Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 1. szám - Az 1943. év vámügyi krónikája

34 Joggyakorlatok. m

könyvvezetésen alapuló bevallást tett. Megállapította továbbá m 2. év május hó 11.-én felvett könyvvizsgálati jegyzőkönyvből, íiogy az adóalap — raktár könyv hiányában — a rendelkezésre álló Áruvásárlások alapján árucsoportonkint, a felár nélküli forgalom alapján a levonható kiadások levonásával 7.100 pengő összegben nyert kimaunkálásí. A kivető hatóság a felárat is feltüntető nyersbevételhez 15 százalékos bruttó hasznot számítva 113.215 P forgalmat vet alapul, és figyelemmel arra hogy adózó »az önállósítási alap tói kapott kötosönnel dolgozik*, 12 százalékos nettó hasznot tett adóalappá. Az adóíelszólamlási bizottság az ekként kiszámított adóalapot fenntartotta azon az alapon, hogy adóköteles nem igazolta, hogy az alkalmaízo>tt haszon kid csnái kisebb haszonra tett volna szert, és mert a helyi visaah nyok ismerete is indokolja a megállapított adóalap fenntartását, a pénzügyigazgatóság felterjesztő jelentésében arra mutat rá, hogy az alkalmazott szokásos haszonkulcsok a felárakra tekintettel állapíttattak meg, A lenti tényállásból megállapíthatólag a pénzügyigazgatóságnak iez a kijelentése a tényekkel ellenkezik. A bíróság megállapítja, hogy a 8813/1939. Á. K. rendelet szerint a felárak az eladási árak megállaz oltásánál számításba nem vehetők. Ez tehát azt jelenti, hogy a feJár után haszon nem számítható fel. A bruttó haszon megálíapításá!nál tehát a könyvvizsgálati eljáráskor lefolytatott számítási mód a beiyes, és a felár figyelembe vételének csak akkor van helye, ha a haszonr kulcs nagyságának megállapításánál ez a körülmény kifejezésre jut, vagyis, ha a nettó haszonkulcs a felhívott rendelet szem előtt tartásával, arra utalással nyer megállapítást. A megpanaszolt határozatból ez nem állapítható meg, minthogy a bizottság a felárral kapcsolatos panaszbeli kifogással a rendelkezésre álló iratok szerint nem is foglalkozhatott, mert a fellebbezés a megállapítást ebben a vonatkozásban nem támadta és a tárgyalási jegyzőkönyvnek az adóköteles által előterjesztett kifogásai is idevonatkozó megrögzítést nem tartalmaznak. Minthogy pedig ezen kifogás a fentiek szerint mérlegelendő és összhangba hozandó a bizottság helyi viszonyok ismeretére hivatkozó inaiokolásávai, a rendelkező rész szerint kellett határozni. (M. kir. közigazgatási bíróság 3900/1943. P. szám); Társulati adó. 1940:V1I. t.-c. 13. '§. 22. pont 3. A vállalat főrészvényes bankfának a tisztviselői áltat * vállalatnál végzett ellenőrzési, tanács-., dói és átszervezési szolgáitokért megtérített összegből csak az a rísz minősíteni!j a vállala'ok terhelő hányad iák, amely a váll? lat részére teljesített szolgálatok értékének felel meg. Az ezt meghaladó rész, mint kötelezettség nélkül MSJesílett ingyenes szolgáltatás az 1940 :VH. t.-e. 13. §. 22. pontja szeriraí u meriegszerü tiszta nyereséghez hozzáadandó. INDOKOK: Panaszos cég azt kifogásolja, hogy a H. Bank r. 1.-nak, mint a vállalat főrészvényesének ellenőrzési és tanácsadási szolgálatokért, valamint átszervezési mnukálatokért térített 10.000 P-ből 5.000 P-t köteJezettség nélküli ingyenes szolgáltatásnak minősítetlek és a mérleg szerinti nyereségéhez hozzászámították azzal az indokolással, hogy a vállalat racionalizálása a főrészvényes bank érdekeit is szolgálta, ennél-