Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 1. szám
BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG igénybe, időközben pedig a jelzett körülmények közt eladósodóit vállalataink perlésnek, sőt végrehajtási eljárásoknak is volnának kitéve, szükségesnek mutatkozott, hogy vállalatainknak megfelelő időhaladékot biztosítsunk, anélkül, hogy a moratórium elrendelésének eszközéhez kellene folyamodni. Erre legalkalmasabbnak mutatkozott, hogy abban az esetben, ha a külföldi hitelező ilyen követelését per utján érvényesiti, hivatalos egyeztetési eljárás induljon meg, amelynek befejezése előtt a pert nem lehet lefolytatni. Erre az egyeztető eljárásra külügyi képviseletünk igénybevétele is kívánatos, oly módon, hogy olyan esetekben, amikor a bíróság közbenjárásával egyesség nem létesül, a peres eljárás felfüggesztésével az egyességnek diplomáciai uton való megkisérlése következnék. Az ilyen egyességi kísérlet nemcsak, hogy nem tűnhetik barátságtalan lépésnek az illető állammal szemben, hanem ellenkezőleg, olyan intézkedés, amely mind a magyar adós, mind pedig a semleges hitelező érdekében áll. Hogy a semleges államok az ilyen egyességek megkisérlése elől nem zárkóznak el, sőt azt a maguk szempontjából is kívánatosnak vélik, ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy Svájc és a Némiejt Birodalom közt az 1920 évi december hó 6. napján oly értelmű megállapodás létesült, amely szerint a svájci kormány az egyezményben közelebbről meghatározott tartozások tekintetében a svájci hitelezőknek ajánlani fogja, hogy a német adósoknak hosszabb, esetleg 15 évre is terjedő halasztást és a kamatok felszámítása és fizetése tekintetében könnyebbségeket engedélyezzenek. Mindé körülmények figyelembevételével a magyar kormány a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján 1921 évi július hó 16. napján 4500—1921. M. E. sz. alatt kelt rendeletével a háború alatt a semlegesség nemzetközi jogállapotában volt államok polgárait megillető követelések érvényesítése iránti eljárásban a külön egyességi kísérletet szabályozta. A rendelet bevezető részében kiemeli, hogy a magyar korona árfolyamának a külföldi pénznemekhez képest a háború alatt bekövetkezett rendkívüli csökkenéséből kifolyólag a külföldi pénznemekben a háború előtt keletkezett tartozások teljesítése ez idő szerint a magyar adósokra elviselhetetlenül súlyos terhet jelentene ; minthogy e körülmény folytán a velünk háborúban volt úgynevezett „szövetséges és társult hatalmak" egyes államaival a háború előtti tartozások kiegyenlítése iránt már eddig is a méltányosság alapján álló megfelelő nemzetközi megállapodások létesültek, remélhető, hogy mind a többi „szövetséges és társult" hatalommal, mind pedig a háború alatt a semlegesség nemzetközi jogállapotában volt államokkal is a külföldi pénznemekben teljesítendő tartozások tekintetében mielőbb megállapodások lesznek létesíthetők. E nemzetközi megállapodások létesülésének reményében 4
