Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 51. szám

VI. évfolyam. Budapest, 1915 deczember 2. 51. szám. BIRAK ES ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Felelős szerkesztő Dr. LÁNYI MÁRTON az egyesület titkára Kiadótulajdonos Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Szerkesztőbizottság : dr. SCHUSTER RUDOLF a magyar kir. szabadalmi tanács elnöke, dr. DEGKÉ MIKLÓS budapesti kir. Ítélőtáblai tanácselnök, dr. NIETSCHE GYŐZŐ a magyar királyi szabadalmi hivatal elnöke, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti királyi ítélőtáblai biró, dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ a magyar kir. Curia elnöki tanácsosa, dr. LÁNYI MÁRTON kir. törvényszéki biró, szerkesztő. Szerkesztőség : I. Ráth György-u. 20. sz. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. sz. Merjjclen havonként július és augusztus kivételével. Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jár. A háborús l)űnper. A gyorsított bűnvádi eljárásról akarok írni. Annak szükségességéről és gyakorlati alkalmazásáról. Sokat beszéllek és írlak róla. De többnyire olyanok, akik nem forgatlak vele a bűnper mechanizmusát. Úgy érzem azért, hogy nem lesz minden haszon nélkül, ba megszólal bennem a gyakorlat embere. Innen a délvidékről. A büntelő igazságszolgáltatás tüzvonalából. A hol egy keserű védői megjegyzés szerint, vértől csepeg az igazságszolgáltatás pallossá! Előljáró beszédnek azonban mesélek valamit. Tanulságos dolgot. Egy darab durva életet, a szelíd doktrinereknek. • Volt egvszer egy ország. A szomszédunkban. A Száva-Duna szögén. Szerbiának híllák. Csupa ordasokból állott. A VII. században özönlötték el Rasciát. Azóla göröggel, (("trükkel, bolgárral, albánnal, velünk és egymással folyton harezban vollak. Veszedelemben segítettük. Hozzánk ha" menekültek, testvérkén! fogadtuk. A Duna-Tisza mellékén letelepítettük. Mindent nekünk köszönhetett. Létét, függetlenségéi. Gyűlölt is veszettül érte. Fogát csikorgatta mindig is reánk. Vérbe borult szemmel minket falt volna fel. Szelídítettük, nem használt. Végig korbácsoltuk, belénk harapott. A húsunkba. Az elevenünkbe. Délmagyarországba! Az osztrák-magyar vörös könyv szavaival élve: «mióta a Karagyorgyevics-dinasztia elfoglalta a Szávamenti királyságnak vérrel beszennyezett trónját és a Sándor király élete ellen szőtt összeesküvés részeseivel vette magát körül, azóta Szerbia — habár különböző utakon és változó intenzitással is — szakadatlanul azt a ezélt követte, hogy ellenséges propaganda és forradalmi üzelmek segélyével, aláaknázza Ausztria-Magyarországnak délszlávok lakta vidékeit, hogy ha majd az európai helyzet, a nagy szerb tervek megvalósításának kedvezni fog, a Monarchiától elszakítsa azokat». Az annexió után szemünkbe — a világ elölt — mégis barátságot fogadolt. Sötét éjszakákon pedig, egyenkint, falkánként eresztette ránk betanított fenevadjait. Minden tanyára, faluba, városba bekulloglak azok. Az egész Száva-Duna mentén. Laibachtól Orsováig. Ásták is alattunk a vermet. Mert tanullak vollak. A mint a vörös könyv mondja: ^társulatok alakullak, melyek a harezot előkészítették, kik közül jelentőségben a Narodna Odbrana magaslott ki». Szerb katonai és polgári funkezionáriusok létesítették. Iskolát tartollak. Banda tanfolyamot. Komitácsikat és egyéb vadállatokat képeztek ki. Bombavetésre. Robbantásra és minden rombolásra. A Monarchia polgárait hazaárulásra csábították. Emisszáríusokat nevellek. Hogy alattomos merényletekel kövessenek el hazájuk ellen. Most három éve már annyira halad) a munka, hogy minden perezbeo, a háború kitörésétől lehelen tartani. A levegő robbanásig túlfűtött volt. Mégis a szemünk előli folyt az országölés. Meri kevesen láttuk, kevesen éreztük. A hatalom ólomlábon járt. De csak a mig hozzá fogott. A nagy tisztításhoz. A kérlelhetetlen megtorláshoz. Az önvédelem kemény munkájához. Sorba szedte azlán horogra őkel. Egy állatseregletre való gyüll csakhamar össze belőlük. Volt a többek közt közöltük, vegyészdoktor a hadügy, pénztáros a kultuszminisztériumból. Bőrgyáros és bankár. [Iri- s parasztrendű. Mind a két nemből. Együtt vagy külön, de mindig összeköttetésben egymással, keresztül-kasul járták Délmagyarországot. A társországoknak Boszniának és Herczegovinának, Szerbiával határos részeit. Versecz, Temesvár, Szeged, Baja, Eszék, Pozsega, Bród, Prujavora és Dolnja-Tuzla városokon ál, 150 kilométer széles félkörben. Bocskor vásárlás ürügye alatt. Mindenült jártak, a hol katonák voltak. A merre csapalellolások történtek. Új helyőrségek, utak vagy egyebek keletkeztek. Megtekintették az állam haderejére és védelmére vonatkozó intézkedéseket, tárgyakat, anyagokai, S a mikor a bíróság elé kerüllek, már csak arról volt szó, milyen szándékkal lelték. Meri hisz az nem volt kétséges, hog\ abban az időben, minden katonai intézkedésről, mindenki tudhatta, hogy titokban tartandó. Még ha nem is volt a véka alá rejtve. S a titoktartás kiplakatirozva. A bíróságok azt is megállapították, hogy a szerbországi szerbek azon szándékból telték, hogy azokról hazájukat értesítsék. A két alsóbiróság itt, a kérlelhetetlen ellenség futóárkaitól már dübörgő földön, marasztaló ítéletet hozott. A Blk. 455. §-a alapján. Nem úgy a kúria, finom elmeéllel szétszedi e szakaszt. «Csak kémkedési szándék lehetett mondja. Előkészület vágj kísérlet, ezt pedig a törvény egyik cselben sem ismeri el bűncselekménynek.)) Ez okból felmentette őket. Nem vitázom ma a lelett kinek voll igaza. A háború eldöntötte már. Félisteneinknek kiontott vére, régen ráczáfolt már erre az ítéletre. S hangosan kiabálja, hogy nem az az igazság, a mit a szobaludósok keresnek merev dogmáik közt, hanem a mit az élet kö\elel.* * Ugy tutijuk, hogy a kir. Kúria jelenlegi gyakorlata ellea már nem lehel ezt a vádat emelni. Szerk.