Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 1. szám - Az 1943. év vámügyi krónikája

Joggyakorlatok. szerint a panaszos arra nyert engedélyt, hogy az adótárgyul szolgáló épületben éjjeli szállásadással foglalkozzék, tehát oly tevékenységet {ejtsen ki, amelyet — ennek természete szerint — nem gyermekek, hanem felnőttek és pedig szállásdíj fizetése ellenében veszneik, illetőleg vehetnek igéngbe. A kifejlettekre tekintettel az említetti célra használt helyiég állandó adómentességét megállapítani nem lehetett és pedig a hivatkozott bekezdés 9. pontja alapján sem, nevezetesen az utóbbi vonatkozásban azért nem, mert bár a panaszos egyesület elnevezésében a betegápolási cél is kifejezésre jut, a szóbanflorgó épületrészek — a kifejtettekből folyóan — a szegény betegek ingyenes gyógykezelése céljára szolgáló helyiségeknek nem tekinthetők. De nem illeti meg az állandó házadó mentesség a panaszos állal — állítása szerint — nyilvános népkonyha céljára használt helyiségeket sem és pedig már csak azért sem, mert a többször hivatkozott szakasz (1) bekezdésének 2. pontjához fűzött Utasítás (6) bekezdése ebben a kedvez mén yben többek között — esiipán a törvény ha lóságok és a községek áltai íenntartott népkonyhákat részesíti; már pedig a panaszos által hiteles alakban csatolt * Megállapodásinak nevezett okirat tartalma szeriül nem is a panaszos használatában álló .hanem a beregszászi izraelita nőegylet által és pedig az építési költségékhez való hozzájárulás ellenében, tehát nem is ellenszolgáltatás nélkül használt népkonyha ilyenének — természetszerűen — nem tekinthető. A kifej lettékre tekintetlel az említett helyiségeket az állandó házadómentesség nem illetvén meg, nem lehet szó természetesen arról sem, hogy a panaszos által s&i említett intézményekkel kapcsolatban irodai célra, illetőleg tanácsteremnek használt helyiségek, úgyszintén az egyesületi szolga természetbeni lakásául szolgáló helyiségek házadómentességben volnának részesíthetők. Ezek szerint a panasz egész terjedelmében alaptalan lévén, annak helyet adni nem lehetett, a kifejtetteket meghaladóan azért sem, mert — amint erre a megtámadott határozatban lényegileg helyesen a pénzügyigazgatóság is reámutatott —• a H. H. O. 3. §-ánaív (1) bekezdésében tett rendelkezés szerint az állandó mentesség minden épületre nézve esetről esetre a kivetési eljárás során lévén megáltapifandó, a panaszos által felhozott az a körülmény, hogy az épület az idegen megszállás idején házadómentességben részesült nem állhat útjában annak, hogy az a kérdés, vájjon a mentesség az adótárgyul szolgáló épületet megilleti-e, a kivetés rendén és pedig a magyar pénzügyi j°g szabályainak a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területekre történt luterjesztésére tekintettel természetszerűen e jogszabályok rendelkezéseinek alkalmazásával újból elbírál tassék. M. kir Közigazgatási Bíróság, 9300/1943. P. szám.) Altalános kereseti ado. 1910:XX1I t.-c. 18. §. 2. Az általános kereseti adóalapnak haszonkulcs alapján vaíó megállapításánál a felár nélküli bruttó forgalmat kell alapul venai. INDOKOK: Adóköteles azt sérelmezi, hogy a haszonkulcs megállapításánál a felárakra eső összeget is figyelembevették, holott a vonatkozó rendelkezések szerint a felár után haszon nem számítható. A bíróság megállapította, hogy az adóköteles a bevallási ív II. részét töltötte ki, és