Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám

VALORIZÁCIÓ delkezés rutio legis-e akadályozná és ennyiben, de csakis ennyiben kell és lehet a 254. cikk szabályát a 231. cikkével kiegészítenünk.15) Az eddig e tekintetben leihozottakon kivid már azért is. mert a pri vilegium valorisationis, amelyet a béke a volt és a mostani magyar állampolgárok egymás közötti pénzkötelmeire létesit, oly szorosan értelmezendő kivétel, amelyet csakis arra a területre alkalmazhatunk amelyen a békeszerződés rendelkezései folytán ezt el nem kerülhetjük. Azonban a 231. cikk többféle kötelmet szabályoz, mint a 254. cikk, amiből folyik, hogy a. 254. cikk rendelkezései azokra a kötelmi fajokra, amelyek benne nem foglaltatnak, helyesebben, amelyek — ha az alábbiak megállanak — belőle ki vannak rekesztve, nem alkalmazandók. Vájjon melyek e kötelmi fajok ? Erre a kérdésre csak akkor felelhetünk helyesen, ha a szabályozott kötelmek fajait ugyanazon a szemüvegen keresztül nézzük, amelyet a békeszerződés látott jónak alkalmazni, t. i. a bennük érdekelt alanyuk szögletéből. A 231. cikk 1. és 2. pontja oly kötelmekről rendelkezik, amelyek cselekvő, vagy szenvedő alanyai „ressortissants d'une des Puissances Contractantes" és a ,,ressortissants d'une Puissance adverse", vagyis a háborúban ellenséges államok polgárai. Ez a nézőpont a béke összes többi oly rendelkezéséből is kicsillan, amely az entente állampolgároknak előnyöket biztosit, sőt mint láttuk, a: a béke nemzetközi magánjogi felfogására egyenesen jellemző főszempontnak mondható. A 231. cikk 1. és 2. pontjától a békeszerződés eszmevilágában belsőleg is merőben különbözők azok a szabályok, amelyek a 231. cikk 3. és 4. pontjában foglaltattak és amelyek az előzőkkel hangsúlyozottan szembehelyezett oly köielmeket tárgyaznak, amelyek egyik — még pedig szenvedő — alanya „une Puissance adverse", vagyis bennünket érdeklőén a magyar állam. Mindent összevéve tehát a 231. cikk ugy azokról a kötelmekről szól, amelyek alanyai ellenséges polgárok, mint azokról is. amelyek szenvedő alanya az ellenséges állam. * . Ezzel szemben már most a 254. cikk minden kétséget és félreértést kizáró módon pusztán azokra a kötelmekre szorítkozik, amelyek contractées erűre des ressortissants hongrois et entre des ressortissants de Vancien royaume de Hongrie". Vagyis a békeszerződés nem tartalmaz rendelkezéseket azokra az értékpapír és egyéb tartozásokra, amelyek adósa a magyar állam, hitelezője pedig a volt magyar állampolgár. Ezekre azonban a fentiek értelmében nem a contrats entre ennemis, illetve a 231. és a következő cikkek alkalmazandók, hanem mindaddig, amig a magyar állampolgársági kötelék16) jogilag vagy tényleg meg nem szűnt, csakis és kizárólag a hazai jog. A 231. cikk 3. és 4. pontja alá eső kötelmek tekintetében a megszállt területek honosait a magyar honosságuk elvesztése előtti időre semmiféle privilégium valorisationis meg nem illeti, rájuk ugy az addigi fizetéseket, mint azok surrogatumait letétbehelyezés, folyószámlában javukra irás stb. illetően a hazai jog elvei állanak. 7. Annak az időköznek a kiderítése, amelyre a volt magyar honosok javára vagy terhére a privilégium valorisationis alkalmazandó, színtér' csak akkor történhetik kellően, ha nem kutatunk oly háborús állapot után, apiely a valóságban sem létezett és amelyről a békeszerződés sem 5"»! Kemény i. c\ 199. oldal 1. bekezdése -- ugy tartom, indokolatlanul ennél sokkal tovább megy. 18) Ezt Vajda is kiemeli i. h, 154. oldal. 41