Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

BÁRÓ WLASSICS GYULA alapján élvezték a birtokot és a fegyverszünet előtt nyertek ..Rentengutsvertrag'"-ot. mellyel tulajdonosokká lettek a bérlők. A lengyel kormány azt az álláspontot foglalta el. hogy a ver>aillesi szerződés 256. §-a szerint Lengyelország a jogos tulajdonosa ezeknek a földeknek és ezért jogában áll ezeket a szerződéseket megsemmisíteni. Ennek a felfogásnak az alapján a lengyel hatóságok oly törvényhozási é> kormányzati intézkedéseket tettek, melyeknek tulajdonképeni céljuk a német telepesek kiűzése volt. A nemzetek szövetségének tanácsa több izben foglalkozott a telepesek panaszával és végre is elhatározta, hogy kikéri az állandó nemzetközi biróság véleményét. Választ kivánt első sorban arra. hogy a szóban levő kérdés oly természetü-e. mely az 1919. június 28-án Lengyelország és a főhatalmak között kötött kisehbségi szerződés érdekkörét érinti és mint ilyen a nemzetek szövetsége tanácsának hatásköréhez tartozik. Ha pedig a nemzetközi biróság a hatá-skörre nézve igenlőleg válaszol, határozott választ vár a ..Conseil" arra nézve, vájjon a lengyel kormány magatartása a német telepesekkel szemben összhangban áll-e a vállalt nemzetközi kötelezettséggeL A nemzetközi biróság a legbehatóbban foglalkozott a hozzá utalt kérdéssel. Előttem van a nagyszabású birói vélemény egész terjedelmében. Erancia és angol nyelvű együttes hasábos kiadása. 43 lapot tesz ki és utalás van körülbelül áttanulmányozott 60 mellékletre. A szóbeli tárgyalást, melyet előzetes iratváltások előztek meg. Loder elnök vezette. A biróság tagjai voltak : Lord Finlay. YVeiss falelnöki Nyholm. Moore. Bustamente. Altamirj. Oda. Anzilotti. Hubt-r és Wang. A szóbeli tárgyaláson a lengyel kormányt Rostworoszky gróf krakói egyetemi tanár és Sir Ernest Pollock volt angol attorney generál képviselték. Meghallgatást nyert SchifTer volt német igazságügyminiszter és volt berlini közigazgatási bírósági tanácselnök is. A biróság által kifejezett véleménynek indokolása nemcsak a konkrét kérdésre vonatkozva érdemel figyelmet, de a kisebbségi kérdés általános megítélésére nézve oly emelkedett, annyira a nemzetek szövetsége tanácsának eddig tanúsított szűkkeblű magyarázatától eltérő, hogy mi magyarok, kiknek testvéreink végtelen sokat szenvednek a kisebbségi szerződések önkényes és a kisebbségek helyzetére kedvezőtlen magyarázatának súlyos hátrányaiban, valóságos megvigasztalást találunk a kisebbségi kérdésnek abban az előkelő nobilis felfogásában, mely az indokolásban kifejezésre jut és amely hang egyedül méltó ahhoz az eszmekörhöz, amely létet adott a kisebbségi jogvédelem nemzetközi biztosításának. Mindenekelőtt a hatásköri kérdésre kijelenti a vélemény, hogy a conseil a fennálló szabályok szerint helyesen járt el, midőn a kisebbségi ügyet ugy kezelte, mint hatásköréhez tartozót. Az 1920. július 24-iki lengyel törvény. — mondja az indokolás — amelynek alapján az érdekelt telepesek birtokukból kizárattak, a lengyel területen levő etnikai kisebbség ellen alkalmaztatott. Ennek a törvénynek célja volt a lengyel terület degermanizációja. melv területet előbb Poroszország a háború előtt germanizált. de a ..Cour" nézete szerint a kisebbségi szerződéseknek az a célja, hogy az ilg természetű célokat szolgáló rendelkezéseket is megakadályozza. A lengvel kormánynak azzal a felfogásával szemben, hogy a conseilnek ebben a kérdésben nincs hatásköre azért, mert a lengyel kormány a békeszerződés alapján ngert szuverén jogállapot alapján tette meg intézkedéseit és hozta meg a törvényt. — a „Cour" kiemeli. — hogy ilyen fel fogás érvényesülése mellett a kisebbségi szerződések legnagyobb rr-zt 64