Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 6. szám - Mégegyszer az előző évről áthozott veszteségről

Dr. Keresztessy E.: Mégegyszer| az előző évről áthozott veszteségről 93 lehet vitás. A keletkezés évében gondatlanságból vagy, egyéb mulasztás folytán el nem számolt veszteség — bármily, címen is számolják el a későbbi évek folyamán, — feltétlenül áthozott veszteségtiek minősül s éppen azért minősül annak, mert nem már elszámolt kiadásból, vagy, veszteségből származik. Az a) ponttal kapcsolatban felvetett gyakorlati példa szerint »egy vállalat hatalmas tervbevett ügylettel kapcsolatban komoly összegű ügyvédi és szakértői költséget fizetett ki. Miután az ügylet lebonyolítását a következő évre tervezték — tehát annak eredménye is a következő mérlegben szerepelt volna — a vállalat — a cikkíró véleménye szerint helyesen — a kifizetett költségeket átmenő aktívának állította mérlegébe. Az ügylet azonban előre nem látható akadályok miatt nem ment teljesedésbe és így az áthozott aktívát a következő évben veszteségként kellett elszámolni. Felmerült a probléma, hogy az Ut. 26. §. 3. pontja alapján nem minősül-e ez a korábbi évben kifizetett költség áthozott veszteségnek,, tehát adóköteles tételnek.« Véleményem szerint a felmerült esetben nincs semmi probléma, mert nincs áthozott veszteség. A vállalat a legszabálysizerűbben járt el lakkor, amidőn a kifizetett költségeket átmenő aktívumként állította be s szabály szerűen járt el akkor is, amidőn a következő évben az átmenő aktívát veszteségként leírta. A veszteség a vállalatra nézve íujglyanis akkor következett be, amidőn az aktívát a K. T. 28. §-a) értelmében lejegyezni volt köteles, ez az időpont a példa szerint már a következő évben bekövetkezett, de természetesen bekövetkezhetett volna későbbi években is. A T. 13. §-ának 1. pontját kellett volna azonban alkalmazni a szóbanlevő tétellel kapcsolatban akkor, ha a vállalat a következő évben, amidőn az üzlet nem ment teljesedésbe, az aktivált összeget nem írta volna le, hanem mérlegszabályozó célzattal későbbi évekre tartotta volna. Ennek a későbbi évnek mérlege alapján foganatosítandó adókivetés során a szóbanlévő östfszeget mint előző évről áthozott veszteséget a mérlegszerű nyereséghez kellene számítani. A b) ponttal kapcsolatban felhozott példa szerint »a vállalat lebonyolított áruszállításai után a fizetendő ügynöki jutalékot a lezárt évben nem számolta el azért, mert a jutalék csak a vételár beérkezésekor válik esedékessá és a vételár (export (üzletről volt szb) még nem folyt be. A vállalat elmulasztotta a még ugyan nem esedékes ,de a lezárt évet terhelő jutalékot anticipativ passzívának mérlegébe bevonni.* Amint a cikkíró a továbbiakban előadja, az ellenőrzés során kifogásolta a vállalat eljárását s rámutatott annak