Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

AZ ANGOL-MAGYAR VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁG ÍTÉLKEZÉSE ződés 186. cikke értelmében a volt magyar kormány biztosított cim* letszerü adósságát felosztotta az utódállamok között 1919. július hó 1.-től kezdödőleg és pedig oly módon, hogy azokért a magyar állam 35Yi% erejéig felel meg, mig az utódállamok 6414% erejéig. Bár a 186. cikk szövege szerint minden állam csak a saját quótája erejéig felel, a vegyes döntőbíróság mindazonáltal kimondotta, hogy a felperes egész követelése a trianoni békeszerződés 231. cikke 3. pontja alá esik, mert álláspontja szerint a békeszerződés életbelépését követő időtől nyerhetnek csak alkalmazást a 186. cikk rendelkezései, addig az időpontig azonban a magyar állam felelősségét a békeszerződés rendelkezései nem érintik. A követeléssel szemben kifogás tárgyát képezte az is, hogy a fenti címletekre vonatkozó kamatszolgáltatás a 231. cikk 3. pontja értelmében fel volt függesztve. A döntőbíróság azonban ezt a kifogást sem vette figyelembe és a békeszerződés fenti cikkének azt a rendelkezését, mely a fizetésnek saját alattvalókra vagy semlegesekre vonatkozó felfüggesztéséről intézkedik, kiterjesztőleg magyarázva a versaillesi békeszerződés megfelelő rendelkezéseinek keletkezési körülményeire utalt és kimondotta, hogy a kamatszolgáltatás csak akkor nem esik a fenti cikk alá, ha a fizetés felfüggesztése általános volt (generál suspension). A fenti itélet tartalma megerősíti tehát a vegyes döntőbíróság megelőző ülésszakában eldöntött, a Municipal Trüst Co. Ltd. felperesnek a m. kir. államkincstár elleni perében a nem biztosított cimletszerü államadósságok szelvénvjövedelmeire vonatkozó perben hozott marasztaló Ítéletét (fent 77. 1.). Dr. Reich Milton Oszkár. \ NEMZETKÖZI ÁRUFUVAROZÁSI EGYEZMÉNY U.I TERVEZETE Ismeretes, hogy a világháború bekövetkezése nemcsak a berni egyezmény revízióját gátolta meg, hanem szabályszerű alkalmazásának is gyakran gátat vetett, hogy egyes államok az egyezményt felmondták és1 hogy súlyos forgalmi és gazdasági viszonyok még a békekötések után sem engedték meg — bizonyos forgalmakban — a N. E. teljes alkalmazását. Gyakran attól eltérő, sőt azzal ellentétes megállapodások alapján volt csak lebonyolítható ez a forgalom. Az ás ismeretes, hogy a békeszerződések és ezek közt a trianoni szerződés 296. cikke értelmében, a békeszerződések életbeléptetésétől kezdve a legyőzött államok kötelesek a berni egyezményt megújítani, ahhoz alkalmazkodni és hogy az öt éven belül annak helyettesítése végett utasok-, podgyász- és áruk fuvarozása tárgyában létrejövő uj és a mainak helyébe lépő egyezmény a legyőzőitekre kötelező lesz, még ha előkészítésében nem is vetlek részt, vagy ahhoz nem is csatlakoznának. Ámde a svájci szövetségtanács 1923 május 1-érc egybehívta a 3-ik revíziós konferenciát Bernbe. Azon Magyarország, Németország, Ausztria, Belgium, Luxemburg, Dánia, Franciaország, Olaszország, Norvégia, Németalföld, Lengyelország, Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Bománia, a Jugoszláv állam és a Csehszlovák állam, Svájc, Svédország, Spanyol- és Görögország képviselői, a Saarvidék kormánybizlossága csupán tanácskozási joggal és a Népszövetség képviselője ad audiendum vettek részt. A 'tanácskozásokon Magyarországot Málray Elemér h. államtitkár képviselte. A résztvevők teljes szabadsággal, egyenlő joggal tárgyaltak, 1923 június 8-áig két uj és egy ideiglenes egyezmény létesítésére teljes megegyezés alapján tervezeteket dolgozlak ki, amelyeknek elfogadására a képviselt államok és azokon kivül Portugália is felhívatlak. Az egyezménytervezetek közül az egyik a nemzetközi személy- és poilgyászszállitásra, a másik és a pótegyezmény a nemzetközi árufuvarozásra 81