Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám

VALORIZÁCIÓ még nem teszi szükségessé, hanem csupán azt, hogy annak félretétele az entente-állampolgár beleegyezése nélkül ne legyen lehetséges. A felek magánérdekein tul a valorizációra vonatkozó rendelkezés azonban nemzetközi entente-érdeket is szolgál, t. i. azt, hogy az entente ekként jóvátételekhez jusson. Ez már inkább szól amellett, hogy a lelek eltérő és ennek kijátszására törekvő rendelkezései kirekesztendők és érvénytelenek. Azonban ez mégis csak abban a keretben állhat, amely a jóvátétel alapjául szolgál. Abban a reánknézve főleg gyakorlati esetben, amidőn, hogy a békeszerződés nagyon is nem preciz nyelvén ne szóljunk,8) jelenlegi és volt magyar honos .pénzkötelmeivel találkozunk, a békeszerződés X. rész HL cime alóli kivételt nem csupán a törlesztendő tartozás átszámítási módjában,9) hanem ennek a tartozásnak egész jogi jellegében ennek következtében az átszámításra vonatkozó szabályok erejében is kell látnunk, tehát abban is, hogy e kötelmek szabályai a békeszerződésben sem parancsoló jellegűek,10) hanem csakis szerződéstpótlók és külön megállapodás által félre is tehetők. 4. Miből merítjük ezt a felfogást ? Külsőleg egyszerűen abból, hogV a 254. cikk ugy rendelkezik, hogy a béke X. részének III. cime, amelyben az entente-kötelmek kiegyenlítésének módján kívül az erre vonatkozó szabályok parancsoló jellege is foglaltatik11) a volt és a mostani magyar honosok kötelmeire az átszámítás mikéntjét tárgyazó már említett néhány kivételtől eltekintve, nem vonatkozik. Tartalmilag a békében foglalt jogelvek alapján azonban abból is. hogy a 234. cikk d) pontja világosan elrendeli, hogy az itt szóbanforgó kötelmekre a contrats conclus entre ennemis joghatásai nem alkalmazandók, amiből alig következtethetünk másra, mint arra, hogy noha ezekre a kötelmekre különös szabályok állanak is, ezek nem az ellenségek közötti ügyletek általános elveinek folyományai, hanem csakis kivételes és a békeszerződésben mindenütt külön kiteendő és felsorolandó egyes szabályok. Eszerint a béke a megszállott területek honosaival kötött szerződésekről szintén intézkedik ugyan, de valahányszor ezt elmulasztja, kiegészítő jogelvként az itt szóbanforgó esetekre csakis a nemzetközi magánjog általános tételeire kell és szabad visszanyúlnunk, mert az eltérések oka nem az entente-jog szerinti közrendellenesség, nem parancsoló jellegű ügyletkötési tilalom, nem az. hogy a kétféle honos ,,sont devenus ennemis" (23í. cikk d) pontja), hanem pusztán az a véletlen, hogy a békeszerződés következtében a kötelem alanyai állampolgárságot változtatnak, hogy azok immár két jogterület, vagy 8) Érijük az „ancien royaume de Hongrie" (pl. 254. cikk) kifejezését, de vájjon miért „volt" a magyar Királyság a béke magyar szövegében ? Ily közjogi botlást bátran elengedhettünk volna magunknak ! 9) Vesd össze erre az alább még megbeszélendő 254. cikk 2 bekezdését. 10) A Caslellane- v. Német kormány-esetben (Békejog I. G. 237. old.) kifejtett elv : tout réglement d'une pareille dette, qui aurait été effeclué autrement... est á considerer comme provisoire et assujetti á une régularisation ultérieure suivant la procédure desdits Offices", alapoka az ellenségek közötti szerződések közrendellenessége. Az felfogásunk szerint az utódállamok polgárai közötti ügyletekre az ulóbbi évek vagyonjogi forgalmának tömeges és forradalmi jellegű bolygatása nélkül nem alkalmazható, minek a VDB. előtt is nyilvánvalónak kell lennie. ") 254. cikk. 39