Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

AMERIKAI DÖNTŐBÍRÓ ÍTÉLETE biró hallgat arról, hogy Olaszország az ekként a délszláv és román kézbe kerülő hajókért követelhet-e kártérítést és ha igen. KÍÍÓÍ ? Nem világos, hogy e hiány szándékos-e. vagy hogy a biró nézete az volt-e. hogy ezt a kérdést Olaszországnak az uj tulajdonosokkal kell tisztáznia és. hogy ilyképen az Entente-allamok közti jogvitáról lévén szó. ennek eldöntése nem tartozik a döntőbíró hatáskörébe ? Mi részünkről ezt az utóbbi felfogást tartjuk helvesnek. mert az Entente egyes államai közt felmerülő vitás jogi kérdések esak akkor tartozhatnak a békeszerződésben megállapított kompetenciák alá. ha az ilyen kérdéseket maga a békeszerződés utalta oda, amint például az egves Entente-állarnak részéről egymásnak átadandó hajók ügyében tette, amikor ezt az átadást a hajózás jogos igényeinek kielégítése teszi szükségessé. Ez a 2. és 4. bekezdésben foglalt intézkedés azonban nem terjeszthető ki az 5. bekezdésben szabályozott esetre, amely a nemzetiségi és tulajdonjogi vitás kérdésekre vonatkozik. Hiszen az 1—i. bekezdés és az 5*. bekezdés két különálló kérdést szabálvoz. amiért még azt is kétségesnek kell tartanunk, hogy az 5. bekezdés alapján a hajózás jogos igényének mérlegelésétől függetlenül hozott döntés alapján Entente-állam által nem Entente-államnak visszaadandó hajókkal kapcsolatos kérdés, mint például az előbb emiitett értéknövekedésből felmerülő kártérítés kérdése a döntőbíró hatáskörébe tartozik-e ? A fentiek mutatják, hogy a biró az elosztás végrehajtásának tárgyalása közben néhány érdemleges tulajdonjogi kérdésben is döntött. Eljárásának jogi szempontból kevéssé rendszeres voltát még jobban megvilágítja a következő — ugyancsak étiben a keretivn — eldöntött két eset. 5. Az első arra a cseh követelesre vonatkozik, hogy a CsehSzlovak állam igéim tartott a Délnemet, a M. F. T. R. és a Dunagózhajózási társaság javainak, illetőleg részvényállományának egy részére. 1. Nevezetesen azonacimen. hegy a Délnémet társaság egész és a M. F. T. R. részvényállományának egyrésze az osztrák, illetőleg a magyar állam tulajdona és e két állam ezt a tulajdont részben olv állampolgárok adójából szerezte meg. akik most cseh állampolgárokká valtak, a Cseh-Szlovák államhoz csatolt területekre eső adóhányad arányában részt követel ez az állam az emiitett társaságok mindenféle javaiból vagy azokat képviselő részvén vekből. 2. hasonló igényt támaszt ugyancsak a M. F. T. R. és a Dunagózhajózási társaság ellen azon a cimen. hogy Magyarország, illetőleg Ausztria részéről rendes évi szubvencióban részesültek es 3. követeli a Dunagózhajózási társaság javainak 10°^-át azon a cimen. hogy e társaság részvényeinek ily része cseh-szlovák állampolgároknak a tulajdona. Az alperesek — ha ugyan szabad igy neveznem a megtámadott feleket, — az 1. és 3. követeléssel szemben arra hivatkoztak, hogy a békeszerződés csak az állam javara és a trianoni szerződés 191. és a st.-germaini szerződés 208. cikke szerint ezekre is csak akkor ad jogot a Cseh-Szlovák államnak, ha területén feküsznek. már pedig itt társaságoknak, magánosoknak, nem is az említett állam területen lekvo javairól van sző : a 2. követeléssel szemben pedig arra, hogy a szubvencionáló államok a segély fejében senmii részesedést vagy jogot sem szereztek a társaság javaira vagy részvényeire. A csehek 217