Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

AMERIKAI DÖNTŐBÍRÓ ÍTÉLETE a hajók átengedésére kötelezett, mint az átengedé>t élvező felek jogos igényeit figyelembe vegye. Számolt továbbá a jóvátételi bi­zottságnak azzal a döntésével, hogy az elkobzott hajók számát le kell vonni a jóvátétel eimén átengedendő hasonló hajók számából. Ez alapon azután megállapította, hogy a Délszláv állam és Románia birtokában levő jármüvek jogos igényeik kielégítésére elegendók, hogy jogos igényt jármüvek átengedésére csakis a Cseh-Szlovák állam formálhat, hogy Magyarország, Ausztria és Sémetország nem kobzott el jármüveket és hogy ennélfogva a Cseh-Szlovák állam részére Magyarország 15.086 tonna uszályt, 1650 lóerő vontató gő­zöst, Ausztria 50.692 tonna uszályt és 2800 lóerő vontató gőzöst és Nemetország 5083 tonna uszályt köteles átengedni. Célszerűségi okokból elsősorban azok a jármüvek engedendók át, amelyeknek tulajdonosa az állam, amelyek már a Cseh-Szlovák állam tényleges birtokában vannak és amelyek nem tartoznak a Központi Szálli­iásvezetöségtól lefoglalt és a Délszláv állam és Románia által a cseheknek átadandó hajók közé. 6. A személyszállító gőzösök kérdéséneV. tárgyalására áttérve, a döntőbírónak mérlegelnie kellett azt a magyar és osztrák részről egyaránt előterjesztett kifogást, hogy a szerződés szóbanlevó cikke a személyszállító hajókra nem vonatkozik, mert abban csak vontatógözösök és uszályhajók (franciául ,,remorqueurs et ba­teauv*. angolul ,.tugs and vessels") átengedéséről van szó és különösen is ki van emelve, hogy az összes átengedett jármüvek­nek az áruszállításra alkalmasaknak kell lenniök. Ezzel szemben a Szövetségesek arra hivatkoztak, hogy a szerződés szóbanlevő cikke szerint köteles Magyarország és Ausztria átengedni a víz­hálózat kihasználásához az érdekelt szövetséges és "társult hatal­maknak szükséges minden anyagot, hogy a bateaux és vessels kifejezés oly általános, hogy a személyszállító hajókat is magában foglalja, és hogy a személyszállító hajók mindig némi áruforgal­mat is közvetítenek (csomagok és kisebb darabáruk). A döntőbíró ezeket az ellenvetéseket helyeselte és azaal egészítette ki. hogy a békekonferencia a st.-germami szerződés azonos 300. cikkének tárgyalása közben — Ausztriának adott egyik válaszában — a cikk céljaképen azt jelölte meg. hogy a meglevő hajópark az összes parti államok érdekében a legcélszerűbben használtassék fel és hogy az összes hajók a haszon maximumát biztosítsák. Mivel pedig számos dunai kikötő csak hajón közelíthető meg és a vas­úti forgalom nehézségei mellett a hajón való személyszállítás je­lentősége ma fokozottabb, a cikk célzata a személyszállító hajók kizárása esetén nem volna teljesen elérhető. Arra is utalt még a biró, hogy amennyiben a cikk csak az áruszállító jármüvekre vo­natkoznék, akkor neki arra se lenne joga. hogy a személyszállító hajók nemzetisége és tulajdonjoga iránti vitákban döntsön, pedig ilyen kérdésekben Magyarország és Ausztria is döntést kért tőle. Ez alapon a kifogást elvetette és a kérdés érdemébe bocsátkozva, a forgalom vizsgálata alapján, megállapította, hogy a Cseh­Szlovák, a Délszláv állam és Románia igénvelhetnek jogosan személyszállító gőzöseket, mivel pedig egyedül Ausztriának van jogos igénvét meghaladó számban ilyen gőzöse, Ausztriát e 17 gőzös átengedésére kötelezte. 221

Next

/
Oldalképek
Tartalom