Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

A YDB. ÍTÉLKEZÉSE c) A elearinggel kapcsolatban megemlítendő a francia-néínet Ydb. 1921 dec. 15-iki jogkérdésben hozott (törvényértrlmezó) ítélete (1. ezeiröl lent a 224. lapon dr. Kráhl Vilmos fejtegetéseit), mely kimondja, hogy a Vers. szerz. 296. függ. 14. § 3. bekezdése nem viszonosan. hanem csak egyoldalúan a francia adós javára alkalmazandó. (Hogy t. i. az oly francia adós tartozását, aki hadikárt szenvedett, csak akkor írják a német állam javára, ha a kárvallott francia a neki járó kártalanítást megkapta.) Az ítélet meggyőzően mutatja ki. hogy az egyenlőtlen elbánás szükségkép folyik a német államnak a hadi károkért való egyoldalú felelősségéből. Minket ez a kérdés közelebbről nem érdekel, minlhogv a Trian. szerz.-ben a 232. függ. 14. S-ában az említett 3. bekezdés hiányzik. (Recueil I. 9—10. 1 593. 1.) 2. Zálogtárgyak sorsa a clearingben. A brit-német Ydb. a brit Clearing-Office-nek a német birodalmi Ausgleichsamt elleni ügyében 1922 jan. 25-én kimondotta, hogy abban az esetben, ha a német adós angol hitelezőjének kézi zálogot adott, amely még a hitelező birtokában van, a német kiegyenlítő hivatal, melynek a tartozás összege terhére íratott, nem követelheti sem a zálogtárgy kiadását, sem pedig azt, hogv a zálogtárgy eladatván, a tartozás csökkentésére fordíttassék. Hanem : a brit hivatal a tartozást — a zálogra tekintet nélkül — egész összegében a német hivatal terhére irja ; a zálogtárgyat pedig, mint Anglia területén lévő ellenséges vagyont, a Vers. szerz. 297. cikk b. p. (Bsz. 232.) értelmében lefoglalhatja és likvidálhatja. (Recueil I. 9—10. f. 554. 1.) Ez a döntés veszedelmesen hasonlít az .,egv rókáról két tíSrt" eljáráshoz: az angol hivatal külön lehajtja a követelést és kűloih— más számla javára — értékesiti még ráadásul a zálogot is. Érthető a Frankfurter Zeitung keserű feljajdulása (1922 febr. 18., 1. Friedensrecht I. évf. 8. sz. 121. 1.). hogv ..megint a győztesnek lett igaza, hála az angol ügyvédek ügyességének, akik arra a szerencsés gondolatra jutottak, hogy a zálogjog járulékos természetét ignorálják és a követelés és zálogjogi egységén eröszakot tegyenek". Nem lehet azonban tagadni, hogy az Ítélet nagyon ügyesen indokol és hogy ugy látszik, a német védelem nem merítette ki az összes jogi lehetőségeket. Mert kétségtelenül igaz. amit a Ydb. mond. hogy az angol hitelező a Bsz. életbeléptével többé nincs jogosítva magát a zálogból kielégíteni, mert ez az adóssal való közvetlen érintkezés, a tartozás kiegyenlítése, fizetés elfogadása volna, ami a clearingqel összeegyeztethetetlen. (Bsz. 231. a.) A német hivatal fő érve az volt. hogy ő az adós helyett fizetvén, e fizetés következtében a tartozás fejében adott biztosítékok magánjogilag őt illetik ; ugy, miként a tartozást kifizető kezes a hitelező összes jogaiba lép s a tartozást biztosító zálogjog is reá száll át. A Ydb. ezzel szemben ugy énei. hogy a Bsz. nem magán'-, hanem közjogot tartalmaz. A Ydb. nem ismeri el. hogy a Bsz. 231. cikke az adós államot magánjogi kezesként helyezte volna* be a 239