Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZD A SÁG die Zeit, zu welcher gezahlt wird, sondern diejenige, zu welcher ge/ahll werden sollte, Fálligkeit". Kommentár 7—8 kiadás, II. kötet, 34. lap.) Minthogy a német birodalmi legfelsőbb bíróság két tanácsa állandóan ezt a felfogást követte, két tanácsa pedig ezzel szemben nem a lejárat, hanem a tényleges fizetés időpontját tekintette irányadónak, a Reichsgericht végül valamennyi polgári tanácsának 1921 évi január 24. napján tartott teljes ülésében e kérdésben elvi határozatot hozott és kimondotta, hogy a „fizetés ideje" alatt nem a lejárat, hanem a tényleges fizetés idejét kell érteni. A miagyar polgári törvénykönyv törvényjavaslata (Első szöveg 1132. §., a képviselőház külön bizottsága által megállapít ott utolsó szöveg 877. §.) — a német polgári törvénykönyv 244. §-át követve — szintén a fizetés idejéről szól. Azonban (éppúgy, mint a németeknél) sem a tervezet indokolása, sem a többi előkészítő munkálatok nem nyújtanak felvilágosítást arról, hogy ez a rendelkezés szándékosan el akar térni kereskedelmi törvényünk 326. §-ának fenti álláspontjától. Ennek a hallgatásnak oka valószínűleg az, hogy akkor, amikor a különböző valuták értékviszonya meglehetősen állandó volt és csak nagyon csekély ingadozásokat mutatott, ennek a kérdésnek nem volt nagy jelentősége. Azonban jelenleg, amikor az árfolyam ingadozásai oly nagyok és pénzünk értéke a külföldi valutához viszonyítva, annyira csökkent, ennek a kérdésnek rendkívüli fontossága van. Ezért a polgári törvénykönyv munkálatainak újból folyamatba tételénél tisztázni kell ezt a kérdést, mert ez a mulasztás, ha azt nem fogják helyrehozni, könnyen odavezethet, ahová Németországban vezetett, hogy a gyakorlatban sok vitára ad majd okot. Bármiképp álljon is azonban ez a kérdés törvényhozói szempontból, de lege ferenda, a fennálló magyar törvénynek és a magyar birói gyakorlatnak álláspontja világos és ma reánk csak ez irányadó. Ebből a szempontból pedig adósainkat nem érte hátrány amiatt, hogy a devizaközpont rendelkezései folytán késtek a fizetéssel, mert ma is csak ugyanannyi koronát kell fizetniök, mint amennyit a lejárat napján lettek volna kötelesek fizetni. Kivétel természetesen az az eset, amikő? a fizetést a külföldi pénznemben természetben, valóságban kikötötték. De ez a kivétel, ugy tudom, ritka. A külföldi pénznemek árának óriási emelkedéséből származó fizetési nehézségek minden kétséget kizáróan a magyar közgazdaságnak olyan égető kérdése, amely a kormány részéről is a legnagyobb figyelmet kívánja meg. Azonban ezt a bajt nem az állam a deviza-rendeletekkel okozta, hanem ennek oka az, hogy a külföldi pénznemek árfolyama az ügy lel kötése után a lejáratig oly óriási mértékben emelkedett, amitőre a felek az ügylet kötésekor nem gondoltak. Dr. Fodor Ármin. 9