Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

DIÍ. KEMÉNY ALADÁR amennyiben azokat 1918. évi november hó L napja előtt kötötték, hatályban maradnak. Továbbá a 252. cikk szerint az álesalolt területek-ép az elévülési, kizáró és perindítási határidők tekintetében a 235. és 236. cikkeknek idevágó rendelkezései nyernek alkalmazást oly módosítással, hogy a „háború kezdete" kifejezés helyébe a következő kifejezés lép : „A Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyike által közigazgatásilag meghatározandó az az időpont, amelyben a szerződő felek között az érintkezés tényleg vagy jogilag lehetetlenné vált." Mindezek különleges, tisztán a szerződésekre, illetve a 252. cikkben emilitett határidőkre vonatkozó rendelkezések, s éppen ezért szorosan csakis azokra alkalmazhatók. Ha a Bs^:. szerkesztői a közvetlenül következő 254. cikknél is kívántak volna ily kivételes rendelkezést alkalmazni, azt bizonyára meg is tették volna, mint ahogy a 254. cikkben az átcsatolt területekre vonatkozólag a 231. cikk d) pontjában foglalt általános szabályt, tisztán az átszámitási árfolyam tekintetében tényleg módosították is. Az ebben a pontban jelzett időpont természetesen csak az átszámításnál irányadó, de nem jelenti a háborús állapot beálltát, mert az átcsatolt területeik lakói már a háború kitörése óta hadiállapotban voltak. Velünk azonban ellenséges viszonyba egyáltalán nem kerültek, mert mikor tőlünk elszakittattak, a háború már volt ellenségeinkkel is megszűnt. Hogy mennyire gondosak voltak a saját érdekeik védelmében a Bsz. szerkesztői, azt éppen a fentebb hivatkozott 252. cikk igazolja, melynek különleges határozmányait a 39. cikk Olaszországot illetőleg bizonyos vonatkozásban hatályon kívüli helyezi, s a 235. és 236. cikkek általános rendelkezéseit tartja épségben. Nyilvánvaló, hogy a Bsz. az átcsatolt területek lakosainak nem szándékozott több jogot nyújtani, mint amennyit a volt ellenséges államok régi polgárainak biztositott. Már pedig, ha az átcsatolt területek idegen állampolgárokká lett lakosaival szemben pl. az 1918. évi november hó 1-éig keletkezett tartozások háboruelőtti tartozásoknak volnának tekintendők és ezen az alapon valorizáció alá esnének, akkor ezek az uj entente-állampolgárok kedvezőbb elbánásban részesülnének, mint a régi entente-állampolgárok, kik csak oly tartozásaink valorizálását igényelhetik, amelyek államuknak háborúba lépése előtt keletkeztek. Ha volt ellenségeink a saját régi állampolgáraik részére erőszakos módon, a nemzetközi jogelvek lábbal tiprásával, a lehető legkedvezőbb helyzetet akarták megteremteni, az még lélektanilag megmagyarázható. Hisz már Voltaire mondja Alzire-jában (I. felv. 1. jel.), mely színműtől különben is sok tanulság vonható le a mai időkre, hogy 202