Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 1. szám - Illetékügyi beszámoló az 1942. évről

Dr. Sz. Nagy B.: Illetékügyi beszámoló az 1942. évről. 5 % Illetékügyi beszámoló az \942. évrőL Ismerteti: Dr. Sz. Nagy Béla miniszteri tanácsos. Az 1942. év az illetékügyi jogalkotás terén, bár termékenységben, semmivel sem maradt el az előző évek mögött, nagyobb jelentőségű eseményt nem hozott. Ugy látszik, a háború is — mint előzőleg már annyi más esemény — akadálya a magyar illetékjog átfogó újraszabályozásának. Az 1942. év illetékügyi alkotásai általában három cél érdekében fejlesztették tovább illetékjogunkat. A három cél: a visszatért területeknek az anyaországgal egyesítéséből felmerült — részben átmeneti jellegű — kérdések megoldása, állammháztartásunk rendkívüli szükségleteinek fedezése, és végül indokolt illetékmentességek biztosítása. Az első csoportba tartozó rendelkezések közül említést érdemelnek: a visszacsatolt területeken székhellyel rendelkező részvény-* társaságok részvényeinek illetékmentes kicserélését biztosító 189.640/ 1941., illetve 158.570/1942. számú pénzügyminisztériumi rendeletek, a bank és pénzváltó üzletekkel foglalkozó cégek erdélyi és délvidéki üzletállományának illetékmentes átruházását biztosító 630/1942. M. E. számú rendelet és a bank és pénzváltó üzletekkel foglalkozó külföldi cégek felvidéki, vagy kárpátaljai üzletállományának illetékmentes átruházására vonatkozó határidő meghosszabbításáról szóló 3900/1942. M. E. számú rendelet. A második csoportba sorozható az értékpapírforgalmi adó lételeit felemelő 300/1942. P. M, számú, az előzetes ranghelybiztosítás ismételt telekkönyvi feljegyzését illeték alá vonó 3260/1942. M. E. számúi, és a belföldön működési joggal nem bíró biztosító vállalatokkal kötött biztosítási szerződések illetékét újból szabályozó 2830/1942. M. E. számú rendelet. A harmadik csoportból legelőször is az üzleti könyvek és köny-i velési szabadívek illetékének átalányozásáról szóló 130/1942. M. E. számú rendeletet kell kiemelnem. Ez a rendelet az ipari és kereskéH delmi körök régi kívánságát teljesíti, s emellett a ,pénzügyi ható,-/ ságokat is tehermentesíti. Az átalányt fizetők ügyanis egyrészt mentesülnek az üzleti könyvek és könyvelési szabadívek illetékének bélyeggel lerovásától, másrészt ez a lerovási mód kizárja, hogyg az átalányt fizetők és a kincstár között vita keletkezzék abban a kérdésben, hogy az üzleti könyv- vagy feljegyzés illetékköteles-e vagy ísem. Ebből a csoportból még az alábbi rendeleteket kell megemlítenem,