Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 6. szám - Mégegyszer az előző évről áthozott veszteségről

Dr. Keresztessy E.: Mégegyszec az előző évről áthozott veszteségről 95 Az a körülmény, hogy ennek ellenére az adóztátás során kialakult joggyakorlat nem kifogásolja a már esedékessé vált. de még be nem fizetett adóknak a mérleg tehertételei közé leendő felvételét ebből a szempontból közömbös. A c) ponttal kapcsolatban felvetett példa a következő: >Az év végén a vállalat adósától nagy összegű váltót inkasszált, amely váltó összegében a váltó kiállításától a lejáratig terjedő időre szóló kamat is bennfoglaltatott. A kamattal a vállalat az adóst is megterhelte és azt a kamatszámla javára elszámolta és nem vette figyelembe azt, hogy a váltó futásának túlnyomóan nagy része nem a lezárt, hanem a következő évre esett és így a kamatnak is megfelelő hányadát átmenő passzívának kellett volna elszámolni. Az ok itt egyszerű. Gondatlansággal volt magyarázható, a könyvelő nem is gondolt arra. hogy a kamatot meg kellett volna osztania, lényegében azonban itt is veszteségátvitel történt, ami a következő év januárjában domborodott ki világosan, amikor ugyanis a vállalat a váltót leszámítoltatta és a bankkamatot a következő év kamatszámlájának terhére számolta el.c * Xem vitás, hogy a vállalat a kamatnak a következő évre eső hányadát átmenő passzívának beállíthatta volna. Az ennek elmulasztása következtében kimutatott többnyereség után a vállalat terhéro az adót kivetették, a gondatlanságra a vállalat tehát ráfizetett. Véleményem szerint azonban abból az üzleteseményből, hogy a váltó leszámitoltatása alkalmával a bankkamat a következő év kamatszámlájának terhére számoltatott el. nem lehet előző évről áthozott veszteséget konstruálni. A d) ponttal kapcsolatban felvételt gyakorlati példa szerint egy építési vállalkozó cég a folyó munkája után felmerült anyag- és munkabérdrágulást aktivaként állította be mérlegébe. A következő évben megtörtént leszámolás során kiderült, hogy az építtető közület ilven címen nem fogadott el áremelési igényt, illetőleg a beállított tételnek csak kis töredékét ismerte el. így ezt az áthozott anticipativ aktív tételt a következő évben veszteségként le kellett a vállalatnak írnia. Az a kérdés, hogy a vállalat jóhiszeműen járt-e el, megállapítható nem volt, de minidenesetre felmerült a probléma, hogy az el nem ismert különbözet leírása társulati adó szempontjából folyó évi veszteségnek, vagy áthozott veszetségnek minősül-e.c Az adott gazdasági helyzetből kifolyólag (az árszínvonal időközi általános emelése) — véleményem szerint — a vállalat jóhiszemű eljárását nem lehet vitássá tenni s tekintettel arra. hogy a válla-