Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 5-6. szám

DR. NIZSALOVSZKY ENDRE bizonyos c's lékel. inert a trianoni szerződés 188. cikkének rendelkezései ismeretlenek voltak. Nem lehet kizártnak tekinteni, hogy 1921 márciusáig számítottak arra, hogy a trianoni szerződést nem fogják ratifikálni, lehettek forgalomban olyan híreik is, hogy a trianoni szerződés rendelkezései revízión fognak keresztülmenni. Nincs kizárva az sem, hogy egyes vevők azt is remélték, hogy a papirosokat a 188. cikk első bekezdésében megállapított hattáridőn belül, illetőleg a nostrifikálás előtt Csonkamagyafrország területére fogják juttatni, vagy még ezalatt az idő alatt magyarországi kötelezettségeik rendezésére lógják felhasználni. Önkényes az a beállítás is, hogy az eladó köteles volt a trianoni szerződés 188. cikkének rendelkezéseit ismerni, a v< vő ellenben nem. Ez ugyanannyit jelentene, mintha a részvény eladóját köteleznénk arra. hogy a részvénytársaságnak belső viszonyait ismerje és ebből kifolyólag őt köteleznénk arra, hogy a vevőnek a részvénytársaság ügymenetében beállott, de még nem köztudomású, változás folytán utóbb szenvedett árfolyamveszteséget megtérítse. Gondoljunk arra az esetre, hogy az igazgatóság a csődkérvény benyújtásával olyan esetben, amikor erre kötelezve volna, késik és a késedelem tartama alatt a részvények egy része gazdát cserél. Lehet-e azt mondanunk, hogy a csődnyitás előfeltételeinek fenforgásáról az eladó köteles volt tudni, a vevő nem? A német piac tisztában lehetett azzal, hogy a békeszerződések nem arra valók, hogy a legyőzött államok államadóssági kötvényeinek az értékét megjavítsák. Módjában állott volna mindenkinek, aki magyar hadiköicsönkötvényt vásárolt, meggyőződni a trianoni szerződés rendelkezéseiről, vagy tartózkodni az ilyen ügyletektől. Különben az sem bizonyos, hogy az eladó a rendkívül alacsony áron való értékesítéssel jó üzletet csinált és a, vevő kárával gazdagodott. Csehszlovákia pl. az uj államadósság emissiója alkalmával a magyar hadikölcsön-kötvényeket névértékük 75 Yo-kval elfogadta fizetésül, ha a kötvénytulajdonos a hadikölcsön névértékének kétszerese erejéig jegyezte az uj államkölcsönt. Csehszlovákia lakosai tehát az uj emissio kedvező értékelésének feltétele mellett esetleg rosszul járhattak, ha a kötvényeket Németországba vitték. Véleményünk szerint az eladó semmi másra kötelezettséget nem vállalt, mint arra, hogy hadikölcsön-kötvényt szállít, a vétel tárgya egyedül az akkor még nem semmis kötvény volt, ezt pedig az eladó szállította. Az értékpapír-üzlet természete nem is engedi meg, hogy a már lebonyolított ügyletekbe később különleges kötelezettségeket belemagyarázzunk. Ami Nussbaumnak azt a felfogását illeti, hogy az értékpapiros eladója köteles legyen a megjelöléshez szükséges adatokat utólag szállítani, az ilyen adatok előteremtésének lehetőségét, feltéve, hogy az eladók láncolatának egynéhány tagját sikerülne is felkutatni, bemutatóra szóló papirosról lévén szó,' igen nehéz elképzelni, hanem, hogy a Magyarország kárára történő hamisításoknak emellett a felfogás mellett tág tere nyílnék, az nagyon valószínű. Ennél a pontnál Nussbaum analógiául felhozza, hogy bizonyos angol értékpapirosoknál az osztalék vagy kamat összege kü190