Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

III. ÉVFOLYAM 5-7. FÜZET 1924. FEBRUÁR-ÁPRILIS KÉKEJOd! fis HAVI SZEMLE " A BÉKEKÖTÉSSEL ÉS AZ ÁTMENETI GAZDASÁGGAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK KÖRÉBŐL m SZERKESZTI; DR. SZLADITS KÁROLY KIADJA: A TAKARÉKPÉNZTÁRAK ÉS BANKOK EGYESÜLETE, BUDAPEST V,FÜRDŐ-U. 2 —— \ HÁGAI VI LIMIÓ NEMZETKÖZI BIRÓSÍG KÉT VÉLEMÉNYE. Nagy fontosságot tulajdonitok annak és azt hiszem minden komoly jogász, hogy a nemzetek szövetségének tanácsa vagy közgyűlése szoros jogi kérdésekben ne döntsön az állandó nemzetközi bíróság véleményé íu'k ismerete nélkül. Szerződések tartalmának tárgyilagos értelmezését első sorban a nemzetek szövetségének nem a politikai jellegű szerveitől a .,Conseil"-től és a közgyűléstől, de a függetlenség és pártatlanság minden kellékével felruházott legfőbb szervétől az állandó nemzetközi bíróságtól várhatjuk. Ezért törekedtem eddigi irodalmi működésemben sőt a népszövetségi ligák uniójában is amellett az álláspont mellett harcolni, hogy a kisebbségi jogokon ejtett sérelmek orvoslása céljából oly alaki jog, oly eljárási szabályok alkottassanak, amelyek intézményesen biztosítják az állandó nemzetközi bíróság közreműködését. Az ujabb fejlemények a nemzetek szövetségének keretében, ha ugyan az actoratus terén még szükkeblüek is, már a nemzetközi bíráskodás igényhevételének területén nagyobb engedményekre hajlandók. Ma már fennáll az a szabály, hogy ha jogkérdésekről, nemzetközi szerződések értelmezéséről van szó, lehetőleg ne mellőzzék az állandó nemzetközi bíróságot és ha a felmerült vitás kérdés döntésé' még vonakodnának is az állandó nemzetközi bíróságra ruházni, legalább hallgassák meg az állandó nemzetközi bíróság véleményét. Nekünk, fájdalom ! nem volt szerencsénk a mi úgynevezett erdélyi optáns ügyünkkel, melyet Romániával szemben a nemzetek szövetségének tanácsa elé vittünk. Nekünk nem sikerült elérni azt, hogy* a tanács a kérdést az állandó nemzetközi bíróság elé terelje. Nekünk meg kellett elégedni azzal a jó tanácscsal, hogy igyekezzünk békésen megállapodni Romániával és viszont Románia is felszólittalotl, hogy jóakaratú bánásmóddal kezelje az ügyet. Szerencsésebbek voltak nálunk a lengyelországi néniét telepesek, kiknek ügye több irányban hasonló a mi ügyünkkel. Az ő ügyük az állandó nemzetközi bíróság elé került és ez a bíróság nekik adott igazat. A tényállás az, hogy a régi német birodalom területén lévő, most lengyelországi német telepesek, a versaillesi szerződés (91. cikk) szerint lengyel állampolgárokká váltak és az 1918. november 11. előtt a német települési bizottsággal kötött, de még nem regisztrált, úgynevezett ,,Rentengutsvertrag" alapján a nyert földeket birtokukban tartották. Ezek egyfelől azok, kik még az úgynevezett ,.Aullassnng"-ot (jogi cselekmény, mely megerősíti a szerződésben foglalt jogokat) a fegyverszünet előtt nem nyerték el. Másfelől azok, akik „Pachtvertrag" 63