Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

A ROMÁN LIQUIDÁCIÓS TÖRVÉNY Mint az eddigiekből is látható, igen helyes volna a magyar érde­kek megvédése szempontjából, hogy az érdekeltek a törvény rendel­kezéseit alaposan ismerjék és jogaik védelmére felhasználják ; mégis attól tartunk, hogy a különben is sok helyen kétes értelmű törvény kazuisztikájával nehéz lesz Romániában boldogulni, mert az összes liquidációs ügyekben a gyakorlat azt mutatta, hogy nem a tételes jog, hanem a kormány, illetve a kormányhatalmat gyakorlók véletlen kegye vagy ellenséges érzelme a döntő. Dr. Bátor Viktor. SZEMELVÉMEK A VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZÉSÉBŐL /. Követelések valorizálása elearingen kivül. Az a kérdés, hogy a békeszerződések alapján van-e helye valori­zálásnak oly államok polgárai közli pénztartozások tekintetében, ame­lyek között nincs államközi clearing-eljárás : még mindig élénk vita tárgya. Időközben a brit-bolgár viszonylatban — melyben tudvalevőleg nincs államközi clearing — a Vegyes Döntőbíróság ismételten, mond­hatnók szinte észrevétlenül, a valorizálás mellett foglalt állást. A kérdés eldöntése azon fordul meg, hogy a Bsz. 232/33. függ. 14. §. 2. bekezdése, mely szerint a elearingen kivül „a 232. cikkben emiitett kérdéseknek szabályozása tekintetében a III. cimnek a fizetés pénznemére, az átszámítási árfolyamra és a kamatokra vonatkozó ren­delkezései nyernek alkalmazást": kiterjed-e általában a háboruelőtti pénztartozásoknak a volt ellenséges államok polgárai közti közvetlen rendezésére vagy sem ? A brit-bolgár Vdb. a kérdéssel először a Stevenson c/a Banquc Nationale de Bulgarie esetben foglalkozott (Recueil II. 77., Friedens­recht II. 23. 1.). Ebben az esetben1) nem volt ugyan szó valorizációról, minthogy fonltartozás forgott kérdésben, hanem a kamatláb volt vitás. A Vdb. ugy itélt, hogy a neuillyi 176. (Trian. 231.) cikk függ. 22. §-a értelmében 5% kamat fizetendő, „mert a 177. (Tr. 232.) f) cikk függ. 14. §-ában kifejezetten ki van mondva, hogy a 176. (231.) cikk ren­delkezései, közöttük a kamatokra vonatkozó szabályok is, a 177. (232.) cikkben tárgyalt kérdések rendezése tekintetében alkalmazandók." A Vdb. tehát minden indokolás nélkül adottnak tekinti, hogy az a kérdés : mivel tartozik a bolgár adós háboruelőtti pénztartozása címén angol hitelezőjének, általában a neuillyi 177., vagyis trianoni 232. cikk­ben tárgyalt kérdések közé tartozik. Bizonyítottnak veszi, ami még csak bizonyítandó. Rádupláz erre a Bessler Waechter & Co. Ltd c/a Banque Nationale de Bulgarie-eset (Recueil II. 533., Friedensrecht II. 63. 1.), melyben már egyenesen a valorizálás kérdése vált vitássá (ez esetben az bolgár bank az angol hitelező részére hadizenet előtt levaköveteléseket in­kasszált). A brit-bolgár Vdb. kijelentette, hogy : „az átszámítási ár­folyamot, mely szerint a levában kifejezett tartozás angol fontokra átszámítandó, a neuillyi 176. d) (Trian. 231. (/) cikk és a IV. cim füg­gelékének 14. §-a határozza meg. E szabályok a fennforgóhoz hasonló esetekben azt rendelik, hogy ha a tartozás más, mint brit pénzérték­x) Tényállás : a bolgár bank hadizenet előtt fontváltót levában in­kasszált egy angol cég javára azzal a kikötéssel, hogy a befolyó összeg a megbízónak Londonban fontban fizetendő ki. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom