Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 5. szám - A pénzügyi eljárási jog és reform kérdései

74 Dr. Biró B.: A pénzügyi eljárási jog és reform kérdései. nyezések, igen értékes munkálatok megjelenése dacára, még ma sem vezettek eredményre. Pénzügyi eljárási tételes jogunk van, sőt az újabb szabályozás a régebbiek hiányát pótolja és teljességre törekszik. A K. K. H. Ö. nagyértékű alkotás. Itt tehát meg volna a tudományos munkálkodásnak az anyaga. Van amit rendszerré lehet feldolgozni úgy, hogy az elmélet bevitelével és segítségével szárnyat lehetne adni a pénzügyi jognak, amely a gyakorlatban a szabályozott és nem szabályozott kérdések megoldásának nehézségein is átsegítené. F.z a rendszerré feldolgozás azonban nem történt meg. Az anyagot" kellően mégsem használták ki. Sulyok kitűnő könyve (Közadók kezelése és behajtása. Bp. 1941.) is törvényismét ad; anyaggyűjtemény, de még a szakirodalmat sem dolgozza fel. Gondoskodnia kell a kormányzatnak, hogy elsőrendű képzettségű pénzügyi szakjogászaink legyenek (tanulmányi-, külföldi ösztöndíjak, előmeneteli kedvezmények, pályadíjak, stb.), az egyetemeken a pénzügyi jog a közigazgatási jogtól különválasztassék, önálló pénzügyi jogi tanszékek állíttasanak fel, a tanszék pénzügyi szakjogásszal töltessék be és az eljárási jog külön tantárgy legyen, a vizsgarendben a pénzügyi jog nagyobb szerephez jusson és a pénzügyi jog tudományos .művelése előmozdíttassék. A múlt hiányait pótolni kell. A pénzügyi jog tudományos művelésének felvirágzását már csak azért is várhatjuk, mert a pénzügyi jog jelentőségének súlya emelkedik. A pénzügyi jog az érdekeltek mind nagyobb és nagyobb körét érinti és hovatovább mind nagyobb mértékben. Amíg régebben a magánjog ölelte át az érdekeltek nagyobb körét; ma a kör ugyanakkora: mindenkire kiterjed, de a magánjogi vita ritkább, a pénzügyi jogi mindennapi. Érdeklődésünk is fokozottabban terjed ki a pénzügyi jogi kérdésekre és általános érdekűvé válnak reform kérdései is. II. A közelmúltban lefolyt irodalmi vita a pénzügyi jogerő kérdésével foglalkozott. A vitát gyakorlati szükség váltotta ki. Amint általában a Közigazgatási Bíróság jogegységi kérdései szolgáltatják az elemzés és megbeszélés anyagát. Magának a joggyakorlatnak van szüksége a tudományos hozzászólásokra. Végtére elvi kérdések eldöntése nem lehet gyufaszálhúzás, hanem csakis elvi alapok feltárásán nyugvó következtetés levonás. Kívánatosnak tartjuk, hogy a jogirodalom foglalkozzék a jogegységi kérdésekkel. Mentől több irányú hozzászólás és megvilágítás biztosítja csak a döntő elhatározás helyességét. Célszerű volna a jegegységi kérdéseket jóval a döntés előtt közölni és így alkalmat adni előre az irodalmi megvitatásnak. Tudtommal a Kúria ezt az elvet már