Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 3. szám - Az 1943. évi adókivetési körrendeletről

52 Joggyakorlat. adómérleggé átdolgozza. Az ekként megszerkesztett adómérlegben mutatkozó nyereség nz adóalap. Már pedig a 13—18. §-okban nem állapítható meg tiltó jogszabály arra nézve, hogiy a vállalat a tatarozásra fordított kiadásait több üzletévre felosztva elszámolhassa. A fellebbö. késben foglalt védelmi előadás szerint azonban a vállalat nemcsak tataroztatta a házat, hanem azt modernizálta is. Tehát átalakí! ásókat is végeztek az épületen, amely munkálatok fejében házadókedvezményt engedélyeztek. Ehhez képest a végzett munkálatok részletes leírása alapján vizsgálni kell, illetve szakértő meghallgatása útján meg kell állapítani, hogy azok között vannak-e az ingatlan értékét emelő beruházás jellegű munkálatok- Mert az ilyen módon keletkezett ingatlan-értékgyarapodás évi 20/0 részletekben írható le adómentesen. (M. kir. Közigazgatási Bíróság, 14559/1940. P. szám.) Törvénykezési illeték. 1914.XLIII. L-e. 75. §. 22. A szegényjogcíi alapuló illetékmentesség a szegényjogos végrehajtási eljárásban akkor is megilleti, ha a végrehajtási eljárást nem a szegényjogos, kanem az ellenérdekű peres fél indította meg. (M. kir. Közigazgatási Bíróság, 4872/1941. P.) Vagyonátruházási iiletéék. 1920:XXXIV. l-c. 109. §. 23. Az 1920:XXXIV. t-e. 1»9. § ában foglalt rendelkezés alapján az ítéleti illetéken felüli vagyonátruházási illeték kisszaljásáiria'i nJncs helye, ha valamely ingatlan tulajdonjogának a megítélése a korábbi tulajdonszerzés eredeti érvénytelenségé folytán az eredeti állapot helyreállítását jelenti. INDOKOK: Az 1920:XXIV. t.-c. 30 §-ának, az 1914:XLIIL t.-c. 18, <§-a helyébe lépett 7. pontjában, valamint az 1920:XXXIV. t.-c 109. §-ában foglalt rendelkezés nem alkalmazható olyan esetben, ha valamely ingatlan tulajdonjogának a megítélése a korábbi tulajdonszerzés eredeti érvénytelensége folytán az eredeti állapot helyreállítását jelenti. Az ilyen ítélet ugyanis jogi értelemben vett vagyonátruházást (vagyonforgalmat) nem eredményez. Azt a kérdést azonban, hogy az adott esetben a felhívott jogszabályok alapján van-e helye illetékkiszabásnak, csak az 1920:XXX1V. t.-c. 07. §-a 5. pontjának második bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával lehet elbírálni, vagyis illetékjogi szempontból csak az a bírói ítélet irányadó minden fel-' tétel nélkül, amelyben a bíróság a vagyonátruházási jogügylet érvényességét érdemben jogerősen elbírálta. Ha tehát a tulajdonszerzés érvénytelenségének a kimondására és az eredeti állapot helyreállítására irányuló per mulasztási Ítélettel, vagy az alperes elismerése alapján hozott ítélettel nyer befejezést. — s az ilyen ítéletekkel illetékjogilag egyenlő elbírálás alá esik a bírói 'egyesseg is. — abban az esetben a pénzügyi hatóságnak joga van a féltől az érvénytelenség bizonyítását külön követelni. A panaszos már a fellebbezésében előadta, hogy a k-i volt csehszlovák törvényszék előtt C 34/1929. sz. alati folyamatba tett perben érvényesített igényét a Cs. J-né Sz. D. E. és Sz. E-né, Cs. J. m-i lakosokkal 1928. évben (helyesen 1927. évben) kötött ingatlanadásvételi szerződés eredeti érvénytelenségére alapította. Ennek bizonyítására a vonatkozó per iratainak a beszerzését is kérte. A magyar királyi pénzügyigazgatóságí azonban a szóban levő 1927. évi adásvételi szerződés eredeti érvénytelenségének a kérdésével nem foglalkozott s pusztán azzal a megokolással utasította el a fellebbezést hogy vagyonátruházási illeték jár, ha a tulajdonjogot olyan jogcímen ítélik meg, amely nem örökösödésen alapul. Ezért a panaszolt határozatot fel kellett oldani, hogy a magyar királyi pénz-