Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 1-2. szám
DR. BÁTOR VIKTOR (Recueil 472. lap) adott* Ennek az Ítéletnek az indokolása szerint a clearing-eljárás kiterjed mindazokra a háború alatt lejárt tartozásokra, melyek háború előtti jogügyletből vagy szerződésből származnak, tekintet nélkül arra, hogy a felek a békeszerződés hatályba léptéig már azokat magánúton rendezték-e vagy nem és pedig tekintet nélkül arra, hogy ez a rendezés a békeszerződést megelőző és a jogügyletre vagy szerződésre irányadó jog szabályai szerint megengedett vagy tilos volt-e vagy nem. A Reichsausgleichsamt álláspontja szerint a 231. cikknek fentidézett rendelkezése ugy lett volna értelmezendő, hogy a rlearingeljárásba tartoznak azok a háború alatt lejárt tartozások, amelyek a békeszerződés életbeléptekor még jogérvényesen fennállottak. Abban az esetben tehát, ha a felek a reájuk nézve irányadó jogszabályok által megengedetten a követelést, illetve tartozást magánúton a békeszerződés hatályba lépte előtt rendezték, az adós a hitelező által is elismerten tartozását kiegyenlítette, a clearing-hivatalok eljárásának semminemű további alapja nincs. A fentemiitett Ítélet a német hivatalos álláspontot elutasító döntésében a clearing-eljárásnak arra az alapelvére támaszkodik, hogy a 231. cikk kizárólag a két clearing-viszonyban levő államnak a viszonyát szabályozza, mely viszonynak terjedelmét és feltételeit kizárólag a békeszerződés szabja meg. *) Ennek következtében az egyes szerződő államoknak belső jogszabályai nem változtathatják meg azoknak a követeléseknek és tartozásoknak körét, melyek a békeszerződés clearing-eljárása utján szabályozandók, már pedig ha minden egyes esetben vizsgálni kellene azt, hogy a magánjogi viszonyra nézve érvényes nemzeti jog szabályai szerint érvényesen történt-e a tartozásnak a békeszerződés életbe lépte előtt való kiegyenlítése, ez annyit jelentene, hogy a békeszerződésnek 231. cikke a különböző államok egymás közti viszonyában különböző tartalmat nyerne, sőt ugyanazon két állam viszonyában is különbözőképen lennének azonos jellegű kérdések elbirálandók a szerint, amint az egyik vagy a másik állam joga nyer alkalmazást, igy abban az esetben, ha a két különböző állam jogszabályai a háború alatti ügyleti forgalom megengedhetőségére nézve egymástól eltérnek. További nehézsége volna e rendszer alkalmazásának az itélet szerint az, hogy a legtöbb esetben nem lehetne eldönteni, hogy melyik ország joga alkalmazandó a nemzetközi jognak e jogterületen fennálló számtalan kétséges rendelkezése folytán. Hivatkozik végül az itélet arra is, hogy a 231. cikk 2. pontjában szereplő fentemiitett feltétel nem szerepel az 1. pontban és ennekfolytán különböző eljárásban részesülnének azok a tartozások és követelések, melyek a háború alatt jártak le, azoktól, amelyek már a háhoru előtt követelhetőkké váltak. Ennekfolytán a ,,dont l'exéeution totálé ou partielle etc." mondat nem feltételt állapit meg, hanem egy magyarázó megállapítást (une indication explicative). Különösebb indokolás nélkül megismétli a fenti tételt, mely szerint a 231 cikknek kérdéses mondata nem egyik feltételét állapítja meg e cikk alkalmazásának, hanem ..purement et simplement une indication explicative" a német-francia vegves döntőbíróság 1922. május 24-iki Ítélete is (Recueil 119. L). *) L. erre vonatkozólag „A békeszerződés flearing-rendszcre" cimü fiirielem. 8. oldalát. 8
