Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 3-4. szám - 1923 : XXXIX. t.-c.

SZEMLE vetkeznék be ? Kormányzatunk mindenkor szükségesnek tartotta a pénzromlás leplezését, tehát a kulcs emelésével aligha fog sietni. Amellett a kulcs pro füturo állapítandó meg. s nem várható, hogy a minisztérium, ha ugyan előre tudná is a bekövetkezendő pénzesést, előzetes %-emeléssel bejósolja. Már pedig a kulcsnak nememelésével vagy nem kellő emelésével adott körülmények közt az egész intézmény életbéli jelentősége elsorvadhat, mialatt papíron minden változatlan marad. így az uj intézmény több lesz a hitelezővédelem teljes hiányánál, de kielégítő alig lehet. Legnagyobb érdeme, hogy a továbbra is szükséges valorizációt, mint fentebb kimutattam, mem is akarja gátolni : helyes alkalmazásban tehát ott lóg adni, ahol a hitelező különben semmit sem kapna, s nem log elvenni ott, ahol különben is többet kaphat. Sokfelé hallani jogászok közt azt az aggodalmat, hogy a bíróságok részére a törvény alkalom lesz a valorizáció elejtésére. Remélni merem, hogy erre nem kerül a sor, s a bíróságok nem a gyakorlat kényelmes visszafejlesztésének konzekvenciáját fogják a törvényből levonni, hanem (annak intencióihoz képest) épp a pénzhitelezői érdekek fokozottabb védelmére való ösztönzést. Egyelőre talán a következő Ítélet kockáztatható meg : Ez a törvény a valorizáció iránt égetően nyilvánuló szükségletnek szülöttje, de nem elintézője. Jogtechnikailag érdekes példája annak, hogy a kaotikusan forrongó törekvésekből hogyan jegeceződhetik valami törvényi létre épp azon formában, amelyet néhány hónappal előbb még uzsoraként akartak büntetni. Materialiter lépés előre, ha óvatosan is, a helyesebb jog felé. Részleteiben sok a vitatható, de egészben véve örvendetes alkotás, — feltéve, hogy saját intencióinak megfelelően fog átmenni az életbe : azaz hogy kihatásában valorizációt fog csinálni, nem valorizációt visszacsinálni. Dr. lilau György. A MAGYAR BÍRÓI GYAKORLAT KÖRÉBŐL.1 1. A Bsz. 232. d), 234. b), 239. b) pontjához és 240. cikkéhez. „Ellenségek közötti szerződés" dm alatt közöltetett az 1923 március—áprilisi füzetben a Kúria 1922 október 10-ikén P. IV. 580. sz. a. kelt Ítélete.- Ujabban más álláspontot foglalt el a Kúria az alábbiakban közölt esetben, jóllehet a lényállás az 580/1922. sz. határozat tényállásával azonos. Felperes görög honos, romániai lakos, 1915. év június havában rendelt alperes budapesti gyárnál két uszályhajót, amelyek 1916 május havában voltak szá,llitandók. Az 1916. évi január hó 21. napján bocsátotta ki a m. kir. minisztérium a 351. M. E. sz. rendeletet, amely szerint eltiltja magyar folyami kereskedelmi hajónak külföldi állam vagy külföldi állam polgára, avagy külföldön székelő vagy onnan vezetett vállalat részére való elidegenítését, zálogba adását, avagy rendelkezésére való átengedését, — és az ezzel ellenkező ügyletet semmisnek jelenti ki. Feljogosítja azonban a m. kii. kereskedelmi minisztert, hogy ez alól indokolt esetekben felmentést adhasson. 1916 augusztus 27-ikén kitört a román háború, s a volt es. és kir. 1 L. Békejo» III. évi. 1—2. sz. 24. 1. - L. erről az ítéletről dr. Rapoch Géza rikkét Békejo.^ II. év. 6- 7. fűz. 127. 1. 54