Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 5-7. szám
A HÁGAI ÁLLANDÓ NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG KÉT VÉLEMÉNYE nem történt meg, a lengyel hatóságok ezentúl már a kilakoltatást nem hajtják végre. A Tanács felszólította az említett kisebbségi bizottságot, hogy gondos figyelemmel kisérje az ügy fejleményeit és a legközelebbi ülésszakra jelentést tegyen. A német kisebbség lengyel állampolgárságára nézve a Tanács szintén a bírói vélemény alapján felszólította a lengyel kormányt, hogy azonnal nyilatkozzék. Egyúttal a Tanács helybenhagyta annak a tárgyalásnak a programmját, melyen megállapodást kell létesíteni a kisebbségi szerződés 4. cikkére, úgyszintén a 3. cikkből folyó, a kettős lakhely és az állandó tartózkodási helyre vonatkozó kontroverz kérdésekben, B. Wlassics Gyula A ROMÁN LIQUIDÁCIÓS TÖRVÉNY.* I. Tudvalevőleg az összes európai államok közül kizárólag Anglia az, amelynek jogrendszere évszázadok óta tartalmaz a magánjog körében hadijogi szabályokat. Az összes többi európai államok magánjoga nem tartalmazott oly jogszabályokat, amelyek a háború esetére ellenséges állampolgárok magánjogi jogosultságait elvonták, csökkentették vagy felfüggesztették volna. Ismeretes a magánjognak háborús jogfejlődése a világháború kezdetétől kezdve. E jogfejlődés menete körülbelül az, hogy kisebb-nagyobb időközökben és többé-kevésbé általánosan majdnem az összes európai államok átvették az angol jognak a világháború alkalmából tételesen kiszélesített hadijogi intézményeit a magánjog területén. Különösen vonatkozik ez Franciaországra és Belgiumra. A központi hatalmakkal háborúban álló többi országok részben jurisprudenciájuk szervezetlenségénél fogva is rendszeres intézkedéseket az ellenséges vagyon lefoglalására nem tettek, hanem legfeljebb egyes elvi deklarációkban foglaltak el az angol jog tételeihez hasonló álláspontot. Ez volt a jogi helyzet Romániában is. 1916 augusztus 14-én jelent meg az első román hadi magánjogi rendelkezés. Az e napon megjelent román királyi rendelet eltiltja az ellenséggel való kereskedést és minden ellenséges ingó és ingatlan vagyont kényszerkezelés (sequester) alá helyez. A rendeletnek ez az elvi deklarációja gyakorlati alkalmazást a háború eseményei folytán nem nyerhetett, mert tudvalevőleg seregeinek a háború kitörése után röviddel majdnem egész Romániát elfoglalták. Nincs tudomásunk róla, hogy a sequester alá helyezés akár egyetlen esetben is gyakorlatilag keresztülvitetett volna. De ha a sequestrálás egyes kivételes esetekben meg is történt, kétségtelen, hogy Románia okkupációja alatt az okkupáló hatóságok ezeket a sequestereket feloldották. Természetes ennek folytán, hogy egészen az 1918. év végéig, amig a mi hadseregünk tartotta Romániát megszállva, a mi hatóságaink kormányozták Romániát, számtalan jogügylet köttetett oly ingó és ingatlan vagyonokra vonatkozólag, amelyek Romániával szembeni ellenséges állampolgárokat illettek. Történhetett ily átruházás nemcsak az egyes ellenséges állampolgárról a másikra, nemcsak magyarról osztrákról németre, ami tekintettel arra, hogy a liquidálás eredményei a három * L. a törvény szövegét a Békejog III. évf. 1—2. sz. mellékletében 4, sorsz. alatt.
