Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

A ROMÁN LIQUIDÁCIÓS TÖRVÉNY IV. Nagy fontosságuknál fogva külön ismertetjük a törvénynek azokat a részeit, melyek ellenséges állampolgároknak román állampolgárok elleni követeléseire vonatkoznak. A törvény második fejezete, amely e kérdést szabályozza, lényeges különbséget tesz az ellenséges állampolgárok javai, jogai és érdekei között egyrészt, másrészt követeléseik között. Mint fentebb emiitettük, a javak, jogok és érdekek liquidálása a román állam javára, vagy legjobb esetben, amennyiben a törvény rendelkezéseit a békeszerződésnek megfelelőleg fogják értelmezni, a jóvátétel céljaira fog felhasználtatni. Ezzel szemben a 37. §. szerint oly román vagy Romániával szövetséges állam alattvalói, akik 1916 augusztus 4. előtti időből, vagy a háború előtti időből tartoznak valamely volt ellenséges állam alattvalóinak, ezen tartozás összegét a pénzügyminisztériumnál lefizetni tartoznak és a pénzügyminisztérium az ilyen módon lefizetett összegekből fogja az ellenséges államok kötelékébe tartozó adósok román hitelezőit kielégíteni. Ellenséges követelések tekintetében tehát a törvény előjogot ad az állam előtt a román állampolgárok háború előtti követeléseinek. (Sajátságos módon a törvény szerint, ha Romániában levő semleges állampolgárok az adósok, az ő tartozásaik nem esnek a törvény sequestráló intézkedései körébe.) A 37. §. még egy vonatkozásban különbséget tesz ellenséges állampolgárok követelései és minden egyéb más ellenséges tulajdon között. Míg általában az ellenséges tulajdonban álló ingó és ingatlan javakra vonatkozólag a törvény 9. §-a szerint semmilyen 1916 óta történt rendelkezés tekintetbe nem vehető, jogilag semmis és az állammal szemben hatálytalan, addig e szakasz szerint csak az 1921 július 26. óta történt fizetések semmisek. Ha tehát valamely román adós háború előtti tartozását magyar állampolgárnak 1921 július 26. előtt megfizette, ez a fizetés érvényben marad. (Ugyancsak feltűnő, hogy a törvény a magyar békeszerződés hatálybaléptének napját tekinti fordulónapnak e vonatkozásban a német és osztrák követelésekre nézve. A törvény tehát érvényesnek tekinti azt a fizetést is, amelyet román adós német állampolgárnak a német békeszerződés hatálybalépte után, de 1921 július 26. előtt teljesített.) Az előző bekezdésben említett szabállyal szemben ismét kételyeket ébreszt a 39. §, mely szerint minden román vagy szövetséges adós köteles 1916 augusztus 14-én fennálló tartozását a törvény kihirdetésétől számított 30 nap alatt bejelenteni. Tehát nem tesz különbséget a törvény azok között, akik 1921. július 26. előtt tartozásukat megfizették és azok között, akiknek tartozása csak ezen időpont után egyenlittetett ki, vagy még ma is fennáll. Nagy jelentősége van a 39. §. második bekezdésének, amely szerint : „A tartozásokat abban a pénznemben kell bejelenteni és letétbe helyezni, amely kitűnik azon okiratból, amelyből a tartozás származik. Ha ily kikötés nincs,« a tartozás abban a pénznemben jelentendő be és teendő le, amely a békeszerződésben fel van tüntetve." Tudvalevőleg a háború előtt nem volt szokás, amint ma sem szokás, internacionális hitelüzleteket Romániában leiben megkötni ; frank vagy font volt a szokásos pénznem. Nem kell bővebben indokolnunk, hogy nagy jelentőségű kérdés a román adósra nézve, hogy tartozását frankban, fontban vagy pedig háború előtti árfolyamon leiben kell-e megfizetnie. Ezt a kérdést a fentemiitett rendelkezés 73