Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 3-4. szám - 1923 : XXXIX. t.-c.

SZEMLE gesztés kérdéséi : ez a rendelet itt nem alkalmazható, HUTI ez a rendelet (Mik a pénztartozásoknak a Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok előtl való érvényesítését mondja ki kötelezőnek, már pedig a felperes igénye a Bsz. 231. cikk 1—4. pontjában részletezett pénztartozások fogalma alá nem vonható. Különben is a peres lelek a felperes mint adós által az alperes mint hitelező részére teljesítendő fizetés pénznemét és az átszámítás árfolyamát szerződésükben megálapitván, a Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal, vagy ,i Vegyes Döntő Bíróság határozatának kikérésére e kérdésben a Bsz. 231. S. (I) pontja harmadik bekezdése értelmében szükség nincs. Az ügy érdeméhen el volt bírálandó, hogy a fent idézett 351/1916. M. E. sz. rendelet a peres felek között létrejött szerződést végleg hatálytalanító olyan intézkedésnek tekinthető-e, amely a Bsz. 232. cikk d) pontja értelmében végleges és mindenkire nézve kötelezi") ? Vizsgálva a 232. cikk d) pontját és a Függeléknek olt hivatkozott 1. és 3. §-át, nyilvánvaló, hogy a keresetileg érvényesített igény ezeknek a rendelkezései alá nem vonható. Mert e rendelkezésekkel a Magyarországon lévő magánjavak, jogok, jogosítványok és érdékek kérdése nyer megoldást : ezek fogalma alá azonban sem a szóban forgó szerződés, sem a keresett igény nem szorítható, minthogy ebben a perben csak az a kérdés döntendő el, hogy a felperes által megrendelt két uszályhajó szállittassék-é vagy sem. vau-e felperesnek kára, s ha van, melyik fél késedelme okozla s mennyi az ? Nincs tehát szó a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárának itt lévő vagyona tulajdonjogának, illetve vagyona felett való rendelkezési jogának elvételére vagy korlátozására vonatkozó intézkedésről. Különben is a követelésre mint vagyonra vonatkozóan a tulajdonjog vagy rendelkezési jog néző szempontjából a 351/1916. M. F. sz. rendeletben semmiféle fel télien elidegenítő intézkedés, rekvirálás, lefoglalás, zárlat nem történt és a rendelet a felek közötti szerződési nem is nyilvánította feltétlenül •semmisnek, hanem nyitva hagyta a felek bármelyike részére a kereskedelmi miniszter hozzáj á r u 1 á sá nak kie s zk ö z 1 é sé I. A szerződés tehát a 351/1916. M. E. sz. rendelettel nem vált hatálytalanná, hanem az a Bsz. 234. cikk b) pontja értelmében, a görög kormánynak a teljesítési követelő nyilatkozata folytán hatályban maradt ; és így az alperes azt teljesíteni tartozik. — de csak a hátralékos vételárnak arany koronákban való kifizetése, illetve az arany koronáknak az uszályok átadásakori árfolyam szerint megfelelő magyar koronákról kiállítóit váltók átadása ellenében : mert a szerződés szerint a váltók, bár koronaértékben, de 100 frank — 96 korona alapul vétele mellett voltak kiállitandók, a felek tehát a szerződéskor maguk is aranykorona — vételárt tartottak szem előtt. A Kúria (1923. okt. 3. P. VII. 3631/1923) a fellebbezési bíróságnak a rendes hirói hatáskörre és a felfüggesztésre vonatkozó indokolását magáévá lelte. Elfogadta azt is. hogy a kereseti igény nem a Bsz. IV. cime alá, hanem az V címben megjelölt „ellenségek között kötött szerződések" közé tartozik. Hozzátette, hogy a 351/1916. M. F. sz. rendelet hatálya kifejezetlen csak a háború tartamára volt korlátozva s ekként a békeszerződés hálákba léptével önmagától megszűnt. Különben is a kereskedelmi miniszter engedélyét a rendelet szerint kérni lehetett, a szerződés tehát mindaddig érvényesnek volt tekintendő, amíg a miniszter az engedély megadását meg nem tagadta. — ez a megtagadás pedig nem történt meg, mert engedély nem kéretett, hololt ezt kérni elsősorban az alperesnek állott módjában és, a fenforgó körülmények között kötelességében. Igaz, hogy hasonló tényállási! perben hozott P. IV. 580/1922. sz. ítéletében a Kúria a 351/1916. M. E. sz. rendeletet az ittenivel ellenkező módon értelmezte. Ámde ez a korábbi ítélel < sak pergátló kifogás kérdésében hozatott és nem véletett fel a Kúria elvi jelentőségű határozatai közé (Ppé. 72. S és 59.200/1912. I. M. sz. rend. 49. §.). — figyelembe vétele tehát ezen per elbírálásánál mellőzendő. Nem bír a per eldöntésére befolyással az a körülmény sem, hogy a cs és kir. közös hadügyminisztérium közvetlenül az alpereshez 1916 szept. 4-ikén 56