Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

I>K. SZLADITS KAROLY függ. 3. § érintkezési tilalmából. A ratifikáció előtti időre ezt (.•bak a visszaható erő mesterséges konstrukciójával lehet levezetni. Ez az Ítélet még más érdekes ki jelentést is tartalmaz ; t. i. hogy a Bsz. 231. 2. p.-ban a „transactiohs el contrals" fogalma magában foglalja az egyoldalú liberalitáson alapuló rendelkezéseket (hagyományt) is. .Még megengedve is, hogy a Bsz. szerkesztői a Vers. 296. (Trian. 231.) 2. p. alkalmazását kizárólag a „transactions"- vagy- ,,contrats"-ból eredő tartozásokra kivánták korlátozni, ,,ce qui est loin d'étre évidéül", bizonyos, hogy ezeket a 'kifejezéseket a legszélesebb értelemben kell magyarázni." (A magyar fordításban az ..ügylet" úgyis fed minden egyoldalú jognyilatkozatot.) Egyébiránt a Vdb. ezen kijelentései merően fölös nyilatkozatok („plusdeclaratio"), és az ítélet a Bsz. szerint érdemben kétségtelenül helytálló. Az adott esetben tényleg nem mondott le a francia hitelező a valorizációról, és a követelés csakugyan szerződésen alapult. Az eset lényege az, hogy Castellane (szül. Talleyrand-Périgord) grófnőnek, ki első házasságában Fürstenberg hercegné volt, a Fürstenberg-családdal létrejött transaclióból kifolyóan évi 130.000 M. járadékra volt igénye, melyet a Fürstenberg-család a háború alatt a grófnő nyilt számlájára a Píálzische Banknál fizetett le. Ebből az összegből a grófnőnek 1919 szept. 9-én az Oífice des Biens et Inté*réls Pihés hozzájárulásával a bank 50.000 frc-ot kifizetett s a számlát akkori árfolyam szerint 149.546 M.-val megterhelte. A grófnő ezzel szemben annak megállapítását kérte, hogy az 50.000 frc. csak á conto-fizetés volt s hogy ő jogosítva van a Pfálzische Bank elleni egész követelését háború előtti árfolyamban követelni. A Vdb. ezt meg is állapította, főleg azért, mert a felperesnő az 50.000 frc. kifizetése előtt kifejezetten figyelmeztette a bankot, hogy ott levő számlaegyenlege neki a Bsz. átszámítási árfolyama szerint jár. Az ismertetett esetekben a Vdb. tanulságosan világit rá egyszersmind a nemzetközi clearing jogi szerkezetére, mely kettős jogviszonyt létesit: egyet a két állam közt, másikat pedig mindegyik állam és saját polgárai közt, mely utóbbi a belső jog szerint alakul. (L'analyse iaite de ce systéme montre la nécessité de distinguer nettement deux genres de rapports de droits : l'un, d'Etat á Etat, chacun responsable vis-á-vis de l'autre des dettes de ses ressortissants ; l'autre, entre chaque Etat et ses ressortissants, auxquels il paiera leurs créances sur l'ennemi, suivant des conditions et miodalités dépendant de la loi interné", Rec. I. 8. f. 480. 1.) Ezért pl. a Castellane-esetben a Vdb. nem is bocsátkozott annak a kérdésnek a vizsgálatába, hogy a német államnak ki ellen lesz a terhére rótt tartozás alapján visszkeresete, és kit fog végsősorban terhelni a valorizációs különbözet (a német államot, a Pfálzische Bankot, vagy a Fürstenbergcsaládot), mert mindez a német belső jcfg szerint dől el. A clearingben egyedül a francia állam a hitelező és egyedül a német állam az adós (,,... le gouvernement allemand ... est . . . seul responsable á l'égard de l'Etat francais, de la totalité des dettes de ses nationaux en faveur des ressortissants francais"). 238