Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 6. szám - Mégegyszer az előző évről áthozott veszteségről

94Dr. Keresztessy E.: Mégegyszer az előző évről áthozott veszteségről veszélyére, hogy a következő évben ezt a tételt az adóhatóság áthozott veszteségnek minősítheti, mert tényleg nem a következő, hanem a lezárt évet terhelő költségről volt szó. Jelen esetben a cikkíróval ellentétes állásponton vagyok, jóllehet abban általában egyetértek vele, hogy egy költség nem akkor keletkezik, mikor azt elszámolják vagy kifizetik, hanem amikor a vállalat működése során a költségtényező funkcióját elvégezte. Igaz ugyan, hogy a vállalat szempontjából a lebonyolított áruszállítások következtében az ügynök költségtényező funkcióját elvégezte, de miután a jutalék csak a vételár beérkezésekor válik esedékessé s ennek ^megfelelően az ügynöknek a jutalék követeléséhez való joga csak a teljesítéskor nyílik meg, nem volt kifogásolható a vállalatnak az a [szándéka, hogy az áruszállítással kapcsolatban csak a következő évben esedékessé vált ügynöki jutalékokat az áruszállítás évében„ — bár ehhez kétségtelenül joga lett volna — anticipativ passzívaként a mérlegbe nem állítja be. A vállalat eljárását adózási szempontból csak akkor lehetett volna kifogásolni, ha a szállított áruk [után még! a lezárt üzleti évben befolyt követeléseivel kapcsolatban] esedékessé vált, de a mérlegzárlatig ki nem fizetett ügynöki jutalékot nem állította volna be teherként, mert ez esetben a következő évben elszámolt jutalékot az adókivetés során áthozott veszteségként kellene kezelni. E példával kapcsolatban említem meg, hogy véleményem szerint semmi esetre sem lehet áthozott veszteségnek tekinteni pl. a mérlegzárás hónapjára eső, de csak a következő üzleti év elején esedékessé váló villany-, gázdíjakat, telefonszámlát, az alkalmazottak utolsó havi illetményeivel kapcsolatosan ugyancsak a következő üzleti évben esedékessé vált adókat, s a különféle társadalombiztosítási járulékokat ;(OTI, MABI), vagy a vállalatnak valamely évek óta húzódó s az üzleti év folyamán befejezett perében felmerült perköltségeket. Ezekből is lehet azonban áthozott veszteség akkor, ha a korábbi hónapokra vonatkozó tartozás a vállalat előtt már ismeretes volt, azonban azokat a mérlegbe teherként beállítani elmulasztotta. Az előbb mondottak nem állanak ellentétben az előző évekről — tehát az üzleti évet megelőző évekről is — származó adók elszámolási lehetősége tekintetében a cikkíró által is hivatkozott álláspontommal (1. Társulti adó jogszabályai. Ut. 26. §-ához fűzött magyarázat), mert az adók tekintetében a kincstár és az adózó között nem hitelezői, hanem közjogi viszony állván fenn, a vállalatra nézve az adó csak akkor válik tényleges veszteséggé, amikor azt befizette.