Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

DR. REICH MILTON OSZKÁR pesti cég formai önállósága dacára a brit cégnek fiókja volt csak. s igy a brit felperes cég váltójogi szempontból lényegileg azonos személy a budapesti céggel azon kifogások tekintetében, amelyek az utóbbival szemben emelhetők és felperes cég nem tekinthető oly harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak, akivel szemben a váltóadós csak a közvetlenül ellene irányuló kifogásokkal élhet. Már pedig a brit cég tisztában volt a budapesti cég ügyleteivel, tudta, hogy az utóbbi cég a váltókat fedezetül kapta és ezeket sem forgatmány utján, sem máskép tovább nem adhatja, tudta, hogy a váltóadós a budapesti cég unszolására a váltóösszeget a budapesti cég számlája javára lefizette és kötelezettséget vállalt a váltók kiszolgáltatására, amelyek hollétét az adósok előtt eltagadta. így ezek a kifogások az alperesek részéről a felperesek, mint rosszhiszemű harmadik váltóbirtokosok ellen is emelhetők lettek volna, de még sokkal inkább a jelenlegi felperesek, mint oly váltóbirtokosok ellen, akik harirjadik személyeknek egyáltalában nem is tekinthetők. A vegyes döntőbíróság Ítélete azonban hallgatással mejllőz minden érvet, amelyet felperes keresete ellen az adós felhozott s minden indokot, amely a kereset megítélésére vezette és ami azt a bizonyos megnyugvást idézhette volna elő, amelyet indokokkal jól megalapozott ítélet kihirdetésénél vagy olvasásánál érzünk. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, ha a többi hasonló helyzetben levő váltóadós az ügy alaposabb elbírálásának reményében nem tekinti precedensül a már hozott ítéletet. 2. Még lakonikusabb Ítélettel intézte el az angol-magyar vegyes döntőbíróság egy Egyiptomban domiciliummal bíró házaspárnak, Sir William Willcocksnak és nejének Budapest székesfőváros közönsége ellen 550 font és járulékai iránti ügyét, amelyben hozott Ítélet teljes szövege fordításban igy hangzik : „ítélet. Ebben az ügyben a bíróság határoz és megállapítja azt, hogy a trianoni békeszerződés 231. cikke alá eső követelés forog fenn 520 font erejéig, amellyel Budapest fővárosa Sir William Willcocks K. C. M. G.-nek és Susan Willcocks asszonynak tartozik és ehhez képest ugy dönt, hogy az emiitett Sir William Willcocks K. C. M. G. és Susan Willcocks asszony Budapest fővárosától az einlitett 520 font összeget 5 font költséggel együtt behajthatja." Hogy miért nem Ítélte meg a főváros által kibocsátott s felperesek birtokában levő kölcsönkötvények szelvényjövedelméből az egész követelt összeget, miért hagyta figyelmen kívül az angol-francia, belga, hollandi és német kötvénybirtokosok érdekképviseleteivel kötött bázeli megegyezés rendelkezéseit, miért nem vette tekintetbe az Egyiptomra vonatkozó angol koronatanácsrendeletnek és az egyiptomi angol haderők parancsnoka által a rendelet alapján kihocsátott proclamátiónak az Egyiptomban lefoglalt magyar vagyontömeg ellen való követelések bejelentésére és ezeknek az abból való kielégítés módjára vonatkozó rendelkezéseit, azt a bíróság szükségtelennek tartotta egy szóval is érinteni. 3. Érdemleges határozatot hozott az angol-magyar vegyes döntőbíróság a North British & Mercantile Insurance Co., Ltd.-nek a m. kir. kincstár elleni ügyében, melyben felperes cég magyar járadékkölcsönből eredő címletek után a háború kitörésétől a békeszerződés életbeléptéig esedékessé vált szelvényekre eső valorizált jövedelmét követeli. Vita tárgyát képezte a szelvényjövedelmeknek 1919. július hó l.-e után esedékessé vált része, mert a jóvátételi bizottság a békeszer80