Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám

UK. ÁLMÁSI ANTAL mondjuk inkább két eltérő szuverénitással bíró terület honosaivá lettek, amelyek egyike az entente érdekkörébe jutott. Mindazokban az est iekben tehát, amidőn a megszállt területek honosaival létesült kötelmekre a békeszerződésben kifejezett eltérést nem találunk, nem a contrats entre ennemis, hanem a hazai jog nemzetközi magánjogi elveire kell visszanyúlnunk, azokból kell analogizálnunk, az azok szerinti döntést kell a saját és a békeszerződés értelmében igénybeveendö bíróságok előtt követelnünk. 5. Ennek legelső, de korántsem egyedüli következménye, hogy a békeszerződésnek a volt és a jelenlegi magyar honos közötti kötelmek teljesítésére vonatkozó jogtétele nem jus cogens, hanem csak dispositiv szabály.1'2) Különleges szabály ugyan, amely a Kt. 32f>. §-át félre löki. de csupán akkor és annyiban, amikor és amennyiben a lelek ettől eltérően nem rendelkeztek. Ennek az eltérő rendelkezésnek a lehetősége és alakításai pedig a nemzetközi magánjog általános elvei szerint bíráltainak el, vagyis addig az időpontig, amig a kétféle szuverénitás zavarólag közbe nem lépett, csakis és kizárólag a hazai jog elvei szerint. Tehát, minthogy a honosság megváltozása a szerződést nem változtatta át ellenségek közöttivé, mindaddig, amig az egyik fél régi honosságát tényleg, vagy jogilag nem vesztette, arra vonatkozólag, vájjon fizetés történt-e, a fizetési eszközre, arra vájjon a fizetés elfogadásának megtagadása késedelmet okozott-e és különösen, mert ez lesz a leggyakorlatibb, vájjon a késedelem okából magyar koronákban történt birói letétbehelyezések a fizetés hatályával birtak-e és a kötelmet megszüntették-e, nézetem szerint a magyar jog, illetve a szóban forgó terület korábbi jogának szabályai és elvei alkalmazandók. Hogy ez a megszállt területeken, sok hitelezővel, másfelől pedig persze számtalan adóssal és bekebelezett jelzálogjoggal is rendelkező hazai érdekeltségeink szempontjából mily gyakorlati, azt alig kell még külön hangsúlyozni, különösen most, amidőn a M. Kir. Kúria gyakorlata az ily perek felfüggesztését is kizárja.13) 6. Azonban az az elv, hogy a volt és a mai magyar honos közötti kötelem nem „ellenségek között" létesült és nem is ekként teljesítendő, igen éles világosságot vet arra is, vájjon mi a békeszerződés sokat vitatott 254. cikkének igazi tartalma. Még pedig ugy abban az irányban, mily fajú, mint abban is. mily időközben keletkezett kötelmekre kell a megbeszélt cikket alkalmaznunk. Ama pénzkötelmek körét, amelyek tekintetében a volt magyar honosok a békeszerződés által nekik biztosított privilégium valorisationist igénybe vehetik, természetesen nem szabad ugyanazon a kereten tul keresni, amelyet a 231. cikk a nagy-entente állampolgárainak biztqsitott. Helyesen hangsúlyozták már eddig is,14) hogy ezt a vonatkozó renA francia német VDB. ama kijelentése, amely szerint „il est de principe absolu que le réglement dóit en étre fait par l'intermédiaire des Offices de vérification et de compensation" (Békejog I. évf. 237. oldal) csak az ellenséges viszonyban állt államokra áll. Az utódállamok egymásközötti viszonyára a Bsz. 254. §-nak ennél erejében sokkal engedékenyebb tétele irányadó. 13) V. ö. K. 1921. P. V. 5042. sz. döntését, közölve Békejog I. évf. 191. oldal és a jelzálogi perekről szóló K. 1921. P. V. 5480/10. sz. döntését (azt hiszem, eddig nincs még közzétéve. V. ö. alább 8. alatt). ") Vajda i. c. 153. oldal. 40