a kik hivatásszerűen foglalkozunk az élet állal felvetett viszonyok és kérdések elbírálásával, hanem azok is, a kiknek jogviszonyait és kérdéseit elbíráljuk, nem zárkózhatunk el többé annak felismerése elől, hogy a mai törvényt, a minden részletkérdésre a kelleténél sokkal nagyobb mértékben kiterjedő törvényi, nem lehet mindig és minden esetben azonosítani az igazsággal, a mikor sok esetben úgyszólván követelménye a tudományos becsületességnek: a két fogalom elválasztása, akkor talán meg van adva a válasz arra a kérdésre is, hogy igenis a törvényhozás munkái észrevehető hiányát mutálják annak, hogy a biró nem vesz részt közvetlenül ezekben a munkákban. Ezeknek a felismerése és az az erős. meggyőződés, hogy a magyar parlamentben a birói szellem érvényesülése egy nagy nemzeti szükség, mert a biró erkölcsi és értelmi egész erejének behatására lesz szükség mindazoknak a társadalmi és gazdasági kérdéseknek a magyar jogéletbe beleillesztendő megszabályozására, a melyeket a már akkor súlyos volt állapotokkal kapcsolatban a legközelebbi jövő fel fog vetni, indítottak engem arra, hogy már akkor olt Nagyváradon felvessem a magyar birónak a parlamenti működésbe való intenzivebb bevonásának az eszméjét. A mikor a nagyváradi közgyűlésen a biró parlamenti munkássága szükségének a kérdését felvetettem, nem reméltem ugyan azt, hogy az illetékes tényezők, az akkor a birói karban emellett a kérdés mellett állást foglalt közhangulat nyomása alatt sietni fognak oly intézkedéseket létesíteni, a melyek alkalmasak lehetnének arra, hogy a biró munkássága a parlamenti tevékenységben bármilyen szerény mértékben is igénybevétessék. De reméltem és vártam, hogy úgy az illetékes kormányzati tényezők, mini a közvélemény foglalkozni fognak ezzel a kérdéssel és iparkodni fognak annak mielőbbi olyatén megoldását biztosítani, a mely az ahhoz kötött nagy érdekeknek, a köznek javára megfelel. Reméltem, de csalódtam. Mert mindössze az történt, hogy a sajtónak egy-két orgánumában olvashattunk egy-egy vezérczikket «a biró a parlamentben)) czím alatt és olvashattuk a nyugdíjtörvény 36. szakasza rendelkezésének miniszteri indokolásában azt, hogy ez a rendelkezés lehetővé akarja tenni, hogy az országgyűlési képviselővé megválasztott állami lisztviselő szakminiszterének és a pénzügyminiszternek kegyes előzetes hozzájárulásával, képviselősége idejére, nyugdijellátási igényének fenntartását magának biztosíthassa, a mely ellátási igénye fenntartásának újból alkalmazása, a mely újból alkalmazása kötelező voltát azonban a törvény sehol elő nem írja, az lesz a hatása, hogy az ellátási igény fenntartását megelőzőleg és az újabb alkalmazásban tényleges szolgálatban töltött beszámítható idő együttesen számít, olvashattuk továbbá az új választási törvény 10. §-ának azt a rendelkezését, hogy nem választható képviselővé: «a ki a választás kitűzése és a választás közé eső időben kir. járásbíróságnál vagy kir. törvényszéknél mint Ítélőbíró, vagy kir. törvényszék mellett mint az ügyészség tagja volt alkalmazva, abban a választókerületben, a mely egészen vagy. részben az illető kir. járásbíróság vagy kir. törvényszék területén fekszik)), egyébről azonban nem hallottunk és nem tudunk. Azaz valamiről mégis nem hallottunk ugyan semmit, de épen ezért tudni tudjuk. Tudjuk ugyanis, hogy azok közölt, a kik az 1885. évi VII. t.-czikk 5. §-a alapján a főrendiház élethossziglani tagjainak a kormány előterjesztésére, még pedig a mint tudjuk az" igazságügyminiszter javaslatára, kineveztettek, hiába keressük akár a tényleges szolgálatban levő, akár a nyugdíjállományba tartozó magyar, bírót. A biró a parlamentben ma úgy foglal helyet, hogy ma a magyar képviselőháznak egyetlen egy birói tagja sincs, a főrendiházban pedig a fcntidézelt törvényszakasz alapján egyetlen egy biró, t. i. Bernáth Géza a kir. Curiának nyugdíjban levő érdemes másodelnöke foglal helyet. Másképen van ez, a mint azt fentebb kimulattam, más országokban. Ott tudják és akarják is kellőleg igénybe venni azt a nagy erkölcsi és értelmi íőkét, a melyet a birói kar kétségtelenül képvisel, magának a törvényhozásnak a működésében is. Ott abból az