Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 5. szám - A pénzügyi eljárási jog és reform kérdései

Dr. Biró B.: A pénzügyi eljárási jog és reform kérdései. 75 régebben magáévá tette. Köszönettel fogadjuk az utólagos bírálatot is, akár helyesek, akár nem. Ezen a téren nem lehet érzékenység, a fontos az, hogy győzzön a jobb és helyesebb álláspont. Látjuk a Kúria gyakorlatában is, hogy még döntvényei meghozatala után is tovább folyt a vita a Kúria bírái részéről is és ez többször a meghozott döntvény megváltoztatását eredményezte. Elég etekintetben Thurynak az alkalmazottért való felelősség kérdésében hozott régebbi döntvény elleni és újabban Staudnak a valorizáció kérdésében hozott első döntvény elleni heves h*odalmi küzdelmeire hivatkozni, amelyek sikerre is vezettek. Legutóbbi jogegységi határozatunk a jogerőnek csak egy részletkérdését döntötte el. A jogerő kérdése terebélyes és majdnem kimeríthetetlen problémakör. Legáltalánosabb jellegű e téren a 233. számú határozatunk. Ennek a döntésnek sokkal nagyobb a terjedelme, mint amennyit a szöveg kifejez. Ebben a döntésben fektette le a Közigazgatási Bíróság azt az elvi álláspontot, hogy az az adózó, aki a kincstárt megtévesztette, az így keletkezett határozat jogerejére nem hivatkozhatik. Összes döntvényeink közül ezzel jelentőségben csak a 338. számú osztozkodik, amely a végrehajtás jogosságának rendjét szabályozta. A jogerő kérdése további rendezést igényel. A Bécsben, 1933-ban tartott közigazgatási jogi kongresszus vetette fel és elvileg rendezni akarta a jogerő korlátozását. Nagyrészt a magyar kiküldöttek hozzászólása alapján a megoldást el kellett halasztani. A közösség érdekének biztosítása azonban indokolja a kérdés újból való felvételét, nem nemzetközileg elvi határozat, hanem a nemzeti jog keretén belül tételes jogi szabály alkotása útján. Itt merül fel, hogy a törvényes rendelkezés nyilvánvaló megsértésével hozott határozat, amelynek hatálya esetleg hosszú időre terjed ki, a hozott határozat jogereje címén kizárja-e a törvényes rendelkezés szerinti állapot helyreállítását? III. Az eljárási jog reformkérdései közül a jogászegylet az 1943. évben megtartani szándékolt jogászgyűlés egyik tárgyául az tijrafelvétel kérdését tűzte ki. A jogászgyűlés, a közbejött történelmi események miatt, most elmaradt, de annak megtartására békésebb időben bizonyára sor kerül. De ha sor nem is kerülne, a felvetett kérdés megmarad, választ, sőt megoldást követel. Az ujrafelvétel kérdésével a pénzügyi eljárás furcsa helyzetben van. A pénzügyi közigazgatási folyamatban szoros értelemben vett újraíeívétel nincs. Annál visszásabb ez, mert a közigazgatási eljárás álta-