Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

DR. FODOR ÁRMIN közi bíróság kötelező ítélkezésének. Ez csak egyik jele annak, hogy az obiigatórium elfogadásának szükségessége nem hatotta még ál az európai köztudatot. A mai világpolitikai helyzet ezt a sajnálatraméltó tünetet eléggé magyarázza. A békeszerződéseknek csúfolt párisi államokmányok feldúlták Európa politikai és gazdasági rendjét. Amerre tekintünk, mindenütt zavart, nyugtalanságot, bizonytalanságot és nyomort látunk. A győző nemzetek igyekeznek minél jobban elnyomni a legyőzötteket, akadályozzák gazdasági lalpraállásukal és korlátozzák politikai függetlenségüket. Lehetetlen állami hátárváltozások erőszakosan megszakítják a történeti fejlődés folyamatát és megtámadják a legyőzött államok életképességét. Mintha az emberi szolidaritás érzete teljesen megszűnt volna, mintha a nemzetek teljesen elvesztenék volna azt a tudatot, hogy egymásra vannak utalva, hogy csak együttesen valósíthatják meg az emberiség nagy eszméit. Ez a légkör nem alkalmas a kötelező békebiráskodás eszméjének terjedésére és fejlődésére. A bíráskodásnak elengedhetetlen kelléke az elfogulatlan, pártatlan bíróság. Amikor az elnyomó államok gyűlölettől és önzéstől vezetve bíráskodnak az elnyomott államok felett, az ilyen Ítélkezés nem bíráskodás. Az állig felfegyverzett nemzetek ilyen módon békére kényszerithetik ugyan a lefegyverzett és elnyomott nemzeteket, de ez a béke a temető békéje. A nemzetek szellemi és anyagi fejlődését biztosító béke, az igazi béke ilye;n utori és ilyen körülmények között nem jöhet létre. Az ilyen békének első feltétele volna az úgynevezett békeszerződések revíziója. Enélkül a békebiráskodás sokat vészit gyakorlati jelentőségéből. Távol áll tőlem, hogy a kötelező békebiráskodás ellen bármikép is érvelni óhajtanék. Érzem, hogy azok, akik meg vannak győződve, hogy az emberiség haladása csak ennek a nagy eszmének megvalósításával érhető el, e nehézségek között kétszeresen kötelesek a kötelező békebiráskodás érdekében mindent elkövetni. De célszerűtlen volna és nem volna értelme, ha szemel hunynánk az élet realitásai, az élő valóságok előtt. Mily más volt az a szellem, amely a nemzeteket a világháború előtt áthatolta és a hágai békeértekezleteken nyilvánult meg. Lassú, türelmes és óvatos munkával jutottunk lépésről-lépésre közelebb a célhoz. Bármennyire is becsmérelték a hágai békeértekezleteket, bármennyire kicsinyelték eredményeiket, kétségtelen, hogy lassan bár, de biztosan megérlelték a nemzetközi békebiráskodás nagy eszméjét. És ha keressük a kivezető utat Európa mai szomorú helyzetéből, az csak egy lehet, visszatérés a hágai államértekezletek munkájához, visszatérés az államok kölcsönös megértésének, érdekeik kiegyezteféséniek iaima szelleméihez, amely egyedül képes biztosítani a nemzetek békés fejlődését. Nem hiányoznak e részben a biztató jelek. Így az állandó nemzetközi biróság intézményének kiépítésében azt látjuk, hogy legújabban lényegében felvették a hágai békeértékezletek megszakított munkájának fonalát. A második hágai államértekezleten az Északamerikai Egyesült-Államok részéről javaslat történt, amely szerint állandó nemzetközi biróság szerveztetnék, de emellett fennmaradt volna az első hágai békeértekezlet által szervezett állandó választott biróság és a felek ' tetszésétől függött volna, hogy bizonyos eseekben az állandó bíróságot vagy a választolt bíróságot veszik-e igénybe. A nemzetközi jog egyik legkiválóbb művelője, Nippold meglehetősen élesen támadta ezt a javaslatot, amely véleménye szerint az amerikánizmus bélyegét hordja magán (Die Zweite Haager Friedenskonferenz 224. lap.). A javaslatot különösen a biróság összeállítására vonatkozó részében a kisebb hatalmak vonakodtak elfogadni, mert az ellenkezik az állam egyenlőségéről szóló elvvel. Nézetem szerint a javaslat lényegében helyes volt és azt hiszem, ha az 1915. évre tervezett harmadik hágai békeértekezlet, amelynek megtartását a háború megakadályozta, megtartatott volna, az állandó nemzetközi biróság intézménye valószínűleg ott is megvalósult volna. Nem lehet csodálkozni azon, hogy Wilson ezt az amerikai javaslatot megvalósította a Nemzetek Szövetségének Egyességokmányában, amely általában nemzetközi válaszjott bíróságról szól ugyan, de emellett 14. cikkében olykép rendelkezik, hogy a szövetségi tanács állandó nemzetközi biróság felállítására vonatkozó tervezetet fog 26