Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

A 254. CIKK ALÁ ESÖ TARTOZÁSOK „Mais qui peut arréter l'abus de la victoire t Leurs cruautés. moni fils. ont obseurci leur gloire. Et j"ai pleuré longtemps sur ces tristes vainqueurs. Que le eiel fit si grands sans les rendre meillelirs."" De uj állampolgáraik részére, akik a háborúban ellenük küzdöttek, ezt az eröszakot bizonyára már csak mérsékeltebb módon alkalmazták, itt már némileg, amennyire tőlük tellett, tért engedlek a nemzetközi jogelveknek és figyelembe vették azt a körülményt, amely szerint az átcsatolt területek lakossága és a mostani magyar állampolgárok, ha hadiállapotban voltak is, de egymással szemben nem viseltek háborút és igy módjukban volt egymással szerződéseket kötni, a háború előtt kötött szerződéseket teljesiteni vagy megváltoztatni. A hadviselő államokban az anyag és a munka ára a háború folyamán állandóan emelkedett akik tehát a háború alatt szerződést kötöttek, az emelkedő árakat és a háborús rizikót számitásba vették, s igy reájuk a háborús állapot nem jelenthet vis majort ugy, mintha a szerződést a háború előtt kötötték volna. Következésképen azok az ügyfelek, akik a háborús állapot alatt szerződtek egymással, valorizációra nem tarthatnak igényt, mert a valorizáció csak az árviszonyoknak és a pénzértékeknek a háború folytán beállott eltolódásából keletkezett olyan anyagi hátrányok kiegyenlítésére szolgálhat, amelyeket a háború előtt szerződő felek számitásba nem vehettek. Ez a felfogás nyilatkozik meg a 231-ik cikk 2. pontjában, melv a háború alatt kötött ügyletekből és szerződésekből eredő tartozásokat kizárja a valorizáció alól. Ez tehát az entente-államoknak ugy a régi. mint az uj polgáraira egyaránt alkalmazandó, még pedig attól az időponttól kezdve, amikor mind a két szembenálló ügyfél háborús állapotba került. Tehát nemcsak a Bsz. szövege, hanem a valorizációs szabály belső indokolása is a fentebb kifejtett álláspontomat támogatja. Ehhez az állásponthoz pedig szigorúan ragaszkodnunk kell; hiszen, miként dr. Vajda Ákos hivatkozott cikkében megállapítja, törekednünk kell arra, hogy a háború kezdőnapját mentől inkább visszatoljuk. Az átcsatolt területek lakosaival szemben fennálló szerződések ugyanis tulnvomörészben éppen a háború kitörése és 1918. évi november hó 1-je között eltelt időben keletkeztek, az előbb kötött szerződések ugyanezen idő alatt vagy teljesedésbe mentek, vagy módosíttattak, mihez képest a háboraelötti. s ezért valorizáció alá eső tartozásaink ezen álláspont érvényre, juttatása esetén a legkisebb mértékre fognak leszállittatni. Ugvanazt a tiszteletreméltó célt kívánom szolgálni, amelyet dr. Vajda Ákos maga elé tűzött. De mivel az általa elért eredménvt nem találom kielégítőnek, mielőtt az ö állásfoglalása a köztudatba átmenne, a reánk kedvezőbb jogi helvze» tet igvekeztem fejtegetéseimmel megvilágítani. Dr. Kemény Aladár. 203