Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

AMERIKAI DÖNTŐBÍRÓ ÍTÉLETE dolgában korábban hozott, amidőn ezek hovatartozását a nemzetközi jog általános elvei alapján, előzetesen és erőszakosan bírálta el. Y. i. Ezek után a Szövetséges és Társult Hatalmak jogos igényeinek kielégítése címén átengedendő hajók kérdésével foglalkozva, a döntőbíró megáll .pilotla, hogy a hajók átengedése ugyan csak Magyarországtól. Ausztriától és Németországtól követelhető, mégis az áruforgalom jogos igényeinek vizsgálatánál Bulgária forgalmával is foglalkozni kell. 2. Azután második előzetes kérdésképen megállapította, hogy a Száva egészében a Délszláv aliam tei öleién folyik, nem része a Duna nerazetVözi hálózatának, mert azon át csupán egy állam juthat a tengerhez. Nem is lévén szerződésileg nemzetközinek nyilvánítva, a Száva forgalma számára szükséges hajók ügyében nem érzi magát döntésre hivatottnak. Megállapította továbbá, hogy az áruforgalmi és személy forgalmi szükséglelet külön-külön kell nieghatározria. 3. Az áruforgalmi szükséglet alapjául a kereskedelmi forgalmat tekinti és a parti államok képviselőinek hozzájárulásával megállapítja, hegy a békeszerződésben megjelölt öi utolsó év helyeit, tekintettel, arra, hogy a Keleteurópai háborúk ezalatt a forgalmat g> ikrán akadályozták, az 1911. év adatai vétessenek elvileg alapul. A parii államok képviselői azonban ehhez az alaphoz csak azzal járullak hozzá, hogy a Duna forgalmában azóla már bekövet kezelt vagy jövőben bekövetkező változások az elosztási alap megállapítása alkalmával figyelembe vétessenek. A biró ugy találta, hogy a háború előtti forgalomnak — a megváltozott határok figyelembevételével — kell az eloszlás alapjának maradnia és hogy ezt a forgalmat helyesbíteni csak ott lehet, ahol ennek égető szükségességét meggyőzően sikerül kimulatni. Ezen az alapon azután a döntőbíró négy kérdést mérlegelt. Az első a Cseh-Szlovák államnak az a követeiébe volt. hogy területének az a forgalma, amely azelőtt Budapesten és Bécsen át mozgott a Dunán le- és felfelé és amely a pozsonyi kikötő tervbevett fejlesztése folytán ezentúl Pozsonyban fog átrakásra kerülni, az ó javára levonassék Magyarország, illetőleg Ausztria háború előtti forgalmából. Hasonló kérelmet terje>ztetí elő Németország is a saját kikötőit illetőleg. Ezeket a kérelmeket a döntőbíró figyelembe vette. Ellenben nem vette figyelembe azl a második felszólalást, hogy az a forgalom, amely ezelőtt vasúton mozgott, de a jövőben hajón fog mozogni, a minő pékiául a Budapest és JMc< közötti forgalomnak egy része, a hajózási forgalomhoz hozzaszámittassek. mert az erre nézve előterjeszti tt adatokat. — igen helyesen — nem tekintette meggyőző bizonvitékoknak. A harmadik kérdés arra a forgalomra vonatkozott, amely azelőtt Fiúmén és Trieszten át ment és a jövőben a dunai utat fogja felhasználni. A bíró bebÍ7on\ holtnak tekinti, hogy a vasutak nem lesznek képesek a jövőben fentartani a korábban fennállott fiumei és trieszti olcsó tarifákat, hogy az uj hatarmegállapitás és a vasutaknak a háború folytán bekövetkezett lezüllése a dunai íorgalm :t tényleg növelni fogja és ezért — Bulgária kivételévei — a parti államok kvótáját felemelte, mindazonáltal a Cseh-Szlovák állam túlzott igényeit leszállította. A negyedik kérdésijén megállapította, hogy Románia és Bulgária Németország219