Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

A NEMZETKÖZI ÁRUFUVAROZÁSI EGYEZMÉNY UJ TERVEZETE Az ni Icrvezel főbb újításait a következőkben foglaljuk össze : A T- jogi hatályát illetőleg mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy a 4. c-nek az a rendelkezése, amely a N. E.-eí ellenkező díjszabási és köteléki határozmányokat semmiseknek mondta ki, kissé elrejtve ugyan, de most is megtalálható az uj 9. c. 2. §-ának 2. bekezdésében. Ezenkívül a 61. c. szerint az államok vagy vasutak részéről létesíthető kiegészítő határozmá­nyok a N. E. szabályait meg nem változtathatják, az 53. c. pedig azt rendeli, hogy amennyiben a N. E. nem rendelkezett, a belső jogot kell alkalmazni. A T. abszolút jogi hatálya tehát félre nem érthető módon biztosítva van és ezt csak az gyengíti meg némileg, hogy a T. az eddiginél gyakrabban engedi meg a díjszabásoknak és vasutközi megállapodásoknak, hogy eltérőleg' ren­delkezzenek, vagy több esetben a maga rendelkezéseit csak ily autonóm szabályok hiánya esetében kívánja alkalmaztatni : mint subsidiárius jogot. Az uj 1. cikk az eddigi 1. c. és jegyzőkönyvi nyilatkozatnál szabatosab­ban határozza meg, hogy a N. E.-t milyen esetben kel! alkalmazni ? Az álta­lános feltételek ezek : Árunak feladása (nem mint eddig szállítása) legalább két szerződő állam közt az egyezménybe felvett vonalakon, nemzetközi fuvarlevéllel. A módosítás kiküszöböli azt a vitás kérdést, hogy, ha utólagos rendelkezés folytán az árut még az első állam területén kívánja a feladó visszatartalni vagy kiadatni, a N. E.-t vagy a belső jogot kell-e tovább is alkalmazni ? Az uj szabály szerint a N. E. alkalmazását már a jelzett módon való feladás ténye állapítván meg, az utólagos rendelkezés ezen nem vál­toztat. Az az eset, amikor a kiindulási és a végső állomás u. a. állam területén van, de a szállítmány idegen államon megy át, az eddiginél vilá­gosabb szövegezéssel ki van véve a N. E. szabálya alól akár a kiindulási állomáshoz tartozó, akár idegen vasúton történik a szállítás (itt feltéve, hogy a részes vasutak megegyeztek, hogy a szállítmányt nem tekintik nemzetközi­nek \. A határállomások közti forgalomra vonatkozó eddigi kissé homályo­san szövegezett kivétel gyakorlati és helyes megoldást talált. A N. E.-t az ilyen forgalmakra csak akkor nem lehet alkalmazni, ha a szállítás egg vasúton történik (eddig lehetett több is) és a feladó hazai fuvarlevelet használ (eddig a feladónak külön kellett nyilatkoznia). A legnevezetesebb ujilás azonban az (2. cikk), hogy a N. E. a vasutakon kivül, rendesen üzem­ben tartott és a vasúti szállítást kiegészítő gépkocsi- és hajójáratokra is ki­terjed, ha azok valamely szerződő állam vagy a jegyzékbe felvett vasút felelősségére szállítanak és a jegyzékbe maguk is felvétettek. Ha ez meg­törént, elég, ha az állam vagy vasút vállalja értük a felelősséget, bárki legyen is a vállalkozó. Az ilyen közlekedési eszközök ugy felelnek, mint a vasút, a N. E.-beli jogokban és kötelezettségekben részesek, de — a felelős­séget kivéve — a szállítási módból eredő eltérésekkel, amelyeket a dij­szabásokban ki kell hirdetni. Ez mindenesetre érdekes kísérlet, egyelőre az északi államok forgalmában van jelentősége, de talán olyan összekötő hiddá fog fejlődni, amely Nagybritánniát is bevonja a N. E.-be. Ennek nagy jogi akadálya nem igen lehet, mert az 1845. évi Railway Clauses Act-nek 89. cikke, mely az 1830. évi Carriers Act-ot a vasulakra kiterjesztette, a vasu­taknak igen tág szerződési szabadságot enged és igy könnyen hozzájárul­hatnak a T.-hez, hiszen Angliában a vasút eddig is szerződhetett a fuvaro­zásnak tengeren való folytatására felelősség melleit, lásd a Wilby v. Cornwell Ry és Doolan v. Midland Ry döntvényeket. A különbség csak az, hogy az árukért szárazon az Act of God and the Kings enemies-en kivül a tárgy hibája és tulajdonságai, a tengeren csak az emiitett vis major mentésit a fele­lősség alól (1. Liver Alkáli Co. v. Johnson) a fuvarozási haláridő pedig csak a „reasonable time" meghaladása esetén áll be. Kis jó akarattal az angol vasutak hozzájárulhatnak a T. szabályaihoz. A 3. és 4. cikk szabályozza a szállításból kizárt és feltételesen szállítható tárgyakat. Ez a szabályozás némileg eltér a maitól. A T- szerint a szállítás­ból abszolúte csak azok a tárgyak vannak kizárva, amelyekre a N. E. határoz­mányai egyáltalában nem alkalmazhatók : mint a postakényszer alá eső, a tulajdonságaik folytán szállításra nem alkalmas, vagy közrendészeti okból szállítási tilalom alá eső tárgyak. Ezenfelül még azok a robbanó, gyúlékony, 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom