Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

I)R. SZLADITS KÁROLY korlátol, hanem Fenntartja magának annak külön elbírálását, hogy az általános érvényű rekvirálás! rendszabály a Bsz. szerint bem esik-e más megítélés alá, mint a pusztán ellenséges polgárok ellen irányuló differenciális rendszabály. Nevezetes ebben a határozatban a ióüatéleli igénynek szabatos elhatárolása az egű&di káríérifési igénytől. A jóvátétel colleeliv állami igény, mely a legyőzőit állam területén Időül okozott kártéleleken alapul. Ezzel szemben az entente-alattvalók egijedi kárlérilési igénye olyan károsító lényeken alapul, melyeket a vesztes állam (1914. évi) saját leiülelén belül okozott. (Kivétel csak az internálásból eredő kár, mely a jóvátétel körébe van utalva.) Ugyanezt a gondolatot fejtegeti az angol-német Vdb. 1922 jan. 23-iki ilélete is a Seaham-Harbour hajó tulajdonosai c/a német állani ügyében (Recueil I. 9—10. f.; 550. 1. ; Friedensrecht I. 9. í.. 141. U, 76. sz.) és ezért egyedi kártérítést itélt meg a német állam ellen oly tényállás alapján, hogy angol kereskedelmi hajót a német hatóságok a hamburgi kikötőben 1914-ben lefoglaltak és hadicélokra felhasználtak. d) Egész sorát találjuk immár a francia-német Vdb. Ítélkezésében a francia gépkocsik rekvirálásáért megítélt kártérítéseknek (Lazare Drevfus :' Recueil 389. 1., Friedensrecht I. 7. !'., 109. 1. 59. sz. ; Bernolliri : Recueil 485. 1. ; Huret : Recueil 487, 1. ; Dúc d'Orléans : Recueil 579. 1.). A kártérítés mértékére nézve : a Vdb. szerint a károsultnak oly összegei kell kapnia* hogy azon ugyanolyan eredetű és minőségű gépkocsit Vehessen, tekintetbe véve az avulást. Ha a gépkocsit kereseti célra használta, elmaradt hasznot is követelhet. Magánhasznalati kíocsi esetében az elvont használat (privátion de jtmissance) egvenértékéi a Vdb. ex aequo el bono ítéli meg. A Kreilmann c/a Német Állam ügyben (1921 nov. 26., Rec. 573. ; Fr. R. I. 9. í., 143. 1. 81. sz.) kártérilésre kötelez... kivételes háborús intézkedésként szerepel a hddiféhxek általános igénybevétele is. e) Érdekes változatát a rekvirálás! kártérilésnek tünteti fel a Ghausson c/a Német Állam esel (1921. dec. 7., Recueil I. 9—10. f., 587. 1.). Ebben az esetben a német állam a francia árul szállítás közben vette igénybe. A német állam mint alperes arra hivalkozott, hogy francia jog szerint (Code civil 1583.) az áru tulajdona már a vétel megkötésekor átszállt a német vevőre és igv a rekvirálás nem francia, hanem német tulajdon ellen irányult, A Vdb. ezzel szemben megállapította, hogy a vétel a ,,contre remboursement" — átadás ellenében fizetés — ,.feltétele" alatt jött létre, amely esetben (feltételes vétel) az eladó a francia jog szerint is tulajdonosa marad az árunak, mig a teljesítés a rendeltelés helyén meg nem történt. /) Valóságos „diil'erenciális" háborús kivételes intézkedés okából kártérítésben marasztalta a Vdb. a német államot a Bühler-eselben (1921 oki. 21., Recueil I. 8. f., 489. 1. ; Fr. R. I. 7. I, 108. 1., 58. sz. és 8. f., 124. 1., 71. sz.) A francia háztulajdonost németországi házának elidegenítésében átmenetileg az 19Í5 oki. 7-iki rendelet gátolta. Ebben a Vdb. kártérítésre kötelező háborús kivételes intézkedést látott. Még ha az ellenséges ingatlanokat 242