Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

A ROMÁN LIQUIDÁCIÓS TÖRVÉNY állampolgárok vagyonukat magyar vagy osztrák állampolgárokra ruházták át. Ily átruházások e törvény életbe lépéséig tilosak nem voltak, mindenesetre megengedettek voltak 1921 július 26-áig, de legalább is 1918 végéig A törvény csak egy íorduló napot ismer, 1916 augusztus 14-et, holott kétségtelen, hogy sem 1917-ben, sem 1918-ban Erdélyben, Magyarország kétségtelen területén, semmiféle akadálya nem volt annak, hogy német polgár magyarnak vagy osztrákunk jószágát elidegenítse. Nem intézkedik a törvény a békeszerződés 232. cikke b) pontjának harmadik bekezdésére vonatkozólag. A békeszerződés e rendelkezése szerint tudvalevőleg azok, akik a békeszerződés életheléptének idejétől számított hat hónapon belül igazolják, hogy valamely entente állam állampolgárságát megszerezték, a 232. cikk liquidálási rendelkezése alá vagyonuk tekintetében nem esnek. Romániában, mint lentebb emiitettük, a most ismertetett törvény megjelenéséig nem volt oly jogszabály, mely az ellenséges vagyonok liquidálását általánosságban kimondotta volna. Ennek következtében senki nem tarthalta szükségesnek, hogy a békeszerződés életbeléptét követe") hat hónapon belül vagyonának felmentését kérje. Igazságos és helyes az volna, ha a román kormány rendeletileg tűzne ki egy ily hathónapos időpontot. A fentemiitett szakasz ,,az állam részére" rendeli el a liquidálási. Ez ellentétben áll a békeszerződés 232. cikkével, mely kimerítően szabályozza a liquidáció eredményének felhasználását és természetesen kizárja azt, hogy ezek egyszerűen a liquidáló állam javára fordíttassanak. De ellentétben áll ez a kifejezés magának a törvénynek a 37. §-ával is, mellyel később még bővebben foglalkozunk. „Visszatartatnak vagy liquidáltatnak" mondja a törvény, holott természetesen a visszatartási és liquidálási jog egymás mellett foglal helyet. Nem óhajtjuk e helyen a törvénynek összes rendelkezéseit, majdnem minden szavát ugyanily módon ismertetni. Csak egy példát kívánunk még e vonatkozásban felemlíteni. A liquidálást a pénzügyminiszter a felszámoló hivatal véleménye alapján mondja ki. E határozatok a liquidált javak fekvése szerint illetékes törvényszéknek kézbesittetnek, amely törvényszék a határozat vétele után három nappal tartozik a liquidálást' elrendelni. A liquidációs eladásnak ingókra nézve e határozat meghozatalától számított 15, ingatlanokra nézve 30 napon belül kell megtörténni. Ezzel szemben a törvény 25. §-a szerint az elnök eladási rendelvénye ellen harmadik személyek, akik valamely liquidálás alá kerülő javat, jogot vagy érdeket a maguk részére megvédeni, illetve arra vonatkozó valamely jogot érvényesíteni kívánnak, előterjesztéssel élhetnek. Az előterjesztés az elnöki rendelvénynek a törvényszék termében való kifüggesztésétől számított harminc nap alatt adandó be. Míg tehát az elnöki rendelvény kifüggesztésétől számított 15 napon belül az ingókat és 30 napon belül az ingatlanokat elárverezik, az előterjesztési jog határideje 30 nap, vagyis beadása még lehetséges akkor, amikor esetleg, sőt ingókra nézve kötelezően, az árverés már meg is történt. III. A magyar érdekek szempontjából szükségesnek látjuk a törvény részletes intézkedéseiből csupán az ellenséges alattvalóknak adott védelmi intézkedéseket ismertetni. A törvényszék elnökének liquidáló és eladó elnöki rendelvényében fel kell tüntetni az eladás napját. E 71