Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 7-8. szám
DR. NEUMANN KÁROLY gaJ való forgalmának abból á részéből, amelyet a parti államok hajózása bonyolított lé, ezt a három államot egyenlő rész illeti meg. Kétségtelen, Ihjogy a döntőbíró ítéletének ebben a részében túltette magát a 284. cikk ama rendelkezésein, hogy a jogos igénveket állapítsa meg, és hogy ereszben a megelőző öt év forgalma legyen az alap. A jogos igények helyett a méltányosságot érvényesítette, — habár nézetünk szerint túlbecsülte azt a régebben Budapesten át mozgott forgalmat, amelyet Pozsony el fog vonni. A jövő forgalom alakulásat azonban előre megítélni sohasem lehel és a döntés jóhiszeműsége kétségtelen. Az öt évi alaptól való eltérés aiz érdekelt felek beleegyezésével a méltányosság érdekében történt és a, szerződés céljának megfelel. Noha az Ítéletnek ez a része érdekeinket nem elégíti ki teljesen, jogi tévedésről beszélni nem lehet és el kell ismerni a bírónak abban megnyilvánuló gyakorlati érzékét. 4. Igen fontos elvi jelentőségű magyarázatra adptt alkalmat ezután Görögországnak aizi az igénye, hogy a hajóparkból azon a cimen, hogy neki is voltak hajói a Dunán, magának is részt követelt jogos igénye révén. A döntőbíró konstatálta, hogy Olaszország, Belgium és Franciaország helyzete hasonló Görögországéhoz, de egyúttal kimondotta, 'hogy a 284. cikk csak a parti államok jogos igényeire vonatkozik és Görögorsizág követelését elutasította. ítéletének ebben a részében arra az analógiára támaiszkodott, hogy a versaillesi szerződés 357. cikke, amidőn a rajnai hajózást szabályozta, nem kötelezte Németországot arra, hogy Belgiumnak bajókat engedjen át, noha ez az állam jelentékeny hajózást folytatott a Rajnán, es noha Antwerpen csatorna utján közvetlenül össze van kötve a Rajnával; továbbá arra is hivatkozott a bíró, hogy a st.-germaini szerződés 300. cikkének tárgyalása alkalmával, a békebizottság tudomásul vette a hajózási ügyekkel foglalkozó bizottságnak azt a jelentését, amelyben a (bizottság kifejtette, hogy javaslatának célja az, hogy a parti államok a folyamhajóparkot célszerűen használhassák fel. E közvetett bizonyitékokra alapított döntés kétségtelenül helyes. 5. Az alapul vett forgalom számszerű megállapítása után a döntőbíró azt vizsgálta, hogy most már ez alapon miképen kell a forgalmi eszközöket elosztani. Megállapította, Ihjogy minden parti államnak igénye van a süjái határain belül mozgó forgalomra egészben, más parti államokkal való forgalmának felére és a nem parti államokkal való tengeri forgalmára. A nem parti államok hajóinak részesedése marad az 1911. évi részesedésük. Az így megállapított forgalom részére szükséges forgalmi eszközök meghatározásánál a következő, egy etértőleg megállapított adatokkal kell számolni: a jármüvek egy éven belül teljesített szolgálata hány napra terjedt, a lóerőket mozgatott tonnák számával, az uszályok átlagos hordképességével százalékokban kifejezve, a jármüvek fordájára —, a ki-és megral-ásukia szükséges idővel, és az egyes államok hajóparkjának nagyságával. Mindezek az adatok csak a múltra vonatkoznak és a jövő fejlődési lehetőségeket ügyeimen kívül kell hagynia. Kötelességének ismerte a bíró, hogy ugy 220
