Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 7. szám - A telekkönyvi beadvány illetékalapja

110 Dr. Szentiványi E.: A telekkönyvi beadvány illetékalapja. jegyzések végett benyújtott beadványok értékének meghatározására akként rendelkezik, hogy a bejegyzendő vagy kitörlendő jognak az illetéki díjjegyzék 16., illetve 92. tétele értelmében meghatározott érték az irányadó. A »Jegyzetek a 16. tételszámhoz« 3. pontja szerint a ... bejegyzési illetéket »a bejegyzendő jogoknak és minden mellékjárandóságoknak, nem különben az esetleges óvadéknak is a bejegyzéskor létező összes értékétől kell kiszabni, a kamatok pedig az illetékkiszabás tekintetében a bejegyzési kérvény benyújtási napjáig számíttatnak.« A 92. tétel i) jegyzete kimondja, hogy »az illetékkiszabás alapját nem csak a tökeösszeg, hanem mindazon mellékjárulékok összesített értéke képezi, melyeknek törlése a jogosított fél által megengedtetett.« Ezekből a jogszabályokból megállapítható, hogy az 1914:XLIII. t.-c. életbeléptéig a telekkönyvi bejegyzésre irányuló beadványok értékalapjául a főkövetelés és mellékjárulékok volt a szabály. Ezek után hozta meg a törvényhozás az 1914:XLIII. t.-c.-t. A törvény 3. §-a szerint telekkönyvi bejegyzésre, valamint a kereskedelmi cégjegyzékekbe bejegyzésre irányuló beadványok után járó illetékek mértéke tekintetében az eddigi jogszabályok maradnak hatályban. Ez a törvényszakasz tehát világosan csak az illeték mértékéről tesz említést, mert az érték megállapítása és az illetékek alapjának meghatározása tekintetében a törvény V. fejezete különálló rendelkezést tartalmaz. Ebből azt kell következtetni, hogy a 3. §. az értékelés alapjára nem vonatkozik, s hogy a bejegyzési beadvány értékalapja, sőt az összes polgári törvénykezési illeték tekintetében, — hacsak a törvény kivételt nem létesít, — ez az V. fejezet az irányadó. Ily kivétel volna a törvényt megelőző jogállapotnak az érték megállapítása tekintetében való fenntartása is. Ily rendelkezés a törvényben nincs. Mikor az 1920:XXIV. t.-c. 39. §-a »beadványok telekkönyvi ügyekben cím alatt az illetéki díjjegyzék 13. tétel IV. 15. pontjának helyébe új rendelkezést léptet, az új rendelkezés a beadványok illetékének csak a mértékét változtatja meg, az értékelés alapja tekintetében említést nem tesz, változtatást nem eszközöl. így az 1920:XXIV. t.-c. az érték megállapítása tekintetében a törvény előtti jogállapotot nem érintette. Az ismertetett jogszabály-előzmények után keletkezett a m. kir. Közigazgatási Bíróság 139. számú jogegységi megállapodása, melynek értelmében »a telekkönyvi beadványok illetékének alapját az illetéki díjjegyzék 16. tételének rendelkezései szerint kell megállapítani.« A megállapodás első mondata szerint a telekkönyvi beadványokra az 1914:XLIII. t.-c. 31. §-ának rendelkezéseit alkalmazni egyáltalán nem