Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 6. szám - Mégegyszer az előző évről áthozott veszteségről

92 Dr. Keresztessy E.: Mégegyszer az előző évről áthozott veszteségről évi februári számában »Az áthozott veszteségi cím alatt megjelent érdekes tanulmánya veti fel. I A cikkíró maga is elismeri annak az álláspontnak helyességét, hogy ha a veszteség tényleges kiadás vagy idegen személy által történt terhelés formájában állott elő, úgy szabályszerű könyvelés mellett az idősoros könyvekből azok feljegyzése nem maradhat ki. Ezzel kapcsolatban megjegyezte azonban, hogy a veszteség átvitelnek a szóbanforgó tél eleknél a könyvelésből való kihagyásán kívül még egyéb módjai is vannak, amelyek a szabályszerű idősoros feljegyzések legpontosabb vzeetése mellett is előállhatnak. i»Álvihet ugyanis bármely vállalat a következő évre veszteséget — anélkül, hogy a tételt könyveléséből kihagyná — úgy, hogy a) tényleges kiadást vagy veszteséget nem az eredmény-számla terhére számol el, hanem átmenő aktivá formájában viszi át a következő évre, annak ellenére, hogy ez a kiadás, illetve veszteség a lezárt évet terheli; b) nem állítja be mérlegébe anlieipativ passiv tételként a még kiadásra vagy harmadik személy állal elszámolásra nem került, de a lezárt évet terhelő veszteséget, c) már ténylegesen befolyt, de nem a lezárt, hanem a következő évet illető bevételt nem állítja be átmenő passzívának; d) anlicipativ aktívának állít be egy, nem a lezárt, hanem a következő évet illető még be nem folyt bevételt, e) valamely aktiv vagyontételt magasabb értékkel, vagy nem létező aktívát állít be a mérlegbe; f) passzív vagyontételt alacsonyabban értékel, vagy kihagy a mérlegből. A felsorolt eseteken belül találkozhatunk a lehetőségeknek olyan széles skálájával, amelyek között előfordul a rendes kereskedői gondosság mellett a vállalat önhibáján kívül bekövetkezett veszteség átvitel, előfordul gondatlanságból vagy mulasztásból előállott eset és — természetesen — előfordul a szándékos mérleghamisítás esete is. »A gyakorlatban a veszteség áthozat jóhiszemű vagy rosszhiszemű volta gyakran meg sem állapítható, amit cikkíró néhány, a (gyakorlatban felmerült példával világít meg. Mielőtt az a)—f) pontok alatt felsorolt esetekkel kapcsolatban felvételt gyakorlati példákra válaszolnék, annyit meg kívánok jegyezni, hogy a gondatlanságból vagy mulasztásból, különösen pedig a mérleghamisításokból származó veszteségáltolásokra nem érdemes szót vesztegetni, mert ezeknek a mérlegszerű nyereséghez számítása nem